Szabad Magyar Szó PLUSZ: Több, mint hírportál!

A PLUSZ olyan exkluzív tartalmakat kínál előfizetésért cserébe, amelyeket máshol nem lehet megtalálni, amelyek fontosak és hatással vannak mindennapjainkra. Sem a hatalmon lévőknek, sem az ellenzéki politikusoknak, sem a gazdasági szereplőknek nincs beleszólásuk a szerkesztéspolitikába: megőriztük az induláskor meghirdetett függetlenségünket.

A kiemelt tartalmakhoz való hozzáférés mellett előfizetésével a munkánkat is támogatja és hozzájárul ahhoz, hogy az elért színvonalat megtartsuk és közben fejlődhessünk is.

Negyedéves előfizetés banki átutalással
1000 dinár
Havi megújuló PayPal előfizetés (Szerbián kívülről)
300 dinár havonta
Automatiukusan megújul!
Egyéves előfizetés banki átutalással
3000 dinár
250 dinár/hó = 20%-os megtakarítás!
Egyéves PayPal előfizetés (Szerbián kívülről)
3000 dinár
250 dinár/hó = 20%-os megtakarítás!

 

Legfrissebb PLUSZ cikkek

A VM4K megszüntetése – A Lovas-éra vége? Megszűnt a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, de valójában Lovas Ildikó befolyását szüntette meg a Vajdasági Magyar Szövetség

A VM4K megszüntetése – A Lovas-éra vége? Megszűnt a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, de valójában Lovas Ildikó befolyását szüntette meg a Vajdasági Magyar Szövetség

A Magyar Nemzeti Tanács február 23-i ülésén elfogadták a Szekeres László Alapítvány új Alapszabályát, ennek értelmében megszűntek az alosztályok, az általános osztály és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K). Az ígéretek szerint a tevékenységeket folytatja a Szekeres László Alapítvány. A VM4K-t, amiről kevesebb, mint egy évvel ezelőtt még dicshimnuszokat zengtek, egyetlen tollvonással megszüntették, s mindenki tisztában van a miérttel: a Lovas Ildikó koordinálásával vezetett központot pont a vezető személye miatt kellett lapátra tenni.
Erről szól még a cikk:
– Felidézzük, hogy évekkel ezelőtt miket mondtak a politikusok a VM4K-ról?
– A Szekeres László Alapítvány korábbi elnöke szerint leszámolásról van szó
– Milyen kérdésekre nem kívánt választ adni a Magyar Nemzeti Tanács?
– Mi történt a VMSZ március 2-ai Tisztújító Közgyűlésén?
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör március 7-én megjelent számában olvasható.

Vajon hányan bújnak még el az asszonyok szoknyája mögé?

Vajon hányan bújnak még el az asszonyok szoknyája mögé?

Egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz megérteni, miért mondott le a magyar politikai élet egyik legnépszerűbb alakja, Novák Katalin a köztársasági elnöki tisztségből, s hogy miért követte őt ezen az úton a Fidesz egyik leginkább rajongott csillaga, Varga Judit.

Könnyű, hiszen egy pedofilbotrány rázta meg alapjaiban azt a rendszert, amely saját állítása szerint a gyermekek védelmét helyezi politikája középpontjába. És nehéz, hiszen egy úgy felépített rendszerben, mint amilyet az orbáni Magyarországon látunk, hibába eddig nem igazán bukott bele senki.

Ráadásul azok, akik a magyar közmédiából tájékozódnak (M1 és társai), az első, az egész üggyel kapcsolatos információt csak egy hete láthatták a képernyőkön, egy furcsa miniszterelnöki megszólalásban, amelyben Orbán Viktor egy TikTok-videóban közölte, hogy alaptörvény-módosítást fog kezdeményezni annak érdekében, hogy „gyermekek ellen szándékosan elkövetett bűncselekmények” tettesei soha ne részesülhessenek elnöki kegyelemben.

Na puff!

De ez most miért téma? – kérdezheti az M1 lelkes nézője.

Morális vészhelyzet

Morális vészhelyzet

Egy hetedikes tanuló az ellenőrzőre kapott hármas osztályzatát, amit piros golyóstollal írtam a papírlap tetejére, ugyanolyan piros golyóstollal átrajzolta ötösre. Fülön csíptem, de makacsul tagadta a szemmel látható hamisítás tényét, és szikrányi lelkiismeret-furdalást sem tanúsított, mert nem is érzett ilyet. Nem sikerült neki elmagyarázni, hogy amit tett, az vétség – csak nevetett. Eszes, normális fiú, az erkölcsi érzéke azonban nulla. 

