Kategória: PLUSZ

„Az igazi életerő a fiatalságban lüktet”

A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának 2025. évi Az Év Legjobb Könyve Díját Tari István nyerte el az Időjel Kiadó gondozásában megjelent A téboly sorozatvetőinél című, Magyarok a szlávok háborúiban alcímű kötetével. 

Tari István sok műfajú alkotó: költő, prózaíró, fotó- és filmművész, újságíró – ezt a sokszínűséget tükrözi legújabb kötete is. A naplószerű jegyzetekből összeálló, a szerző grafikáival gazdagon illusztrált kordokumentum nagyrészt a délvidéki magyar közélet és önszerveződés nehézségeit érzékelteti.

Olvass tovább

Kinek áll a zászló Velencében?

A Népképviselőház január végén megszavazta Uglješa Mrdić haladó párti képviselő törvénymódosítási csomagját, amely öt igazságügyi törvényt érintett – azokat a törvényeket módosították most, amelyeket a parlamenti többség a Szerb Haladó Párt vezette kormány javaslatára 2023-ban fogadott el. A Mrdić-féle törvényeket az ellenzék és az igazságszolgáltatás egyes vezetői részéről számos eljárási és anyagi jogi jellegű kifogás is érte. 

Olvass tovább

Buszoztatás

Ez a kifejezés kiváltotta a miniszter nemtetszését, sajtóértekezletén ugyanis kifogásolta ezt a – nyilván nem teljesen megszokott és nyelvileg sem egészen szabályos – megnevezését a párthívek szállításának. Pedig nagyüzem van ezen a téren. Évek óta buszoztatják híveiket a hatalmi pártok a határ mindkét oldalán. Nálunk régebb óta folyik ez, de magát a szót nem az itteni kormánytag kifogásolta, bár ezt is megtehette volna az olyan előszeretettel használt normalitás jegyében. 

Olvass tovább

Kampányfinis magyar módra

Mert a választás másnapján is felkel a Nap, be kell menni dolgozni, el kell menni a suliba, a postára, az orvoshoz vagy a piacra. És szóba kell állni a kollégákkal, a diáktársakkal, a postáskisasszonnyal, a dokival vagy a kofával. Vagy a szomszéddal, akiről tudjuk, hogy máshová húzta azt a bizonyos x-et. Meg a nagyival is, még ha „azokra” is szavazott, és az unokával is, akit „ezek” szédítettek meg.
Mert fontos a választás, nagyon is az. Elvégre meghatározza, hogy az ország melyik irányba indul tovább.
De még fontosabbak az emberek, akik az országot, esetünkben a nemzetet alkotják.

Olvass tovább

A tanítási óra lerövidítése a kognitív kapituláció jele

A múlt év végén nagy port kavart fel a szerbiai közvéleményben, amikor Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter a közmédiában „bedobta” az ötletet, miszerint a tanórákat 30 percesre rövidítenék az eddigi 45 perc helyett. Ez a miniszter véleménye, és a hivatal alkalmazottai szerint is megoldaná azt a problémát, amit a tanításban a gyerekeknél tapasztalt figyelemhiány és a koncentráció képességének a hiánya okoz.

Olvass tovább

Fejesugrás a Mariana-árokba

Javában zajlik a visszaszámlálás, Magyarország április 12-én parlamenti képviselőket választ. Itt most szépen el kellene mondani, hogy a kétszáz tagú Országgyűlés százkilencvenkilenc tagját választják meg a szavazókorú polgárok (illetve a nemzetiségi képviselőt, így lesz meg a kétszáz), hogy a külhoni magyarok levélben, a külföldön élő magyarok külképviseleteken voksolhatnak, hogy a közvélemény-kutatók jelenleg hány százalékra mérik melyik erőnek a népszerűségét, hogy az esélylatolgatások kinek jósolnak győzelmet…

Olvass tovább

Mikor lesz a szülőföld újra vonzó?

anuárban lezárult a Prosperitati Alapítvány által felkért szakértők közreműködésével elkészült, 2026-tól 2033-ig tartó időszakra vonatkozó II. Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégia nyilvános közvitasorozata. Az új stratégia a fiatalok szülőföldön való megmaradása, a vállalkozásfejlesztés, a mezőgazdaság-élelmiszeripar-vidékfejlesztés háromszögének erősítése, valamint az idegenforgalom fejlesztése mellett kiemelten foglalkozik a külföldön élő vajdasági magyarokkal is.

Olvass tovább

Mennyei világ

Miért is akarok ezúttal Szerbia külpolitikájáról írni, amikor annyi minden történik ebben a mostoha sorsra juttatott országban? Hát pont azért, hogy választ találjunk arra a kérdésre, ki és mi okozta Szerbia bénaságát. Írhatnék pancserséget is, de akkor abba a hibába keveredhetnék, hogy kissé ironikusan szólnék az ország vezetőiről, akiket ügyetlenséggel, kétbalkezességgel, esetlenséggel gyanúsítanék – holott erről szó sincs.

