Kategória: PLUSZ

A szorongó generáció

A szorongó generáció

2024. ápr. 26.

A helyzet az, hogy 2010 óta rohamosan romlik a tizenévesek lelki egészsége. A belgrádi Psychological Innovation Network kutatásai szerint a szerbiai fiatalok 40 százaléka küzd valamilyen mentális problémával: a legtöbben szorongással, depresszióval és poszttraumás stressz-szindrómával. Ezek a nehézségek sokkal inkább érintik azokat, akiknek a szociális hálója elenyésző. És az interperszonális kapcsolatok hiánya meg a túlzott közösségimédia-fogyasztás között felmérések szerint szoros az összefüggés.

Jonathan Haidt szociálpszichológus A szorongó generáció című könyvében ennek okait próbálja felfejteni. A szerző úgy fogalmaz, hogy 2010 utáni időszakban a gyerekkor Nagy Újrahuzalozása zajlott le, és az azóta lejátszódó, technológiai eredetű változások az idegrendszer módosulásához is hozzájárultak. „Olyan ez, mintha adnánk a gyerekünknek egy iPadet tele videókkal arról, hogyan kell járni, de ezek a videók annyira lebilincselőek lennének, hogy ők végül sose szánnák rá magukat, hogy elkezdjenek járni” – írja körül a jelenséget Haidt.

Olvass tovább
Magzatpróza

Magzatpróza

2024. ápr. 21.

A magyar irodalomkritikában az utóbbi két évtized legnagyobb vitája arról folyt, hogy létezik-e...

Olvass tovább
Létrehozni és fejleszteni – vagy szétverni?

Létrehozni és fejleszteni – vagy szétverni?

2024. ápr. 13.

Persze, szép dolog az állami kitüntetés egy másik állam részéről, csakhogy a boszniai Szerb Köztársaság nem állam. Ez az a kiindulópont, amelyet a magyar fél egyszerűen figyelmen kívül hagyott. A másik dolog pedig, amelyről Budapesten nem akartak tudomást venni, hogy a „boszniai Szerb Köztársaság Érdemrendje láncon” kitüntetést eddig megkapta például (a teljesség igénye nélkül) Slobodan Milošević, Irinej pátriárka, Vojislav Koštunica, tavaly pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök – akinek jóérzésű ember a közelébe nem megy, amióta agressziót követett el Ukrajna ellen. A kitüntetést „külföldi állami vezetők kaphatják meg rendkívüli teljesítményükért, amelyet a boszniai Szerb Köztársaság létrehozása és fejlesztése érdekében tettek”.

Olvass tovább
A VM4K megszüntetése – A Lovas-éra vége?

A VM4K megszüntetése – A Lovas-éra vége?

2024. márc. 7.

A Magyar Nemzeti Tanács február 23-i ülésén elfogadták a Szekeres László Alapítvány új Alapszabályát, ennek értelmében megszűntek az alosztályok, az általános osztály és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K). Az ígéretek szerint a tevékenységeket folytatja a Szekeres László Alapítvány. A VM4K-t, amiről kevesebb, mint egy évvel ezelőtt még dicshimnuszokat zengtek, egyetlen tollvonással megszüntették, s mindenki tisztában van a miérttel: a Lovas Ildikó koordinálásával vezetett központot pont a vezető személye miatt kellett lapátra tenni.
Erről szól még a cikk:
– Felidézzük, hogy évekkel ezelőtt miket mondtak a politikusok a VM4K-ról?
– A Szekeres László Alapítvány korábbi elnöke szerint leszámolásról van szó
– Milyen kérdésekre nem kívánt választ adni a Magyar Nemzeti Tanács?
– Mi történt a VMSZ március 2-ai Tisztújító Közgyűlésén?
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör március 7-én megjelent számában olvasható.

Olvass tovább
Vajon hányan bújnak még el az asszonyok szoknyája mögé?

Vajon hányan bújnak még el az asszonyok szoknyája mögé?

2024. febr. 22.

Egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz megérteni, miért mondott le a magyar politikai élet egyik legnépszerűbb alakja, Novák Katalin a köztársasági elnöki tisztségből, s hogy miért követte őt ezen az úton a Fidesz egyik leginkább rajongott csillaga, Varga Judit.

Könnyű, hiszen egy pedofilbotrány rázta meg alapjaiban azt a rendszert, amely saját állítása szerint a gyermekek védelmét helyezi politikája középpontjába. És nehéz, hiszen egy úgy felépített rendszerben, mint amilyet az orbáni Magyarországon látunk, hibába eddig nem igazán bukott bele senki.