Már a kis ötödikesek között is vannak olyanok, akik előszeretettel füllentenek. A hazudás, a csalás és az átverés szándéka az iskolai mindennapok része. Nem a puskázásra, súgásra gondolok, ezek csínyek, hanem a tanár félrevezetésének tudatos, makacs szándékára. A gyerekek huncutságára, a kópéságokra, a kacagásra mosolyogva tudok reagálni, ha egy kisfiú rosszcsont, ha egy kislány harsány, azt is elfogadom, a kiskamaszok szertelenségét is megértem; hogy a tizenhárom-négy évesek mindenen tudnak nevetni, az természetes, sőt szép. Nem a csintalankodásról van szó. Arról van szó, hogy a tiszta arcú gyerekek tükrözik a felnőtt társadalomban uralkodó amoralitást. Az erényeknek nincs becsülete. Az őszinteség, az igazságosság, a bátorság és ezeknek a gyakorlata – például bevallani, ha valamit nem tudok, vagy valamit elmulasztottam – nem számít értéknek. Manapság nem lehet hivatkozni erkölcsi kritériumokra, nem értjük már, hogy mi az erkölcs, és nemigen rendelkezünk erkölcsi tartalékokkal, morális erővel. (Bocsánat az általánosítás miatt.)

A rigómezei rege

A rigómezei rege

A szerb konzulátus írnokának leveleit, jegyzeteit, jelentéseit ma is őrzik a belgrádi országos levéltárban, így a kutatók is betekintést nyerhetnek azokba. Meggyőződhetnek arról, hogy a jogász végzettségű diplomata nemcsak kitűnő író, bátor újságíró volt, hanem éles szemű megfigyelő is. Gyakran utazott az akkori Oszmán Birodalom szlávok által (is) lakott részein a XIX. és XX. század fordulóján a jó egy évtizedes szolgálata alatti években, a mai Észak-Macedónia és Koszovó területén.

Egyik jelentésében a szerbekhez hasonlítja az albánokat (az akkori szóhasználat szerint: arnautákat), és tájékoztatja a külügyminiszterét, miszerint „jó lenne közelebb kerülni hozzájuk, mert hamarosan másfél millióan lesznek, és meghatározó geopolitikai szereplőkké válhatnak a Balkánon.” Észrevétele talán azért maradhatott visszhang nélkül, mert időközben, mire a szóban forgó diplomáciai levél eljutott a minisztériumba, Belgrádban kormányváltásra került sor, és változott a külügyminiszter személye is.

Újra sorakozó

Újra sorakozó

Lelkiismereti okokra hivatkozva egykoron is volt példa a fegyveres katonai szolgálat megtagadására, elsősorban bizonyos vallási felekezetek hívei (például a pünkösdisták) szolgálták így hazájukat fegyvertelenül. Szerbiában a múlt század kilencvenes éveinek háborúit, a...

Örömjáték a zentai színpadon

Örömjáték a zentai színpadon

László Sándor, a Handabasa rendezője rádióinterjújában újfent megfogalmazta azt a véleményt, miszerint a társadalmi problémákkal terhelt időkben a színházak feladatai között olyan előadások színre vitele is kívánatos és helyénvaló, melyek a közönség számára egy lélegzetnyi időt biztosítanak a kikapcsolódásra, a mindennapi terhek alóli feloldódásra, ami ha úgy tetszik, erőgyűjtés is egyben annak érdekében, hogy könnyebben tudjanak megbirkózni a sokszor elviselhetetlenségig felfokozott körülményekkel. Elhangzott mondatai a vajdasági magyar színjátszás nagyasszonyának, Romhányi Ibinek emlékét idézték fel bennem, aki az idén márciusban lenne nyolcvanöt éves, és aki anno számtalanszor hasonlóképpen öntötte szavakba az úgynevezett könnyű műfaj (?!) színre vitelének szükségességét mint a jó színházvezetés egyik megkerülhetetlen feltételét. Ennek az elvárásnak tett eleget január elején a Zentai Magyar Kamaraszínház. 

Katasztrófákról – szeretettel Ivana Bodrožić: Fiak, lányok

Katasztrófákról – szeretettel Ivana Bodrožić: Fiak, lányok

Három szenvedő ember beszél tehát ebben a regényben; fájdalmak szurkáltak, amikor fordítottam a szöveget, és mégis azt mondanám, hogy ez egy életigenlő könyv. Tele van érzelmekkel, indulatokkal, a belső élet mélyáramát hozza felszínre. Hogy a katasztrófaleírások miért tudnak élvezetet szerezni, az a művészet nagy titka. Ezúttal fény derül a titokra – idemásolom a könyv utolsó oldalát: „Köszönet helyett bocsánatkérés. Ez a regény bocsánatkérésből született. Bocsánatkérés mindazoktól, akik arra kényszerülnek, hogy láthatatlan emberekként éljenek ebben a társadalomban és ezen a világon; azoktól, akiket piciny koruktól kezdve meg akartak győzni, hogy nem érdemlik meg a szeretetet, a méltóságot, a szabadságot pedig végképp nem. Ez a regény abból a vágyból fakadt, hogy ne legyünk saját bezártságunk és a társadalmi bezártság túszai, szabaduljunk, ha még van idő. Ez a regény egyúttal a legmélyebb bocsánatkérés mindazoktól, akik az Isztambuli Egyezmény elfogadásának idején Horvátországban kénytelenek élni, legfőbbképp pedig azoktól, akik rendszerszintű erőszakot szenvedtek el. Ez a regény szeretetből fakadt.”

