Közös udvar
Filmrendező barátom, az Erdélyből származó Arthur egy bérházban lakik Pesten, valamelyik zűrös...
Olvass tovább
Kategória: PLUSZ
Az egyszínű média kierőszakolása
Érthetetlen és bizarr volt annyiban, hogy az adott keretek között teljhatalmat élvező párt vezetője teljes erőből támadja azt a maroknyi újságírót, akik még a párttól függetlenül képesek, tudnak és akarnak dolgozni. Tizenöt, de még tíz évvel ezelőtt is többen voltak. Attól pedig, hogy hirtelen tucatjával, ne adj’ isten százával bukkannak elő Bácskában és Bánátban, nem kell tartani a pártszékházban. Talán soha többé, legalábbis ami a magyar újságírókat illeti. Tehát Pásztor Bálintnak és társainak számszerűleg olyan nagy „veszélytől” nem kell tartaniuk. Hacsak nem a gondolat jellege, ereje, minősége a problematikus és zavarba ejtő számukra.
És ettől a ponttól kezdve már a tünetértékről beszélhetünk. Nem is akármilyenről. Vegyük a vajdasági magyar közéletet egy teljes egésznek. Egy társadalmi alrendszer nyilvánosságának. Ennek médiaviszonyai nagyon jelentős aránytalanságot hordoznak, aszerint, hogy a médiumok közel vagy távol állnak-e a párthoz.
Olvass tovább
Kis lak áll…
Zombori születésű lévén fiatalkoromban sokszor megfordultam a szomszéd faluban, Kupuszinán,...
Olvass tovább
Az igazi Trebitsch
Magyar Péter ezzel agyonverte az ellenzéket, és bevitt egy nagyon mély ütést a Fidesznek. Orbán Viktor azóta is győzködi a nemzetet, hogy hatalmas győzelmet aratott, hiszen az eddigi tizenhárom helyett most már tizenegy képviselője védheti a Fidesz érdekeit az EP-ben, mindenki megnyugodhat, nem lesz háború, és a jelek szerint az atomvillanást is prolongálták az arra illetékesek. Hogy melyik párhuzamos univerzumban több a tizenegy, mint a tizenhárom, azt még kutatják – de meglesz, aggódni nem kell.
A Fidesz is, mint mondottuk, magyarázza a bizonyítványát, és hát van is mit: számszerűen ugyan a párt kétszázezerrel több szavazatot gyűjtött be, mint EP-választáson eddig bármikor (összesen 2 031 063-et), de százalékarányban a valaha volt legrosszabb eredménye ez a 44,79 százalék. Elemzők emlékeztetnek, hogy parlamenti választáson sem volt még 2006 óta negyvenöt százalék alatt a párt, aminek elég aggasztónak kellene lennie, ha „minden idők legnagyobb mozgósítása” ennyire volt elég.
Szerbia mint tünetegyüttes
Olyan arcátlanul csaltak, hogy az még a Holdról is látszott, hogy klasszikusokat idézzünk. Annyira durván, hogy még a nemzetközi szervezeteknek is el kellett mondaniuk: ez így nem okés, a külföldről szervezetten utaztatott szavazók, a vasvillával összehányt választói névjegyzékek, az, hogy az elnök (még csak nem is igazán a pártja, hanem ő maga) leuralta a teljes országos médiát és a többi machináció egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy azokat a választásokat szabadnak, tisztességesnek és demokratikusnak lehessen tekinteni, lenne itt néhány dolog, amit sürgősen rendbe kéne hozni.
Vučićék meg is ígérték, hogy figyelembe veszik a nemzetközi ajánlásokat, debizisten, most már aztán tényleg.
Aztán mégsem.
A halál partján
Fliegauf Benedek (1974) magyar filmrendező 2008-ban készített egy dokumentumfilmet, melynek a címe...
Olvass tovább
Harminc év dominancia
A VMSZ immár három évtizede uralkodik, politikája két szóban összefoglalva: nincs apelláta. Ez azt jelenti, hogy demokrácia sincs. Pásztor István tizenöt évig volt pártvezér, és úgy intézte, hogy nevetséges személyi kultusz alakuljon ki körülötte. Ennek érdekében pártszolgálatra kötelezte a médiát, engedelmes párttagságot nevelt ki és tartott el közpénzekből. Ez a fajta autoriter hatalomgyakorlás összeroppantotta közösségi életünket, és elsilányította a kultúránkat, a politikai kultúránkat pedig tönkretette.
