Szerző: Kocsányos Pálma

Vajon hányan bújnak még el az asszonyok szoknyája mögé?

Egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz megérteni, miért mondott le a magyar politikai élet egyik legnépszerűbb alakja, Novák Katalin a köztársasági elnöki tisztségből, s hogy miért követte őt ezen az úton a Fidesz egyik leginkább rajongott csillaga, Varga Judit.

Könnyű, hiszen egy pedofilbotrány rázta meg alapjaiban azt a rendszert, amely saját állítása szerint a gyermekek védelmét helyezi politikája középpontjába. És nehéz, hiszen egy úgy felépített rendszerben, mint amilyet az orbáni Magyarországon látunk, hibába eddig nem igazán bukott bele senki.

Ráadásul azok, akik a magyar közmédiából tájékozódnak (M1 és társai), az első, az egész üggyel kapcsolatos információt csak egy hete láthatták a képernyőkön, egy furcsa miniszterelnöki megszólalásban, amelyben Orbán Viktor egy TikTok-videóban közölte, hogy alaptörvény-módosítást fog kezdeményezni annak érdekében, hogy „gyermekek ellen szándékosan elkövetett bűncselekmények” tettesei soha ne részesülhessenek elnöki kegyelemben.

Na puff!

De ez most miért téma? – kérdezheti az M1 lelkes nézője.

Olvass tovább

Hogyan ronthatunk még tovább a helyzeten?

Mindez kicsit kevésbé tudományosan a következőképpen hangozhatna: elnyomott, megzsarolt, halálra rémített itt mindenki, az emberek behúzódnak a saját kis vackukba, ki sem merik dugni az orrukat, nem akarják, nem is képesek már megismerni a másikat, mert attól is csak rettegnek. Saját kis sértettségüket ápolgatják, mindent abból vezetnek le, és mindent arra vezetnek vissza, hogy a másik milyen sérelmet okozott nekik, ezért aztán úgy gondolják, hogy ők is minden rosszat elmondhatnak, s ha van hozzá erejük, akár meg is tehetnek mással, másokkal, elvégre így az igazságos.

Esik szét ez az ország, ezúttal nem az államhatárok mentén, hanem a különböző társadalmi csoportok törésvonalán.

És ezt a hatalom, a nagybetűs országos, a kisbetűs helyi egyaránt erőszakkal próbálja kezelni. Az ígérgetésen túl van már mindenki, az sem hiszi el, aki mondja; akinek mondják, az meg végképp nem. Az aprópénzzel való szájbetömés még itt-ott működik, de a tuti recept a fenyegetés, a megfélemlítés, a megbélyegzés mindenkivel szemben, aki nem úgy gondolkodik, ahogy a nagy- és kisbetűs hatalom szerint gondolkodni kell. És akkor tágra nyílt szemmel csodálkozunk, hogy nahát, a középiskolások „náculnak”…

Olvass tovább

A harmonikaszó fenyegető hangja

Többször írtunk már arról, hogy Aleksandar Vučić Koszovóval kapcsolatban csúnyán eltaktikázta magát. Tavaly nyáron kezdődött ez a lejtmenet a „rendszámtáblaüggyel”, ami egyre rosszabb és rosszabb fordulatokat vett, előbb azzal, hogy a szerb nemzetiségű rendőröket (és köztisztviselőket) arra kényszerítette Belgrád, hogy lépjenek ki a koszovói intézményekből, majd a hetekig tartó lezárásokkal, hogy az egész idén szeptemberben a banjskai kolostornál megszervezett támadásban csúcsosodjon ki, ami nemcsak emberéleteket követelt, de napnál világosabbá tette (kézzelfogható bizonyítékok formájában), hogy az egész támadást Belgrádban tervezte ki valaki. Ennek az elszúrt hisztériakeltésnek nem az lett az eredménye, hogy a koszovói szerbség ügye nemzetegyesítő eseménnyé vált, hanem éppen ellenkezőleg: megfogalmazódott az az egyértelmű követelmény nemzetközi szinten, hogy Belgrád hivatalosan is ismerje el Koszovó függetlenségét. Ez természetesen újabb belföldi válságokat fog eredményezni.