A Béke Fejedelme

A Béke Fejedelme

„A Béke Fejedelme” – ez Jézus Krisztus egyik titulusa. 2023. december 23-án, amikor ezeket a sorokat írom, és a szobámban már fénylik a karácsonyi lámpafüzér, erre van a legnagyobb szükség ezen a szerencsétlen világon. Behúzódunk meleg otthonunkba, azonban a nagyvilág...

Fegyverek éve

Fegyverek éve

Semmi új – csak a szokásos. Mondhatnánk lezseren, ha nem lenne ennyire fájdalmas és véres, ami néhány napja Prágában, korábban, májusban pedig Szerbiában történt. Van-e azonban mélyebb igény a társadalmakban az események feldolgozására a szokványos rémüldözésen és bulvarizálódáson túl?

December 21-én tömegmészárlást hajtott végre a prágai Károlyi Egyetem bölcsészkarán az intézmény egy történelem szakos hallgatója. Magával együtt 15 embert vitt a halálba. Ha mindez nem volna elég, előtte otthon agyonlőtte a saját apját, ráadásul egy héttel korábban a közeli erdőben meggyilkolt egy arra sétáló apát és pár hónapos kislányát. A vérengzést követően több, hasonló mészárlással fenyegető személyt is őrizetbe vett a cseh rendőrség, amely országszerte megerősítette a „puha célpontoknak” minősülő épületek, intézmények őrzését.

Ötven év visszakozás

Ötven év visszakozás

Egyelőre senki sem tudja, s majd csak 2025-ben derül ki, hogy az Európai Unió mezőgazdaság-politikájával történő összehangolás mit hoz (vagy visz) az állattenyésztéssel foglalkozó gazdálkodó számára, ugyanis már jövőre, amolyan kísérletként, megkezdik a hízósertések...

Törvénysértést követelnek (?)

Törvénysértést követelnek (?)

A parasztok napokig tartó tiltakozását szinte az egész ország támogatóan tudomásul vette, hiszen kétségtelen, hogy a termények és az újratermelési anyagok, valamint az energia, tehát a gázolaj ára között akkora a különbség, hogy azt még a komolyabb tartalékkal rendelkező mezőgazdasági termelők sem képesek egyszerűen elviselni.

A követeléseik tehát jogosak, s a kormánynak komolyan kellene foglalkoznia a problémával. Az illetékes minisztérium és maga a kabinet is csak ilyen-olyan ígéretekkel, tárgyalásokra való meghívásokkal lényegében az időt húzta, arra számítva, hogy a hőbörgő parasztok belefáradnak, és abbahagyják az útlezárásokat, ami be is következett.

Hogyan ronthatunk még tovább a helyzeten?

Hogyan ronthatunk még tovább a helyzeten?

Mindez kicsit kevésbé tudományosan a következőképpen hangozhatna: elnyomott, megzsarolt, halálra rémített itt mindenki, az emberek behúzódnak a saját kis vackukba, ki sem merik dugni az orrukat, nem akarják, nem is képesek már megismerni a másikat, mert attól is csak rettegnek. Saját kis sértettségüket ápolgatják, mindent abból vezetnek le, és mindent arra vezetnek vissza, hogy a másik milyen sérelmet okozott nekik, ezért aztán úgy gondolják, hogy ők is minden rosszat elmondhatnak, s ha van hozzá erejük, akár meg is tehetnek mással, másokkal, elvégre így az igazságos.

Esik szét ez az ország, ezúttal nem az államhatárok mentén, hanem a különböző társadalmi csoportok törésvonalán.

És ezt a hatalom, a nagybetűs országos, a kisbetűs helyi egyaránt erőszakkal próbálja kezelni. Az ígérgetésen túl van már mindenki, az sem hiszi el, aki mondja; akinek mondják, az meg végképp nem. Az aprópénzzel való szájbetömés még itt-ott működik, de a tuti recept a fenyegetés, a megfélemlítés, a megbélyegzés mindenkivel szemben, aki nem úgy gondolkodik, ahogy a nagy- és kisbetűs hatalom szerint gondolkodni kell. És akkor tágra nyílt szemmel csodálkozunk, hogy nahát, a középiskolások „náculnak”…

PLUSZ logó piros 3-D alacsony átlátszó

Belépés