Olvass tovább

Trump a biztonságpolitikai porcelánboltban

Valami egészen mély szégyenérzet fogja el az átlagembert, amikor azt látja, hogy komoly nemzetközi politikusok, állam- és kormányfők, világszervezetek vezetői milyen mélyen alázkodnak meg egyetlen ember előtt. Hajbókolnak, hízelegnek, mondhatnánk igencsak finomkodva, de nem tévednénk akkor sem, ha talp- vagy egyéb testfelületek nyalogatásáról beszélnénk.

Olvass tovább

Mérföldkő vagy kétségbeesett szemfényvesztés?

Útjelző táblát akkora csinnadrattával még nem adtak át, mint ahogy azt tette a Vajdasági Magyar Szövetség december elején Zenta közelében, egészen pontosan a Felsőhegyre vezető út mellett: köztársasági képviselő, államtitkár, tartományi kormányelnök, alelnök és tisztségviselő, polgármesterek, valamint a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is jelen volt a VMSZ által áttörésnek nevezett eseményen, ami azért kapta ezt a nevet, mert Pásztor Bálint, a párt elnöke szerint közel negyven éve nem volt arra példa, hogy többnyelvű útjelző táblát tegyenek ki Vajdaságban. 

Olvass tovább

Ne hallgassatok, ne tűrjetek!

Röviden szólva: Mina Delić egy karakter! Zentai lány, aki kitűnően beszél magyarul, újságíró, fotóriporter, sokoldalú aktivista úgy lokális, mint országos szinten. Oknyomozó, következésképp független újságíró, aki helyben, itt, Zentán is küzd a polgári jogokért. Mindig jelen van a vajdasági és szerbiai sétákon, tüntetéseken, és őszintén elkötelezett híve a mostani nagy polgári mozgalomnak.

Olvass tovább

Szarajevó-szafari egykor és ma

Cudar dolog ez az algoritmus. Az ember pörgeti a Facebookot, rákattint egy reklámra, vagy elolvas egy érdekesnek ígérkező bejegyzést, aztán az algoritmus, ez a névtelen, alaktalan valami, ami azt is figyeli, hogy egy-egy felhasználó mennyi időt tölt egy bizonyos fajta tartalom megtekintésével, sorra kezdi felkínálni a megtekintetthez hasonló tartalmakat.

És nincs menekvés.

Így aztán egyre-másra sorjáznak a Vukovar elestével kapcsolatos bejegyzések, cikkek, videók. És a rémségek, amelyekkel ennek a szerencsétlen szlavóniai városnak a neve örökre egybeforrt. Borzalmas, iszonytató történetek.

Olvass tovább

Az elnöki ígérgetések sorsa

Ismételnem kell önmagamat, hiszen ezen a helyen többször leírtam: 1995. március 20-án a horvátországi Glina városának zsúfolt művelődési termében a szerbiai Szerb Radikális Párt akkori főtitkára, egy bizonyos, jogot végzett fiatal politikus megígérte a helyieknek: Itt soha többé nem lesz sakktáblás zászló, ti mindannyian Nagy-Szerbiában élhettek. Három hónappal később jött a Villám-hadművelet, majd pedig (augusztus 5-én) a Vihar, amely felszámolta a Republika Srpska Krajina (Krajinai Szerb Köztársaság) elnevezésű bábállamot, amely Belgrád, a miloševići rendszer hathatós anyagi, erkölcsi és fegyveres támogatásával jött létre és maradt fenn. Ideig-óráig. Ezek ma már történelmi, megcáfolhatatlan tények. 

Olvass tovább

Merre is van Curaçao?

Világszerte sokan szeretik a focit, és (talán) még többen nem rajonganak érte, de ezúttal azok is alaposan meglepődtek a jövő évi világbajnokság selejtezőinek végén: az amerikai–kanadai és mexicói rendezésű világbajnoki tornára ugyanis kijutott Curaçao válogatottja. Ellentétben több olyan európai ország nemzeti tizenegyével (például Dánia, Svédország, Magyarország, Szerbia), amely a korábbi világbajnokságokon és más tornákon figyelemre méltó szerepet játszott. Ha van is mit felhánytorgatni a világ labdarúgását irányító uraknak, azt biztosan az érdemüknek tekinthetjük, hogy a foci révén bővülnek földrajzi és történelmi ismereteink.