Ráadásul azok, akik a magyar közmédiából tájékozódnak (M1 és társai), az első, az egész üggyel kapcsolatos információt csak egy hete láthatták a képernyőkön, egy furcsa miniszterelnöki megszólalásban, amelyben Orbán Viktor egy TikTok-videóban közölte, hogy alaptörvény-módosítást fog kezdeményezni annak érdekében, hogy „gyermekek ellen szándékosan elkövetett bűncselekmények” tettesei soha ne részesülhessenek elnöki kegyelemben.

Na puff!

De ez most miért téma? – kérdezheti az M1 lelkes nézője.

Olvass tovább
Morális vészhelyzet

Morális vészhelyzet

2024. febr. 21.

Egy hetedikes tanuló az ellenőrzőre kapott hármas osztályzatát, amit piros golyóstollal írtam a papírlap tetejére, ugyanolyan piros golyóstollal átrajzolta ötösre. Fülön csíptem, de makacsul tagadta a szemmel látható hamisítás tényét, és szikrányi lelkiismeret-furdalást sem tanúsított, mert nem is érzett ilyet. Nem sikerült neki elmagyarázni, hogy amit tett, az vétség – csak nevetett. Eszes, normális fiú, az erkölcsi érzéke azonban nulla. 

Már a kis ötödikesek között is vannak olyanok, akik előszeretettel füllentenek. A hazudás, a csalás és az átverés szándéka az iskolai mindennapok része. Nem a puskázásra, súgásra gondolok, ezek csínyek, hanem a tanár félrevezetésének tudatos, makacs szándékára. A gyerekek huncutságára, a kópéságokra, a kacagásra mosolyogva tudok reagálni, ha egy kisfiú rosszcsont, ha egy kislány harsány, azt is elfogadom, a kiskamaszok szertelenségét is megértem; hogy a tizenhárom-négy évesek mindenen tudnak nevetni, az természetes, sőt szép. Nem a csintalankodásról van szó. Arról van szó, hogy a tiszta arcú gyerekek tükrözik a felnőtt társadalomban uralkodó amoralitást. Az erényeknek nincs becsülete. Az őszinteség, az igazságosság, a bátorság és ezeknek a gyakorlata – például bevallani, ha valamit nem tudok, vagy valamit elmulasztottam – nem számít értéknek. Manapság nem lehet hivatkozni erkölcsi kritériumokra, nem értjük már, hogy mi az erkölcs, és nemigen rendelkezünk erkölcsi tartalékokkal, morális erővel. (Bocsánat az általánosítás miatt.)

Olvass tovább
A rigómezei rege

A rigómezei rege

2024. febr. 20.

A szerb konzulátus írnokának leveleit, jegyzeteit, jelentéseit ma is őrzik a belgrádi országos levéltárban, így a kutatók is betekintést nyerhetnek azokba. Meggyőződhetnek arról, hogy a jogász végzettségű diplomata nemcsak kitűnő író, bátor újságíró volt, hanem éles szemű megfigyelő is. Gyakran utazott az akkori Oszmán Birodalom szlávok által (is) lakott részein a XIX. és XX. század fordulóján a jó egy évtizedes szolgálata alatti években, a mai Észak-Macedónia és Koszovó területén.

Egyik jelentésében a szerbekhez hasonlítja az albánokat (az akkori szóhasználat szerint: arnautákat), és tájékoztatja a külügyminiszterét, miszerint „jó lenne közelebb kerülni hozzájuk, mert hamarosan másfél millióan lesznek, és meghatározó geopolitikai szereplőkké válhatnak a Balkánon.” Észrevétele talán azért maradhatott visszhang nélkül, mert időközben, mire a szóban forgó diplomáciai levél eljutott a minisztériumba, Belgrádban kormányváltásra került sor, és változott a külügyminiszter személye is.

Olvass tovább
Örömjáték a zentai színpadon

Örömjáték a zentai színpadon

2024. jan. 25.

