Szerző: Kocsányos Pálma

Hszi testvér lassan őrlő malmai

A tájékozottabbaknak valami rémlik a Kínai Kommunista Pártról is valami, hogy arrafelé éppen az uralkodik, meg hogy nemrégiben volt valami kongresszus és megint Hszi Csin-ping maradt a vezetője, de ez annyira nem furcsa, errefelé is egyszer kell okosan választani, aztán legalább egy évtizedig nincs rá gondja az embernek…
Az igazán bennfentesek már az ujgurokról is tudnak, arról a népcsoportról, amelyet a kínai állam olyannyira igyekszik megfosztani önmagától, hogy komplett átnevelő táborokat is üzemeltet a cél érdekében, amelyekben válogatott mocsokságokkal igyekeznek rávenni az ujgurokat, hogy ne legyenek ujgurok. Vagy csak simán: ne legyenek… Néha rácsodálkozunk: Jé, Kínában még mindig vannak Covid-intézkedések, meg lezárások, nahát, kedvesem, ideadnád a sót, de most tényleg, karanténban van az egész város?
Pedig éppen ez borzolja a kínai kedélyeket.

Olvass tovább

A világ és annak a háborúja

A Gazeta Wyborcza lengyel napilap utólag kiderítette: a varsói kormány nem azonnal kürtölte világgá a hírt, hanem először Joe Biden amerikai elnököt akarta értesíteni, aki viszont éppen akkor a világ másik felén, Bali szigetén volt, az éppen folyamatban lévő G20-találkozón. Ami Közép-Európában délután volt, az Balin késő este, Biden már aludt, így aztán előbb fel kellett kelteni, tájékoztatni, intézkedni. Ő volt az, aki végül bejelentette, hogy a becsapódó rakéta valószínűleg nem Oroszországból érkezett, függetlenül attól, hogy a kijevi vezetés azonnal Moszkvát vádolta meg. Még ebből is lehetett volna bármi, elvégre az orosz egységek Fehéroroszország térségéből is indítanak rakétákat, meg a Fekete-tengerről is. Érdekes volt azonban látni, hogyan lett kedd este a két rakétából egy.

Olvass tovább

Gondterhelt fejek

Nem kis értetlenséggel nézett fel pénteken a (szerb és magyar) kormánypárti médiát fogyasztók tekintélyes része a vacsorájából, amikor elhangzott az a mondat a hírekben, hogy „az orosz erők kivonultak Herszonból”. Hol az a Herszon, és egyáltalán, mi az, hogy az oroszok bárhonnan is kivonultak?
Pedig annak, aki legalább néha rá-rápillant a kevésbé kormánypárti sajtóra is, annak ez újdonságot legfeljebb annyiban jelentett, hogy az orosz csapatok tényleg tervezetten, szervezetten fogták magukat és távoztak egy olyan városból, illetve szélesebb környezetéből, amelyet még a háború legelején foglaltak el viszonylag fájdalommentesen. Nem mellesleg: az egyetlen, általuk elfoglalt megyeszékhelyből.

Olvass tovább

Drónt fogtam, nem ereszt

A véderőminisztérium közölte, hogy a katonaság november 2-án „Kopaonik térségében lelőtt” egy minidrónt, úgynevezett quadrocoptert. Azt a fajtát, amivel koncerteken, lakodalmakban csinálnak felvételeket. Azóta meg sehogy sem találják… A témához kicsit is értők a hasukat fogták a röhögéstől. A MIG-ek (persze, fajtája válogatja) hangsebességgel (vagy annak többszörösével) repülnek, ezek a drónok meg olyan tíz-húsz kilométeres óránkénti sebességgel. A pilóta nagyjából nem is látja, mit kellene leszednie, de máris az ország túlfelén van…

Olvass tovább

Kényszeredett bravúr

Így aztán az idén valahogy elmaradt a központi ünnepség, a magyar miniszterelnök pedig, aki a nagypolitikába annak idején az orosz csapatok hazaküldésével jelentkezett be, az idén „ünnepi beszédét” nem állami vagy pártrendezvényen, nagy tömeg előtt, hanem egy múzeum megnyitóján mondta el, lekordonozott térben, ahová csak meghívóval lehetett belépni. Gondosan ügyelt arra is, hogy „az oroszokat”, netán „a lengyeleket” meg se említse (1956-ról szólva ez azért komoly bravúr!), a jelenkori párhuzam kimerült annyiban, hogy „akik a brüsszeli magaslesről lövöldöznek, ott fogják végezni, ahol az elődeik”, noha az nem volt teljesen egyértelmű, hogy most éppen az Európai Uniónak vagy a magyarországi ellenzéknek üzen-e ezzel.