Olvass tovább

Terror és történelem

Ahhoz, hogy legalább felületesen megértsük, mi történt, néhány dolgot megpróbálunk (nagyon felületesen!) vázolni, hogy egyáltalán értsük a szavakat, amelyeket használunk. Először is, tisztázni kell, mi az a Gázai övezet: ez a terület egy ma már szinte kizárólag palesztinok által lakott földsáv a Földközi-tenger partján, amely Egyiptommal és Izraellel határos, negyvenegy kilométer hosszú, szélessége hat és tizenkét kilométer között változik, van 2,2 millió lakosa. A területet 1948 és 1967 között Egyiptom irányította, utána izraeli fennhatóság alá került, azonban Izrael 2006-ban kivonult a térségből, ám fenntartja a Gázai övezet légterének, szárazföldi határainak és felségvizeinek a katonai irányítását, a zsidó telepeseket viszont (sokszor kényszerrel) Izrael kitelepítette a régióból.

A területet 2007 óta az iszlám szunnita ágához tartozó Hamász irányítja, amelyet a világ nagyobbik része terrorista szervezetként tart számon, nem azért, mert Izrael ezt kéri, hanem mert ténylegesen terrorista módszereket alkalmaz sok esetben. Amióta a Gázai övezet politikai irányítását is végzi, sok dologban szelídült, elvégre egy területen a kenyérszállítást, az egészségügy meg az iskolák működtetését is meg kell szervezni, ahhoz pedig nem elég a fegyverekkel való hadonászás. De békéssé nem vált, szemben áll más iszlamista fegyveres csoportokkal, és továbbra is célja az egységes palesztin állam megteremtése – ez azért életképtelen ötlet, mert a mai Izraelhez tartozó területeket is felölelne. Ezért aztán kisebb-nagyobb intenzitású konfliktusok vannak Izrael és a Hamász között 2007 óta is.

Olvass tovább

Mi van, ha a vonat mégis megvár?

„Következő nemzeti ünnepünkön, október 23-án megindul a személyforgalom az új Szeged–Szabadka vasútvonalon, és határozott célunk az, hogy Európa egyik legforgalmasabb határátkelőhelye, Röszke és Horgos között egyúttal Európa legmodernebb és legkulturáltabb közúti átkelőhelye is legyen. Az ehhez szükséges nagy beruházások még előttünk állnak.”
A fenti idézet egy részlet Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter augusztus 20-i Facebook-bejegyzéséből. Egyike ez azoknak a posztoknak, amelyekből kiderül, hogy még soha nem volt annyira jó a szerb–magyar viszony, mint most, hogy a gazdasági együttműködés is csodás, és egyébként is, a tapasztalható gondok egyrészt nincsenek is, másrészt a Soros-összeesküvés számlájára írandóak, s ha ezek után mégis van valamilyen tényleges probléma, azt pikkpakk megoldjuk.
Megoldják.
Aha.

Olvass tovább

A svédcsavar ára

Az újabb „svédcsavar” a múlt héten következett be. A Mandiner írt arról, hogy a svéd iskolákban a diákok egy oktatóvideóból szerezhetnek tudomást arról, hogy Magyarországon bizony van gond a demokráciával. Az oktatófilmet a svéd oktatási műsorszolgáltató (UR) készítette, 2019 (!) óta láthatták azt a gyerekek. A Mandiner külön nehezményezte, hogy a filmben szerepel Gulyás Márton politikai aktivista is.
A hírre azon melegében reagált a Kormányinfón Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, aki azt mondta: ha Svédországban valóban általános iskolákban vetítik a „lejárató videót”, akkor „Svédország mindent megtesz azért, hogy Magyarország ne ratifikálja a svéd NATO-csatlakozást”. Azt is hozzátette: a Fidesz közelgő frakcióülése előtt „érdemes lesz” levetíteni a filmet a képviselőknek, hogy „ezt követően hozzanak döntést arról, hogy támogatják-e Svédország NATO-csatlakozását, egy olyan országét, amely azt állítja rólunk, hogy nem vagyunk demokrácia”.

Olvass tovább