A szabadkai Városi Múzeumban a Német Nemzeti Tanács szervezésében szerda este bemutatták dr. Várady Tibor egyetemi tanár, nemzetközi jogász Weltgeschichte und Alltag im Banat című, idén megjelent könyvét. E könyvet magyar nyelven Zoknik a csilláron, életek hajszálon címmel az újvidéki Forum és a budapesti Magvető könyvkiadó, szerb nyelven Spisi i ljudi címmel az újvidéki Akadémiai Könyv könyvkiadó, német nyelven pedig a bécsi Böhlau könyvkiadó adta ki.
Várady Tibor egy jogászcsalád három generációjának archív iratanyagából merítve eleveníti meg Nagybecskerek és Bánát történelmét, mindezt három, magyar, szerb és német nyelven, ahogyan a nagybecskereki emberek egykor beszéltek. Várady Tibor is német nyelven mutatta be kötetét Szabadkán a nagyszámú német közönségnek a Városi Múzeum épületében. A szerző a nagybecskereki Várady ügyvéddinasztia gazdag irattárának anyagából válogatott történeteken keresztül mutatta be a magyar, német, szerb és zsidó sorsok izgalmas összefonódását. Várady Tibor nagyapja 1893-ban nyitott irodát Nagybecskereken, amely akkor az Osztrák–Magyar Monarchia területén volt. „Később a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett, majd Jugoszláviának hívták az országot, ahová tartozott. A II. világháború alatt német uralom volt a városban, ezt követte a szocialista Jugoszlávia időszaka, időnként változó elnevezésekkel. Aztán zsugorodott az ország, és Szerbia és Montenegró lett a neve. Ma Szerbia. Változott a város neve is: Nagybecskerek, majd Veliki Bečkerek, aztán Petrovgrád, a német megszállás alatt Grossbetschkerek, a II. világháború után Zrenjanin. Ma – a Zrenjaninnal párhuzamosan – hivatalos használatban van a Nagybecskerek is. Az emberek (nem csak a magyarok) leginkább Becskereknek nevezik.” (Várady: Zoknik a csilláron, életek hajszálon).
A szerző a könyvbemutatón olyan német nyelvű iratokat mutatott meg és mesélte el a történetüket, amelyekből következtetni lehet a nagybecskereki németek életvitelére és sorsára a második világháború kezdetén, valamint azt követően. A szerző szerint ezek a dokumentumok azért oly érdekesek, mert sokkal többet elárulnak, mint a korabeli bírósági dokumentumok.
– Ennek az az oka, hogy a felek az ügyvédhez több őszinteséggel fordulnak. A bíróság felé kicsit már kanyarítva vannak a történetek, mert oda már csak azt közvetítik, ami a félnek a javára szolgál. Így jutottam arra a felfedezésre, hogy a háborús időkben voltak álválóperek is. A bírósághoz azzal fordultak a házastársak, hogy el akarnak válni, de az ügyvédhez azzal mentek, hogy igazából nem is akarnak elválni, de ha csak így lehet a gyerekek életkörülményein javítani, akkor be kell adni a válókeresetet. Más ügyekben is az ügyvéddel voltak a felek őszintébbek. Ha vissza akarom állítani azoknak az éveknek a mindennapjait, akkor egy ügyvédi archívum sokkal közelebb áll a valósághoz, mert a felek őszintébben beszélnek vele, mint a bíróval – nyilatkozta Várady Tibor.
Az ügyvéddinasztia dokumentumai között kutatva a szerző 800, állampolgárságból való elbocsátásról szóló német dokumentumot talált, melyet a könyvbemutató alkalmával ajánlott fel a Német Nemzeti Tanácsnak.
– Néhányan ezek közül az emberek közül táborban is voltak. Előbb azt hittem, csak 30 ilyen dokumentum van, majd kiderült, hogy nyolcszáz, de nem tudom kizárni azt sem, hogy ennél több is létezik. Ezeket a dokumentumokat a Német Nemzeti Tanácsnak fogom adományozni – mondta Várady. Göncző Mandler László, a Német Nemzeti Tanács elnöke megtiszteléssel vette a felajánlást és megígérte, felkeresi a szerzőt újvidéki otthonában.
Váradyt a nemzeti tanács elnöke arról faggatta, miért írta meg e könyvet. A jogász azt mondta, fiatal korában írói ambíciói is voltak, de a karrierje miatt nem tudott igazán kibontakozni e téren. Természetesen sokkal mélyebb okai is vannak e három nyelvű könyv megszületésének.
– Azért tartottam fontosnak megírni ezt a könyvet, mert természetesen tudjuk, hogy kik nyerték a világháborúkat, de egyre távolabbra került tőlünk az, hogy mi is történt a háborús mindennapokban. Ez különösen fájó a kisebbségi népcsoportok számára, így a német kisebbség esetében, amely gyakorlatilag eltűnt Vajdaságból, mint ahogy Becskereken a nagyon szomorúan fogyatkozó magyar kisebbség számára is. Ezért próbáltam egy világot rekonstruálni, hogy az ne tűnjön el nyomtalanul – nyilatkozta Várady Tibor.
A könyvbemutatón szólt a közönséghez a 87 éves Kovács Anna pancsovai német asszony is, aki 1944-ben 12 éves korában került munkatáborba. Húszéves korában szabadult és népes családjából csak ő maradt az országban, Apatinban telepedett le férjével és a mai napig németül beszélnek otthon, családi körben.
