Az, hogy pontosan mi történik majd a szerbiai kőolaj‑ és üzemanyagpiacon az Egyesült Államok Szerbiai Kőolajipari Vállalatra (NIS) kivetett szankciói után, nagyrészt attól függ, mennyi ideig maradnak érvényben ezek a korlátozások — írja a Forbes Szerbia.
Bár a szankciók bejelentésétől számítva majdnem tíz hónap telt el, úgy tűnik, hogy részletes tartalékterv nincs — legalábbis Szerbiában nem készült ilyen. Ezt erősítette meg Aleksandar Vučić is, amikor azt mondta, hogy „a NIS igazgató bizottságának szerb tagjai rendkívüli részvényesi közgyűlés összehívását fogják kezdeményezni, hogy a többségi tulajdonostól választ kapjanak arra, mit terveznek és várnak”. Pillanatnyilag csak a lakosság megnyugtatását szolgáló közlemények hallatszanak: piaczavar nem lesz, pánikra nincs ok, elegendő tartalék áll rendelkezésre — olvasható a cikkben.
A tartalékok azonban korlátozottak: a finomított termékek esetében ez valamivel több mint két és fél hónapra, a nyersolaj esetében pedig körülbelül húsz napra elegendő. Hogy mi történik ezután, azt a NIS orosz tulajdonosával kell majd tisztázni: a megoldás az lehet, hogy biztosítják a nyersolajat (amelyet finomítani kell), vagy közvetlenül importálnak finomított termékeket.
Vučić az első opcióval kapcsolatban óvatosságot tanúsít, míg a finomított termékek közvetlen importját komoly problémaként jelöli meg. „Személyes kapcsolatokat alakítottam ki a világban, amelyek lehetővé tennék, hogy olajat juttassunk el közeli kikötőkbe, de erről meg kell állapodnunk az orosz részvényesekkel, hogy ők azt fel tudják‑e dolgozni. Ha nem, akkor közvetlenül kell majd importálnunk a finomított termékeket. Ez hatalmas kérdés a szállítás és a kapacitás szempontjából. Nem csak nekünk nincs elég kapacitásunk, hanem ezen a vidéken általában sincs elég eszköz a termékek szállítására” — mondta a köztársasági elnök.
Tartalékok vannak, de korlátozott mennyiségben
A Forbes Szerbiához közel álló forrás szerint léteznek kereskedelmi, operatív és kötelező tartalékok. Ezek a tartalékok az elmúlt tíz hónapban, a szankciók fenyegetésének időszakában jóval magasabb szinten állnak, mint korábban — beleértve a NIS, a többi piaci szereplő és az állam kötelező készleteit is.
A vonatkozó törvényi előírás szerint a tárcának — azaz az illetékes energetikai minisztériumnak — annyi finomított terméket kell tartalékban tartania, amely megfelel a tavalyi nettó átlagimport 40 napos mennyiségének. Az operatív tartalék nagyjából hét napi átlagforgalomnak felel meg. A kereskedelmi tartalékokról a cikk nem részletez.
Vučić bejelentése alapján, ha két‑három hónapon belül nem születik megoldás, a piacot olyan zavarok érhetik, amelyek súlyos következményekkel járhatnak az állam és a gazdaság számára. A NIS hamarabb is érezné a hatásokat: a nemzetközi bankkártya‑elfogadó rendszerek máris a szankciók hatálya alá kerültek, és a köztársasági elnök nem zárta ki, hogy a NIS‑szel folytatott üzletek miatt hazai pénzintézetként a Postai Takarékbank is gondokkal szembesülhet.
Nem egyszerű helyettesíteni a NIS‑t
Források és szakértők a Forbesnak megerősítették: nincs gyors és egyszerű módja annak, hogy azt az üzemanyag‑kínálatot, amelyet ma a NIS biztosít, importtal helyettesítsék. Az IPOPEMA Securities elemzője, Vladan Pavlović szerint a NIS‑termékek kiváltása hónapokat, akár egy évet is igénybe vehet. Ha a szankciók tovább tartanak, mint amennyi tartalék áll rendelkezésre, hiányok és piaci zavarok léphetnek fel.
