Kategória: Könyvkiadás

A Bécsi Naplót csempészni kellett Magyarországra

“Nekünk az volt az egyik célunk, a magyar szó, a nyelvünk és identitásunk megőrzése mellett, hogy a demokrácia hangján is megszólaljunk. Támogattuk a magyarországi kibontakozó ellenzéki mozgalmat. Sikerült becsempészni is lapot, egy-egy számra tíz-tizenöt olvasó is jutott. Harmadik célkitűzés volt a határon kívüli magyarságra való odafigyelés. Ezt a mai napig tartjuk.”

Olvass tovább

Rémtörténetek

A Rémtörténetek címtől azt várjuk, hogy izgalmas, sodró erejű sztorit kapunk. Nem is fogunk csalódni, az új regény olvasmányos, a cselekmény pörgő, nyelve pedig üdítő – hörpöljük szinte a népies beszédet a bőven patakzó káromkodásokkal, szitkozódásokkal együtt. Káromkodások egy szépirodalmi műben? Igen, hiszen ezek a népnyelv szerves részei, és bizonyos értelemben „szépek”, hiszen annyi minden – indulat, érzelem, akarat, hangulat – sűrűsödik össze bennük. Nádas keze alatt a káromkodások fűszerré válnak, a végeredmény pedig egy szaftos, illatos, csípős magyar paprikás.  

Nádasra mindeddig nem volt jellemző a népies nyelv használata, inkább a cizelláltság, a hosszan hömpölygő, irodalmias mondatok – most azonban, úgyszólván, „elengedte magát”, és papírra vetette a tapasztalatait, amelyeket majd ötvenéves vidéki tartózkodása során szerzett.

Olvass tovább

Műfordítók dicsérete

A műfordítók honoráriumai nagyon alacsonyak ebben a mi szerencsétlen régiónkban. Nem úgy Nyugaton, ahol szépen meg tudnak élni a munkájukból, és ösztöndíjakat is megpályázhatnak. A magyarországi kiadóknál a műfordító, olykor úgy érzi az ember, szükséges rossz. Így aztán, talán az angol nyelvet kivéve, nem lehetünk hivatásos műfordítók, hiszen akkor koldusbotra jutnánk.

Olvass tovább

Mit sem tudunk a történelmünkről, de nem is érdekel bennünket?

Minél jobban átlátom az elmúlt egy évszázadot, annál inkább rádöbbenek, hogy mennyi mindent nem tudok. A saját korlátaimmal így napról napra jobban tisztában vagyok. Ami számomra ennél fájdalmasabb, az az, hogy a vajdasági magyarok mennyire nem ismerik és nem is érdekli őket a saját múltjuk. Döbbenetes szembesülni azokkal a nemegyszer egyenesen fantasztikus tévhitekkel, amelyeket tapasztalok. Számomra ez jóval gyötrelmesebb érzés, és sokszor elgondolkodom, hogy egyáltalán kinek és miért kutatom mindezt, hogy ha az a célközönség, azok, akiről ez szól, ebben egyáltalán nem érdekeltek, és nem is foglalkoztatja őket?

Olvass tovább

Végeladás

Szándékosan választottam Tolnai Ottó – az Újvidéki Színház által bemutatott – drámájának a címét,...

Olvass tovább

Mi szem-szájnak ingere

Rokon Ilonkánk modern, emancipált asszony, aki kijárta a szocializmus és a vadkapitalizmus iskoláját, minden hájjal megkent, azaz van bizony öntudata jócskán, pontosan tudja, hol a helye és meddig mehet el. Olyan mértéket tud, amit a fiatalok – akik más kihívásokkal szembesülnek – már kevésbé.

Olvass tovább
Betöltés