Olvass tovább

Fotelfilozófia

Soha nem azt vesszük észre, ha rendben mennek a dolgok. Az a természetes. Nem okoz felháborodást, nem lepődünk meg, nem akarunk rajta változtatni. Legfeljebb talán egy kicsit, jobbító szándékkal.
Azt viszont nagyon is észrevesszük, ha valami nem stimmel. Ilyen az emberi természet, mondhatnánk lakonikusan. Fokozottan érvényes ez azokra a dolgokra, amelyek működését másoknak kell(ene) biztosítaniuk mindannyiunk számára.

Olvass tovább

Katonák

Ahogy minden hadseregben, úgy a néhai Jugoszláv Néphadseregben is esküt tettek a katonák, a sorkötelesként bevonultatott bakák éppúgy, mint az elöljárók, akik ezt már a katonai középiskolában megtették. Nem igazán lehetett félreérteni az eskü szövegét: „A haza védelmében akár az életemet is feláldozom” – próbálom felidézni jó fél évszázaddal később a kórusban általam is elmondottakat. Aztán ki-ki mégis különbözőképpen értelmezte azt a szöveget. Volt, aki a kilencvenes években éppen az esküjére hivatkozva utasította el a katonai behívót, és akadtak, persze, olyanok is, akik – ugyancsak az esküjükre hivatkozva – elmentek a harcterekre.

Olvass tovább

„A zentai polgárok számottevő része nem támogatja a jelenlegi városvezetést'”

Egyértelmű, hogy Goran Jovanović, Szerbia Népi Mozgalmának a tagja a legaktívabb ellenzéki képviselő a zentai községi képviselő-testületben. A felszólalásaiból összevágott videókat több tízezren tekintik meg, nagyon sokan elismeréssel szólnak a munkájáról, mivel tolmácsolja a polgárok kéréseit, rámutat a visszaélésekre, kritikát fogalmaz meg a hatalom irányába.

Nemrég volt egy nagyon erős kijelentése, amely úgy hangzott, hogy „pontosan tudom, a VMSZ-es képviselők Pásztor Bálint, a párt elnökének parancsát teljesítik, aki azt kérte, hogy mindenben szolgálják ki a Szerb Haladó Pártot. Én csak annak örülök, hogy nem most van a délszláv háború, mert az ilyen VMSZ valószínűleg önkénteseket szervezne Arkan és Šešelj vajda szabadcsapataiba”, majd hozzátette, szégyen VMSZ-esnek lenni. Hogyan reagáltak erre a VMSZ-es képviselők?
– Teljes mértékben állok ma is a kijelentésem mögött. Amikor az ülések alkalmával szóvá teszem, hogy a VMSZ elveszítette önállóságát, és teljesen behódolt a haladóknak, a képviselőik csak lesütik a szemüket. Viszont amikor négyszemközt találkozunk, többnyire elismerik, hogy igazam van – csak különböző, elsősorban egzisztenciális okok miatt nem mernek erről nyilvánosan beszélni, illetve nincs bátorságuk ez ellen tenni.

Olvass tovább

A vasfüggöny visszaköszön

Az Ukrajna elleni orosz invázió 2022-es februári kezdete óta továbbra is folyamatosan megjelenik az idén immár huszonharmadik évfolyamában járó Együtt című kárpátaljai magyar irodalmi és művészeti folyóirat. „Ebben a zűrzavaros helyzetben is próbálunk egyensúlyt tartani, vagyis takaréklángon ugyan, de igyekszünk megtartani, fenntartani a kárpátaljai magyar irodalmi életet” – mondta el a lapunknak adott interjúban Dupka György, az ismert kárpátaljai magyar író, költő, történész. Beszélgetésünkben kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban mintegy százezer kárpátaljai magyar hagyta el a szülőföldjét, aminek következtében, felettébb sajnálatos módon, iskolákat kell bezárni, mert nincs elég magyar gyermek az intézményekben.

Olvass tovább

Utazzunk nyugágyban!

Van, akinek nincs kedve útra kelni, van, akinek nem futja hosszabb utazásra, olyanok is akadnak, akik nem nagyon szeretik a költséges turizmust, de szerencsére a nyugágyban pihenve, félig ülve, félig fekve is lehet utazni, csak egy-két jó könyv kell hozzá.

Olvass tovább

Törvénytelenül újították fel az állomásépületeket

Kockázatosnak, esetenként életveszélyesnek minősítette a felügyelőség az Újvidék és Szabadka közötti gyorsvasút mentén felújított állomásépületeket. A topolyai, az újzsedniki és a naumovićevói vasútállomások, illetve a szabadkai vasúti pályaudvar épületének felújítása nem az építési engedély és a projektumban meghatározottak alapján történt – ez derül ki a köztársasági építésügyi felügyelő jegyzőkönyveiből.

Olvass tovább
Betöltés