Kategória: PLUSZ

Vučić nem szégyellt érzelmei

Nincs könnyű dolga a főninek, belátjuk. Kapott egy feladatot, nevezetesen, hogy kösse már le az Európai Unió, meg, ha lehet, akkor még Amerika figyelmét is egy kis feszültségkeltéssel Koszovó körül, hogy legalább egy kicsit elvonja a fókuszt Moszkváról meg azokról a disznóságokról, amelyeket Ukrajnában művel. Elvégre a főnök főnökének helyzete sem rózsás, kell neki egy kis idő, amíg kitalálja, mit lépjen most, hogy a dolgok nem a szája íze szerint alakultak.
És Vučić igyekszik is megtenni mindent, ami tőle telik. Márpedig tőle elég sok minden kitelik. Kirobbant egy hisztibotrányt néhány rendszámtábla (hahó, rendszámtábla!!! – ezen még mindig nehezen teszi magát túl az ember…) körül…

Olvass tovább

Szigorodik az iskolai erőszak kezelése

Pedagógus körökben általános vélemény, hogy az erőszak megelőzésére és kezelésére vonatkozó hatályos eljárásrend meglehetősen hatástalan és hosszadalmas, konkrét intézkedések helyett pedig elsősorban adminisztrációs feladatokat ír elő. A legsúlyosabb (harmadik szintű) erőszakos cselekmények esetében nehézkesen működik az ún. „külső védőháló” (értsd: a gyámhatóság, a rendőrség, az egészségügyi szolgálat, az iskolaügyi hivatal) bevonása és aktív részvétele, mert ezzel is főképp a rájuk háruló adminisztrációs terhek sokszorozódnak, így érthetően vonakodnak a bekapcsolódástól.

Olvass tovább

Többszörös – szexuális és nemzeti – kisebbségben

Egyesek könnyedén megértik, hogy nem vagyunk egyformák, másoknak azonban ez az elfogadás már nehezebben megy. Beszélgetőtársaim őszintén kitértek a legbensőségesebb problémákra, valamint körbejártuk az egyik legfontosabb kérdést: vállalni vagy nem vállalni a szexuális kisebbséghez való tartozást?
Szilárd nyíltan vállalja homoszexualitását, míg a megkérdzett lánypáos, annak ellenére, hogy hét éve együttélnek, nem szerették volna, ha a nevük szerepel a cikkben. Kostić Ildikó pszichológus szerint a többszörös kisebbségben levő személy sokkal nehezebb élethelyzetben van, mert gyakrabban kell megküzdenie olyan akadályokkal, melyekkel egy többségben élő az életében lehet nem is találkozik.

Olvass tovább

Délvidéki magyar exodus

A kiutasításokról a magyarországi napilapok naponta beszámoltak, az első napról a Délmagyarország 1934. december 6-án így írt: „1934. december 5-én, a magyar exodus első napján, a jugoszlávok 600 embert tettek vonatra és indítottak el Magyarország felé. A magyar hatóságokat nem értesítették. A kitelepítettek is csak akkor tudták meg, hogy menniük kell, mikor dörömböltek az ajtajukon. Azt sem tudta senki, mi köze a délvidéki magyaroknak Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter 1934. október 9-én Marseille-ben történt meggyilkolásához, de az teljesen világos volt: őket kell megbüntetni. Egyértelmű, ha a horvát usztasáknak a magyarországi Jankapusztán van valamiféle kiképzőtáboruk, arról kizárólag a zombori cipészek és az újvidéki szabók tehetnek. De a Szabadka környéki papok is veszélyesek… Nem beszélve a horgosi kőművesekről.

Olvass tovább

Hszi testvér lassan őrlő malmai

A tájékozottabbaknak valami rémlik a Kínai Kommunista Pártról is valami, hogy arrafelé éppen az uralkodik, meg hogy nemrégiben volt valami kongresszus és megint Hszi Csin-ping maradt a vezetője, de ez annyira nem furcsa, errefelé is egyszer kell okosan választani, aztán legalább egy évtizedig nincs rá gondja az embernek…
Az igazán bennfentesek már az ujgurokról is tudnak, arról a népcsoportról, amelyet a kínai állam olyannyira igyekszik megfosztani önmagától, hogy komplett átnevelő táborokat is üzemeltet a cél érdekében, amelyekben válogatott mocsokságokkal igyekeznek rávenni az ujgurokat, hogy ne legyenek ujgurok. Vagy csak simán: ne legyenek… Néha rácsodálkozunk: Jé, Kínában még mindig vannak Covid-intézkedések, meg lezárások, nahát, kedvesem, ideadnád a sót, de most tényleg, karanténban van az egész város?
Pedig éppen ez borzolja a kínai kedélyeket.