„A NIS a kiskereskedelmi piacon csaknem a piac felét, a nagykereskedelemben kétharmadát birtokolja. Még ha az importőrök növelnék is az importot, kérdés, képesek‑e pótolni ezt a részesedést. Talán igen, de az fél évtől egy évig is eltarthat” — mondta Pavlović. Hozzátette, sok importőrnek nincs elegendő tárolókapacitása, és a szállítás sem szervezhető olyan gyorsan.
A nyersolaj legnagyobb részét Pancsován dolgozzák fel, és a piac így működik. Nem áll rendelkezésre elegendő bárka, tanker vagy tartályautó, egyszerűen hiányzik az infrastruktúra a gyors és teljes pótláshoz.
Logisztikai korlátok és hálózati fölény
Energetikai szakértők — köztük Željko Marković — szintén kételkednek abban, hogy a NIS‑üzemanyagok gyorsan, az árak és ellátás érezhető hatása nélkül helyettesíthetők lennének. Még ha az importőrök dupláznák is mennyiségeiket, az sem lenne elég a piaci igények kielégítésére. Ráadásul a NIS‑nek a legkiterjedtebb töltőállomás‑hálózata van; más szereplők nem adhatják el könnyen saját termékeiket, különösen a kisebb településeken.
Nebojša Atanacković, ebben a piaci szegmensben tevékenykedő piaci szereplő kiemeli: ez árazás kérdése is. „Még ha sikerülne is a kapacitások előteremtése, a benzin és a dízel biztosan megdrágul. Ha az állam árstopot vezet be, az gondokat okozhat; ha nem, az árak jelentősen emelkednek” — figyelmeztetett.
Petar Stanojević, a Belgrádi Biztonságtudományi Kar professzora szerint az árnövekedés a fő probléma. Szerinte tartalékaink legalább az év végéig kitartanak, de utána a hazai termelésre és az importra kell támaszkodni. A logisztika, a feldolgozás többletköltségei és esetleges spekulatív felárak mind az árak emelkedéséhez vezethetnek. Ugyanakkor az állam eszközei között van a jövedéki adó csökkentése akár 20 százalékkal is — ez valamelyest tompíthatná az áremelkedést.
Lesz‑e ismét csempészet, mint a kilencvenes években?
A cikk szerzői és megszólaltatott szakértők alapvetően nem hiszik, hogy visszatérne az a kilencvenes évekbeli kép, amikor benzint kannákban árultak az utcán. A jelenlegi piac, a jogi és állami ellenőrzési mechanizmusok és a logisztikai viszonyok lényegesen mások. Ugyanakkor azt sem zárják ki, hogy amennyiben a tartalékok kimerülnek és a szankciók továbbra is fennállnak, lesznek olyanok, akik megpróbálják kihasználni a helyzetet.
Pavlović szerint a nagymértékű, szervezett csempészettel nem számol, legfeljebb olyan megoldásokkal, amelyek mögött a hatóságok hallgatólagos jóváhagyása áll. Stanojević hozzátette, hogy amennyiben megnő az import, az előidézheti a csempészet megjelenését — elsősorban olyan termékeknél, amelyek nem felelnek meg a szerb szabványoknak vagy alacsonyabb minőségűek.
Atanacković viszont úgy véli, hogy ha a szankciók fennmaradnak és nincs megoldás, jogosan várható, hogy a finomított termékek csempészete elindul Boszniából, Észak‑Macedóniából vagy Koszovóból. „Már most is vannak olcsóbb töltőállomások a határ túloldalán, és ha itthon drágább lesz az üzemanyag, a csempészet jelentősen elterjedhet” — mondta.
Illusztráció (Pixabay)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