Vajdaság ma hanyatló peremvidék, a vajdasági magyarság kultúrája pedig elveszítette azt a vonzerejét, amellyel korábban rendelkezett. A népességfogyatkozás ellenére a vajdasági identitástudat a civil szférában ma is erős, megnyilatkozási formái azonban korlátok közé vannak szorítva.
A cikk a Családi Kör 2024. május 16-ai számában jelent meg.
Olvass tovább
Józsi, a kommentelő
Az ember pörgeti a közösségi médiát, s úgy tűnik, a tömeget nem érdekli más, csak az Eurovízió....
Olvass tovább
A szorongó generáció
A helyzet az, hogy 2010 óta rohamosan romlik a tizenévesek lelki egészsége. A belgrádi Psychological Innovation Network kutatásai szerint a szerbiai fiatalok 40 százaléka küzd valamilyen mentális problémával: a legtöbben szorongással, depresszióval és poszttraumás stressz-szindrómával. Ezek a nehézségek sokkal inkább érintik azokat, akiknek a szociális hálója elenyésző. És az interperszonális kapcsolatok hiánya meg a túlzott közösségimédia-fogyasztás között felmérések szerint szoros az összefüggés.
Jonathan Haidt szociálpszichológus A szorongó generáció című könyvében ennek okait próbálja felfejteni. A szerző úgy fogalmaz, hogy 2010 utáni időszakban a gyerekkor Nagy Újrahuzalozása zajlott le, és az azóta lejátszódó, technológiai eredetű változások az idegrendszer módosulásához is hozzájárultak. „Olyan ez, mintha adnánk a gyerekünknek egy iPadet tele videókkal arról, hogyan kell járni, de ezek a videók annyira lebilincselőek lennének, hogy ők végül sose szánnák rá magukat, hogy elkezdjenek járni” – írja körül a jelenséget Haidt.
Olvass tovább
Magzatpróza
A magyar irodalomkritikában az utóbbi két évtized legnagyobb vitája arról folyt, hogy létezik-e...
Olvass tovább
Az elrettentés foka
Valószínűleg sokan voltak világszerte április 15-én, szombaton este, akik saját memóriájukban...
Olvass tovább
Létrehozni és fejleszteni – vagy szétverni?
Persze, szép dolog az állami kitüntetés egy másik állam részéről, csakhogy a boszniai Szerb Köztársaság nem állam. Ez az a kiindulópont, amelyet a magyar fél egyszerűen figyelmen kívül hagyott. A másik dolog pedig, amelyről Budapesten nem akartak tudomást venni, hogy a „boszniai Szerb Köztársaság Érdemrendje láncon” kitüntetést eddig megkapta például (a teljesség igénye nélkül) Slobodan Milošević, Irinej pátriárka, Vojislav Koštunica, tavaly pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök – akinek jóérzésű ember a közelébe nem megy, amióta agressziót követett el Ukrajna ellen. A kitüntetést „külföldi állami vezetők kaphatják meg rendkívüli teljesítményükért, amelyet a boszniai Szerb Köztársaság létrehozása és fejlesztése érdekében tettek”.
Olvass tovább
A harmincegyedik diák
Közeledik a felvételik időszaka, ilyenkorra szinte minden továbbtanulni vágyó fiatal eldöntötte,...
Olvass tovább
Magyar-jelenség bugyraiban
A magyar belpolitikáról és közéletről sok minden elmondható volt az utóbbi években, de hogy...
Olvass tovább
Hétköznapi szexizmusaink
Turi Tímea A nők táskái című verse sokat elárul a nők és a férfiak közötti hétköznapi...
Olvass tovább
Választási rekordok, amelyek miatt mindannyian aggódhatunk
Elcsépelt közhely az újságírásban, amit minden kezdőnek megtanítanak rögtön azt követően, hogy...
Olvass tovább
Változtatni kell
1. Múzeum Hogy a magyar nép – és mi is hozzá tartozunk – változást akar, az szépen kiderült...
Olvass tovább
A VM4K megszüntetése – A Lovas-éra vége?
A Magyar Nemzeti Tanács február 23-i ülésén elfogadták a Szekeres László Alapítvány új Alapszabályát, ennek értelmében megszűntek az alosztályok, az általános osztály és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K). Az ígéretek szerint a tevékenységeket folytatja a Szekeres László Alapítvány. A VM4K-t, amiről kevesebb, mint egy évvel ezelőtt még dicshimnuszokat zengtek, egyetlen tollvonással megszüntették, s mindenki tisztában van a miérttel: a Lovas Ildikó koordinálásával vezetett központot pont a vezető személye miatt kellett lapátra tenni.