Olvass tovább

Mifelénk a helyzet változatlan

Ismerem azt a régi iskolát. Első osztályban minden áldott nap hasfájósan, szorongva indultam el, mert a tanító néni verekedett. Már nincs az élők sorában. Engem, igaz, mert szót fogadtam, sosem bántott. Mégis traumatikus élményé vált számomra az iskola. Nemcsak a rendetlenkedőket, hanem a házi feladatot elmulasztókat, de akár a gyengébben teljesítőket is felpofozta. Persze, sosem történt meg, hogy a párttitkár fiát, a funkcionárius gyerekét verte meg, hanem azokat az egyébként is szociális eseteknek számító delikvenseket, akik megfelelő szülői vagy közösségi felügyelet nélkül nevelkedtek.  Egyetlen eset történt a nyolc év alatt, hogy egy tanárom, pontosabban tanítóm megütött.

Olvass tovább

Állítsuk már meg!

Pár másodperc elteltével a második fiú egy hirtelen mozdulattal kirúgja a tanárnő alól a széket, aki az osztály hangos hahotázása közepette a padlóra zuhan. A fölvétel szinte abban a pillanatban felkerül a közösségi oldalakra, és a megalázó történet nyilvánossá válik. Csak a szerencsén múlik, hogy a tanárnő a váratlan zuhanást súlyosabb sérülés nélkül megússza. Az átélt lelki traumát viszont életében nem fogja kiheverni, pedig hosszú időt kell még munkában töltenie.

Olvass tovább

A propaganda annál hatásosabb, minél többen követik

Nem csak a vágyakozás, a szeretet és a rajongás, hanem a félelem, a gyűlölet és a szorongás is elhitetheti velünk a dezinformációt. Életveszéllyel kapcsolatos helyzetek, vagy amikor felmerül bennünk a halál kérdése, ez megpendít bennünk valamit, csak úgy, mint egy háború, vagy éppen a világjárvány. Ebben az esetben a szorongás hajlamosítja az embert arra, hogy akár atipikus válaszokat is elfogadjon, különösen olyanokat, amelyek rezonálnak a válsághelyzetre, szorongásra. Az ilyen felfokozott lelkiállapotban, válsághelyzetben jellemzően jól terjednek az álhírek is. Ilyenkor megjelenik két erős reakció, a bizalom a hatalomban, hiszen a hatalom képviselői védhetnek meg minket, valamint a bizalmatlanság, mert lehet, hogy hazudnak – mondja Dr. Krekó Péter, dezinformáció szakértő, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar docense.
Miről szól még a cikk?
– Mi történik, ha a propagandisztikus logika és a fake news logika ma már kombinálódik?
– Mire elég az információ manipulációja?
– Mekkora a jelentőségük a hatásvadász címeknek?
– Kell-e követnünk olyan hírforrásokat is, amelyek nem illeszkedik bele a saját véleményünkbe?

Olvass tovább

Pártközösség

A másik példa a Hét Nap online kiadásában november 16-án közölt „Mennyien vagyunk?” című újságírói kommentárra vonatkozik, amelyben többek között az áll, hogy a 40 000 Magyar Összefogásra leadott szavazat „életigenlés”. Az említett számnak csaknem a kétszerese, nagyjából 75 ezer, a választói névjegyzékre feliratkozott ember nem szavazott november 13-én, így adja magát a kérdés: ők ezzel a „halálra” szavaztak? S mi a helyzet azokkal, akik talán még Vajdaságban élnek magyarként, de nincsenek rajta ezen a listán?
Jelentéstani értelemben tehát jócskán, évek óta folyamatban van azok verbális kirekesztése a közösségből, akik nem tapsolnak a VMSZ-nek. Úgy is mondhatnánk ezek alapján: a jó vajdasági magyar a VMSZ-re szavaz, ők alkotják a közösséget. Erről árulkodnak a teljességet sugalló választási szlogenek, a kampányok során használt szókészlet is.

Olvass tovább

Harciasság vagy félelem?