Olvass tovább

Van egy tippünk

Tehát a szerb terrorellenes, kémelhárító biztonsági szolgálat születésnapján az ország első embere úgy ünnepelte meg a szervezetet, hogy közölte: egyszerűen nem végzi a dolgát, hiszen kémek grasszálnak a fővárosban, s erről még egy ilyen ünnepi alkalomkor is lehet beszélni, hiszen köztudott dologról van szó. Na, kösz, máris megnyugodtunk. S hogy még nyugodtabbak legyünk, elnökünk azt is elmondta: „Ma nem engem, Aleksandar Vučićot fenyegetnek az elnöki székben, hanem kendőzetlenül az egész országunkat, annak fennmaradását fenyegetik. Nagy gondok nyomják a vállamat, hiszen Szerbia soha nem volt nehezebb helyzetben.”

Olvass tovább

Szankcióügyben nincs jutalomfalat

Hogy értsük, miről van szó: az Európai Unióban már korábban megállapodtak arról, hogy a tagállamok november 1-től nem vásárolnak tengeri úton érkező kőolajat Oroszországtól. Azok az országok, amelyekbe vezetéken érkezik az orosz nafta (Magyarország is ezek közé tartozik), felmentést kaptak ez alól a tilalom alól. Szerbia viszont, bármilyen furcsa is, a tengerről szerzi be a kőolajat: az tankerhajókkal érkezik a horvátországi Krk szigetén lévő kikötőbe, onnan pedig a Janaf kőolajvezetéken szállítják a szerbiai finomítókba.

Olvass tovább

Laci síelni megy

Folyamatosan elveszi a többi gyerek uzsonnáját, visszabeszél a tanároknak, hangoskodik az órákon, a ceruzát a pad alatt hegyezi, rajzórán a festékes vizet a virágcserepekbe önti, rágóval dobálja az előtte ülőt, a múlt héten focilabdával törte be az egyik ablakot… Az anyja néhány hete már volt benn az iskolában, meghallgatta az osztályfőnök panaszait, meg is ígérte, hogy beszél a fiával. Otthon meg is mondta a gyereknek, hogy addig nem számítógépezhet, amíg a jegyeit rendbe nem hozza, és ha ismét panaszt hall rá, a zsebpénz megvonása lesz a következő lépés.

Olvass tovább

Uniós dilemmák

Ma ott tartunk, hogy Szerbiában mérésről mérésre csökken az uniós tagságot jónak tartók száma; minden egyes, erre irányuló közvélemény-kutatás adataiból az olvasható ki, hogy egyre kevesebben szeretnék az országot az unión belül látni. Magyarországon a „brüsszelezés” már egy ideje a durvább szitokszavak egyikének számít kormánykörökben, most pedig – hogy egyre kevésbé valószínű az uniós pénzek érkezése – ez a vélekedés fel is erősödött. A miniszterelnök is folyamatosan „a Brüsszel elleni harcokról” számol be, gunyorosan, lenézően nyilatkozik mindenről, ami az Európai Unióval kapcsolatos, a kormányzó párt prominensei pedig lelkesen követik a példát, egy-két kivétellel.

Olvass tovább

Mint a fehérfoszfor, úgy lengi be a nyarat a tél lehelete

Hogy kemény lesz, és megszorításokkal teli, abban biztosak lehetünk. Ezen egy államfői őszinte beszéd nem biztos, hogy segítene, de legalább tudnák az emberek, hogy mire számítsanak. Talán még fel is készülhetnének rá. Ha tűzifával és élelemmel nem is, mert arra már nem biztos, hogy maradt pénzük és idejük, de legalább lélekben.

Olvass tovább