Kategória: PLUSZ

Ma már nemcsak a középiskolások, de az általános iskolások (szinte) mindegyikének a táskájában, zsebében ott lapul egy-egy méregdrága új és villámgyors vagy használt, de hozzáférhető, kicsit lassú, nem annyira „mindentudó”, ám még mindig használható okostelefon, amely a digitális kihívások iránt különösen fogékony fiatal nemzedék kezében áldás és átok is egyszerre. Egy azonban bizonyos: tartósan nem lehet kivenni a kezéből sem jó szóval, sem tilalommal, sem kényszerítéssel. 

Végül, de nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Tanács újonnan megválasztott elnöke is fontosnak tálalta, hogy megszólítsa a Tanács által „előzetesen véleményezett” iskolaigazgatókat. 
A Szabad Magyar Szó főcímben közölte, hogy Fremond Árpád kiadta az ordrét: „Az igazgatók ne engedjék be a magyarországi iskolák képviselőit az iskoláikba” diákokat toborozni!
Az MNT ugyanis „arra próbálja rávenni” a jövendő középiskolásokat és egyetemistákat, hogy itthon tanuljanak tovább. 
A felszólítás mögött a „vajdmagyar” politikában ugyan agyonismételt, de kellően le is járatott politikai szlogen, a „szülőföldön maradás és boldogulás”, valamint egy nehezen kimondott felismerés bújik meg, miszerint a hazai intézmények „sokkal színvonalasabb oktatást kínálnak fel, mint például a kisebb középiskolák a határ menti övezetben Magyarországon”. 

Hovatovább, a kötelező óvodai felvétel alsó határa is elvileg a betöltött 3. életév, miközben tudjuk, hányadán állunk óvodai férőhelyekkel, ha immár kistelepülési környezetekben, sőt faluhelyen is „óvodai várólisták” borzolják a kedélyeket, és egész nyáron azon kell izgulniuk a szülőknek, sikerül-e a gyereket óvodába íratni. Ugyanakkor még mindig jelentős számban vannak, főképp érzékeny társadalmi kategóriákba tartozó gyermekek, akik a kilenc hónapig tartozó kötelező iskola-előkészítő programban sem vesznek részt.  
A nem túl biztató értékeléshez jelentős támpontot nyújt a hazai oktatáselmélet több kiváló és meghatározónak számító szakértőjének véleménye is. Dr. Ivan Ivić professzor, aki a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozó oktatási stratégia egyik kidolgozója, majd a felemás megvalósítást követően meghatározó kritikusa mellett dr. Ana Pešikan egykori tudományügyi és technológiai miniszter, a belgrádi Bölcsészettudományi Kar doktori iskolájának tanára is komoly aggodalmaknak ad hangot a szerbiai oktatásügy jelenkori állapota és kirajzolódni látszó távlatai miatt.

Meglepő (ál)hír látott napvilágot a minap nemcsak a napisajtóban, de az oktatással foglalkozó portálokon is. Milorad Antić, a Szakközépiskolák Fóruma elnevezésű érdekvédelmi szervezet képviselője ugyanis bejelentette: „Az osztálykirándulások minden valószínűség szerint megszűnnek. Az egésznek ugyanis semmi értelme, ha a szülő kénytelen az utolsó fillérét erre költeni. […] Az árnak akkor lenne értelme, ha a gyerekek legalább tanulhatnának valamit, láthatnának olyat, amit máshol nem. Hogy a szülő legalább tudná, mibe fektette azt a pénzt.”