Akkoriban azt beszélték, hogy a pancsovai ócskapiacon egy üveg bort kértek egy kézigránátért, pisztolyt pedig „pult felett” ötven német márkáért kínálták. Az igényesebb vevőknek kissé mélyebbre, 200–250 márkáig a zsebükbe kellett nyúlniuk, ha géppisztolyt akartak venni. A rossz nyelvek szerint a tuzai (szandzsáki) zsibvásáron egy pótkocsi morzsolt kukoricáért Boszniából akár messze hordó ágyút vagy tarackot (aknavetőt) is lehetett rendelni.

Olvass tovább

A nagy nevetés közben egyszer csak elszorult a torkom

A sajtótájékoztatón László Sándor rendezői minőségben közönségbarát előadást ígért, mely részben, ha igény van rá, el is gondolkodtathatja a nézőt, de örömteli pillanatokban is bővelkedik. E szándékot csak üdvözölni tudom, hiszen a világ, a miénk sem kivétel, tele van megtört szívű, mérgezett lelkű, fásult emberekkel, „köszönhetően” azoknak az emberőrlő társadalmi körülményeknek, melyek mára már teljes mértékben eluralkodtak a világban. Mintha minden találmány – pl. tévé, internet stb. – meg az egy akaratot hordozó pénzmágnások és politikusok azt tűznék ki célul, hogy elidegenítsék az embereket egymástól, megfosszák őket a gondolkodás képességétől, rabszolgákat faragjanak a zombilétre kényszerített, egyébként pedig a teremtés koronájának kikiáltott emberekből, hogy uralmuk alá hajthassák a kék bolygó lakóit.

Olvass tovább

A világ és annak a háborúja

A Gazeta Wyborcza lengyel napilap utólag kiderítette: a varsói kormány nem azonnal kürtölte világgá a hírt, hanem először Joe Biden amerikai elnököt akarta értesíteni, aki viszont éppen akkor a világ másik felén, Bali szigetén volt, az éppen folyamatban lévő G20-találkozón. Ami Közép-Európában délután volt, az Balin késő este, Biden már aludt, így aztán előbb fel kellett kelteni, tájékoztatni, intézkedni. Ő volt az, aki végül bejelentette, hogy a becsapódó rakéta valószínűleg nem Oroszországból érkezett, függetlenül attól, hogy a kijevi vezetés azonnal Moszkvát vádolta meg. Még ebből is lehetett volna bármi, elvégre az orosz egységek Fehéroroszország térségéből is indítanak rakétákat, meg a Fekete-tengerről is. Érdekes volt azonban látni, hogyan lett kedd este a két rakétából egy.

Olvass tovább

Tiszteletlenek a Tisztelt Házban

A személyeskedés, a sértegetés, a minősítgetés mindennapos, bármi legyen napirenden, bárhogy is érvelnek az ellenzékiek, akik között ugyancsak akadnak olyanok, akik felkapják a vizet, és hasonlóképpen reagálnak a becsmérlő szavakra. Legutóbb már majdnem tettlegességre is sor került, amikor az egymás zakójának gallérját ráncigáló két honatyát néhány józanabb társuk az utolsó pillanatban szétválasztotta. Jött aztán a hab a tortán: az ellenzéki képviselő hölgyek sértegetése, megalázása, amire nem reagált az ülést vezető házelnök, kijelentve, hogy „semmit sem láttam, és nem is hallottam”. Nyilván csak a tévékészülékek előtt ülő szavazópolgároknak éles a látása, vagy megfelelő a szemüvege.

Olvass tovább

Gondterhelt fejek

Nem kis értetlenséggel nézett fel pénteken a (szerb és magyar) kormánypárti médiát fogyasztók tekintélyes része a vacsorájából, amikor elhangzott az a mondat a hírekben, hogy „az orosz erők kivonultak Herszonból”. Hol az a Herszon, és egyáltalán, mi az, hogy az oroszok bárhonnan is kivonultak?
Pedig annak, aki legalább néha rá-rápillant a kevésbé kormánypárti sajtóra is, annak ez újdonságot legfeljebb annyiban jelentett, hogy az orosz csapatok tényleg tervezetten, szervezetten fogták magukat és távoztak egy olyan városból, illetve szélesebb környezetéből, amelyet még a háború legelején foglaltak el viszonylag fájdalommentesen. Nem mellesleg: az egyetlen, általuk elfoglalt megyeszékhelyből.