Erről szól még a cikk:
– Felidézzük, hogy évekkel ezelőtt miket mondtak a politikusok a VM4K-ról?
– A Szekeres László Alapítvány korábbi elnöke szerint leszámolásról van szó
– Milyen kérdésekre nem kívánt választ adni a Magyar Nemzeti Tanács?
– Mi történt a VMSZ március 2-ai Tisztújító Közgyűlésén?
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör március 7-én megjelent számában olvasható.
Vajon hányan bújnak még el az asszonyok szoknyája mögé?
Egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz megérteni, miért mondott le a magyar politikai élet egyik legnépszerűbb alakja, Novák Katalin a köztársasági elnöki tisztségből, s hogy miért követte őt ezen az úton a Fidesz egyik leginkább rajongott csillaga, Varga Judit.
Könnyű, hiszen egy pedofilbotrány rázta meg alapjaiban azt a rendszert, amely saját állítása szerint a gyermekek védelmét helyezi politikája középpontjába. És nehéz, hiszen egy úgy felépített rendszerben, mint amilyet az orbáni Magyarországon látunk, hibába eddig nem igazán bukott bele senki.
Ráadásul azok, akik a magyar közmédiából tájékozódnak (M1 és társai), az első, az egész üggyel kapcsolatos információt csak egy hete láthatták a képernyőkön, egy furcsa miniszterelnöki megszólalásban, amelyben Orbán Viktor egy TikTok-videóban közölte, hogy alaptörvény-módosítást fog kezdeményezni annak érdekében, hogy „gyermekek ellen szándékosan elkövetett bűncselekmények” tettesei soha ne részesülhessenek elnöki kegyelemben.
Na puff!
De ez most miért téma? – kérdezheti az M1 lelkes nézője.
Olvass tovább
Morális vészhelyzet
Egy hetedikes tanuló az ellenőrzőre kapott hármas osztályzatát, amit piros golyóstollal írtam a papírlap tetejére, ugyanolyan piros golyóstollal átrajzolta ötösre. Fülön csíptem, de makacsul tagadta a szemmel látható hamisítás tényét, és szikrányi lelkiismeret-furdalást sem tanúsított, mert nem is érzett ilyet. Nem sikerült neki elmagyarázni, hogy amit tett, az vétség – csak nevetett. Eszes, normális fiú, az erkölcsi érzéke azonban nulla.
Már a kis ötödikesek között is vannak olyanok, akik előszeretettel füllentenek. A hazudás, a csalás és az átverés szándéka az iskolai mindennapok része. Nem a puskázásra, súgásra gondolok, ezek csínyek, hanem a tanár félrevezetésének tudatos, makacs szándékára. A gyerekek huncutságára, a kópéságokra, a kacagásra mosolyogva tudok reagálni, ha egy kisfiú rosszcsont, ha egy kislány harsány, azt is elfogadom, a kiskamaszok szertelenségét is megértem; hogy a tizenhárom-négy évesek mindenen tudnak nevetni, az természetes, sőt szép. Nem a csintalankodásról van szó. Arról van szó, hogy a tiszta arcú gyerekek tükrözik a felnőtt társadalomban uralkodó amoralitást. Az erényeknek nincs becsülete. Az őszinteség, az igazságosság, a bátorság és ezeknek a gyakorlata – például bevallani, ha valamit nem tudok, vagy valamit elmulasztottam – nem számít értéknek. Manapság nem lehet hivatkozni erkölcsi kritériumokra, nem értjük már, hogy mi az erkölcs, és nemigen rendelkezünk erkölcsi tartalékokkal, morális erővel. (Bocsánat az általánosítás miatt.)
Olvass tovább
Hírfolyam
Ezt érdemes tudni a női kopaszodás kapcsán- Mert a lelki eredetű problémákkal is foglalkozni kell…
- Semmi sem szabhat gátat elképzeléseinek, készíttessen egyedi terasz tolóajtót!
- Mutatjuk, hogy milyen előnyökkel jár egy beltéri ajtócsere!
- Átgondoltad már, hogy milyen termékek szükségesek a grillezéshez?
- A húsipari töltőgépek fajtái
- Nyűgözd le az üzlettársad egy csodaszép fehér limuzinnal!
- Hatékony páramentesítés üzemi területen
- Hallott már a ragadozó atkákról?
- Mi legyen a harmadik fogás?