László Sándor, a Handabasa rendezője rádióinterjújában újfent megfogalmazta azt a véleményt, miszerint a társadalmi problémákkal terhelt időkben a színházak feladatai között olyan előadások színre vitele is kívánatos és helyénvaló, melyek a közönség számára egy lélegzetnyi időt biztosítanak a kikapcsolódásra, a mindennapi terhek alóli feloldódásra, ami ha úgy tetszik, erőgyűjtés is egyben annak érdekében, hogy könnyebben tudjanak megbirkózni a sokszor elviselhetetlenségig felfokozott körülményekkel. Elhangzott mondatai a vajdasági magyar színjátszás nagyasszonyának, Romhányi Ibinek emlékét idézték fel bennem, aki az idén márciusban lenne nyolcvanöt éves, és aki anno számtalanszor hasonlóképpen öntötte szavakba az úgynevezett könnyű műfaj (?!) színre vitelének szükségességét mint a jó színházvezetés egyik megkerülhetetlen feltételét. Ennek az elvárásnak tett eleget január elején a Zentai Magyar Kamaraszínház. 

Olvass tovább
Katasztrófákról – szeretettel

Katasztrófákról – szeretettel

2024. jan. 24.

Három szenvedő ember beszél tehát ebben a regényben; fájdalmak szurkáltak, amikor fordítottam a szöveget, és mégis azt mondanám, hogy ez egy életigenlő könyv. Tele van érzelmekkel, indulatokkal, a belső élet mélyáramát hozza felszínre. Hogy a katasztrófaleírások miért tudnak élvezetet szerezni, az a művészet nagy titka. Ezúttal fény derül a titokra – idemásolom a könyv utolsó oldalát: „Köszönet helyett bocsánatkérés. Ez a regény bocsánatkérésből született. Bocsánatkérés mindazoktól, akik arra kényszerülnek, hogy láthatatlan emberekként éljenek ebben a társadalomban és ezen a világon; azoktól, akiket piciny koruktól kezdve meg akartak győzni, hogy nem érdemlik meg a szeretetet, a méltóságot, a szabadságot pedig végképp nem. Ez a regény abból a vágyból fakadt, hogy ne legyünk saját bezártságunk és a társadalmi bezártság túszai, szabaduljunk, ha még van idő. Ez a regény egyúttal a legmélyebb bocsánatkérés mindazoktól, akik az Isztambuli Egyezmény elfogadásának idején Horvátországban kénytelenek élni, legfőbbképp pedig azoktól, akik rendszerszintű erőszakot szenvedtek el. Ez a regény szeretetből fakadt.”

Olvass tovább
Fegyverek éve

Fegyverek éve

2023. dec. 30.

Semmi új – csak a szokásos. Mondhatnánk lezseren, ha nem lenne ennyire fájdalmas és véres, ami néhány napja Prágában, korábban, májusban pedig Szerbiában történt. Van-e azonban mélyebb igény a társadalmakban az események feldolgozására a szokványos rémüldözésen és bulvarizálódáson túl?

December 21-én tömegmészárlást hajtott végre a prágai Károlyi Egyetem bölcsészkarán az intézmény egy történelem szakos hallgatója. Magával együtt 15 embert vitt a halálba. Ha mindez nem volna elég, előtte otthon agyonlőtte a saját apját, ráadásul egy héttel korábban a közeli erdőben meggyilkolt egy arra sétáló apát és pár hónapos kislányát. A vérengzést követően több, hasonló mészárlással fenyegető személyt is őrizetbe vett a cseh rendőrség, amely országszerte megerősítette a „puha célpontoknak” minősülő épületek, intézmények őrzését.

Olvass tovább
Törvénysértést követelnek (?)

Törvénysértést követelnek (?)

2023. dec. 5.

A parasztok napokig tartó tiltakozását szinte az egész ország támogatóan tudomásul vette, hiszen kétségtelen, hogy a termények és az újratermelési anyagok, valamint az energia, tehát a gázolaj ára között akkora a különbség, hogy azt még a komolyabb tartalékkal rendelkező mezőgazdasági termelők sem képesek egyszerűen elviselni.

A követeléseik tehát jogosak, s a kormánynak komolyan kellene foglalkoznia a problémával. Az illetékes minisztérium és maga a kabinet is csak ilyen-olyan ígéretekkel, tárgyalásokra való meghívásokkal lényegében az időt húzta, arra számítva, hogy a hőbörgő parasztok belefáradnak, és abbahagyják az útlezárásokat, ami be is következett.

Olvass tovább
Betöltés

reklám

Reklám

SZMSZ podcast

Az olimpiai szerelem
bySZMSZ Podcaster
Az olimpiai szerelem
2024. máj. 2.
SZMSZ Podcaster
Lapszemle
2024. máj. 1.
SZMSZ Podcaster
Hajrá,nők! (Ep13) | Testszégyenítés
2024. ápr. 25.
SZMSZ Podcaster
Bohóc a kapuban
2024. ápr. 25.
SZMSZ Podcaster
Search Results placeholder