Olvass tovább

Kinek éri meg ma mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozni?

Nagy károkat okozott az idei aszály, legutóbb ilyen méretűvel 2012-ben néztünk szembe. Sokkal kevesebb termett mindenből, melynek következménye az lett, hogy sokkal magasabb lett az ára a búzának, a kukoricának, és kisebb mértékben ugyan, de nőtt a napraforgó és a repce ára is, ám ezzel nemcsak a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel, hanem a termeléssel, kis-, és nagykereskedelemmel foglalkozók és természetesen a fogyasztók is rosszul jártak – nyilatkozta Harmat Anetta, aki a nagyszülei és szülei által, hosszú évtizedeken át épített gazdaságot immár testvérével, és annak családjával, harmadik, és negyedik generációs gyermekként fejlesztik tovább.

Olvass tovább

A tanár alsóban, a tanárnő a padlón

„A diákok rávették a tanárukat, hogy fényképezkedjen le alsógatyában, majd a fotót megosztották egy Viber-csoportban!” – Ezzel a mondattal vezették fel a történetet az újságok. Néhol meg is jelent egy szerencsétlen kép, amelyen jókora ovális tükör előtt gatyában pózol a szerencsétlen tanár, majd az is kiderült, hogy a dolog hátterében jókora átejtés áll. A diákok ugyanis hamis, vélhetően női profilt készítettek, és úgy léptek kapcsolatba a derék, de óvatlan tanügyessel.
A hiányos öltözékben vagy akár nélküle továbbított fotók manapság a mindennapi kommunikáció részévé váltak. A fiatalok körében egyáltalán nem meglepő és szokatlan, hogy hasonló fotókat küldözgetnek egymásnak. „Izgalmas” lehet viszont, ha e nehezen minősíthető, de kellően kockázatos „játékba” sikerül belerángatni pl. valamelyik tanárt.

Olvass tovább

Aki a méheket szereti, rossz ember nem lehet

„A huszonharmadik születésnapon hazaértem a munkából, addigra ott volt az udvarunkban hét méhcsalád. Mivel kíváncsi természet vagyok, odamentem a kaptárokhoz, kicsit furcsállottam, hogy mit keresnek ezek itt, nálunk, és mindjárt kaptam is pár szúrást, hát, mondjuk, úgy szaporára vettem egyből a lépéseimet, és uzsgyi, vissza a házba. De mivel nem hagyott nyugodni a dolog, így még párszor erőt vettem magamon, és megnéztem őket. Mire édesanyám hazaért a délutáni műszakjából, úgy néztem ki, mint egy kelt kalács. Akkor derült ki, hogy a méhek a születésnapi ajándékaim.” – mesélte Nagy Attila.
A negyvenegy éves Sevarac Szabó Rita három kisgyerek anyukája, a csemeték és a háztartás mellett kezdett el négy évvel ezelőtt hobbiszinten méhészkedni.
Miről szól még a cikk?
– A méz gyógyító hatása
– Ki (ne) kezdjen el méhészkedni?
– Összetartók-e a méhészek?
– Ki(k)től érdemes tanulni a szakmát?
– Mennyibe kerül a méz?

Olvass tovább

NŐszemközt

Női szemmel a világ – legrövidebben így foglalhatnánk össze annak az akciónknak a lényegét, amelyet azért indítottunk el, hogy olyan közérdekű témákról írjunk olvasóinknak, amely távol a hétköznapjainkra is rátelepedett (nagy)politikától, helyette azoknak az embereknek a gondjaival, bajaival, problémáival foglalkozik, akiket sokszor csak akkor szólítanak meg a politikusok, amikor a szavazatukra ácsingóznak.
A riportok és az interjúk a Szabad Magyar Szó Plusz oldalon olvasható, amelynek a havi előfizetése egy doboz cigaretta árába kerül.

Olvass tovább

A nagycsaládban élők könnyebben érvényesülnek

Amiben viszont segíteni tudunk, az nem más, mint, hogy olyan kezdeményezésekért harcolunk az önkormányzatoknál, amelyek egységes kedvezményekhez juttathatják őket. Ilyenek a községi szinten alkalmazható engedmények, például: a nagycsaládok vízfogyasztásának elszámolása kedvezményesen, egy-egy hónap végén, vagy az egyéb kommunális szolgáltatások területén nyújtott kedvezmények.

Olvass tovább
Betöltés