Kategória: Könyvkiadás

A kirekesztés folytatódik

A Forum Könyvkiadóban több megjelenés előtt álló könyvet egyszerűen kihúztak a listáról. Kik? Tudjukkik. Mi az indok? Az, hogy szerzőik, csupa vajdasági ember, nem itt élnek, hanem Magyarországon. Annak ellenére, hogy vajdasági témákkal foglalkoznak, rendszeresen hazajárnak, és erős a szülőföldjükhöz való kötődésük, tudjukkik közölhetetlennek ítélték a műveiket. 
Mely könyveket tiltottak le? Dévavári Zoltán Budapesten dolgozó vajdasági történész Életjelek a ködben című, rendkívül fontos tanulmánykötetét, mely éppenséggel a mi múltunkról szól; a csantavéri Bozsik Péter és a topolyai Terék Anna versesköteteit; az újvidéki Balázs Attila prózáját, pedig ő nemrég még az újvidéki rádióban dolgozott; a zentai Ladányi Istvánnak a mi Új Symposionunkról szóló irodalomtörténeti monográfiáját; a Magyarkanizsán élő budapesti esztéta, Darida Veronika Bíró Zoltán zentai festőről szóló könyvét. Ők mind elismert alkotók és kutatók, akiknek eddig több könyvük megjelent itthon és otthon. Virág Gábor, a Forum igazgatója örömmel megjelentette volna őket, de tudjukki közbeszólt… Volt valami ülés, és siklottak a tollak. Mint az inkvizíció korában, amikor a hivatal indexre tette a nemkívánatos könyveket.

Olvass tovább

Ölni vagy szeretni

Egy rendkívüli vajdasági könyvről szeretnék most beszámolni azolvasóknak. A címben feltett kérdésre – Ki ölte meg Török Zolit? – ki-ki másként fog válaszolni. Olyan ez, mint egy keresztrejtvény. Aaron Blummnak (akinek a polgári neve, nem titok, Virág Gábor, és itt él Vajdaságban, Kishegyes az otthona, Újvidéken dolgozik) sikerült egy teljesen egyedi könyvet előállítania, melynek mindegyik példánya (kereken ötszáz) unikális.

Regény? Nem. Kisprózák? Prózaversek? Nem. Egy könyv mint műalkotás, töredékekből összeragasztgatva, gyönyörű képekkel díszítve. Nagyon szórakoztató, de ugyanakkor társalkotásra hív fel. Az elbeszélő, jobban mondva fel-lejegyző „én” nő is, meg férfi is.

Olvass tovább

A Bécsi Naplót csempészni kellett Magyarországra

„Nekünk az volt az egyik célunk, a magyar szó, a nyelvünk és identitásunk megőrzése mellett, hogy a demokrácia hangján is megszólaljunk. Támogattuk a magyarországi kibontakozó ellenzéki mozgalmat. Sikerült becsempészni is lapot, egy-egy számra tíz-tizenöt olvasó is jutott. Harmadik célkitűzés volt a határon kívüli magyarságra való odafigyelés. Ezt a mai napig tartjuk.”

Olvass tovább

Rémtörténetek

A Rémtörténetek címtől azt várjuk, hogy izgalmas, sodró erejű sztorit kapunk. Nem is fogunk csalódni, az új regény olvasmányos, a cselekmény pörgő, nyelve pedig üdítő – hörpöljük szinte a népies beszédet a bőven patakzó káromkodásokkal, szitkozódásokkal együtt. Káromkodások egy szépirodalmi műben? Igen, hiszen ezek a népnyelv szerves részei, és bizonyos értelemben „szépek”, hiszen annyi minden – indulat, érzelem, akarat, hangulat – sűrűsödik össze bennük. Nádas keze alatt a káromkodások fűszerré válnak, a végeredmény pedig egy szaftos, illatos, csípős magyar paprikás.  

Nádasra mindeddig nem volt jellemző a népies nyelv használata, inkább a cizelláltság, a hosszan hömpölygő, irodalmias mondatok – most azonban, úgyszólván, „elengedte magát”, és papírra vetette a tapasztalatait, amelyeket majd ötvenéves vidéki tartózkodása során szerzett.

Olvass tovább

Műfordítók dicsérete

A műfordítók honoráriumai nagyon alacsonyak ebben a mi szerencsétlen régiónkban. Nem úgy Nyugaton, ahol szépen meg tudnak élni a munkájukból, és ösztöndíjakat is megpályázhatnak. A magyarországi kiadóknál a műfordító, olykor úgy érzi az ember, szükséges rossz. Így aztán, talán az angol nyelvet kivéve, nem lehetünk hivatásos műfordítók, hiszen akkor koldusbotra jutnánk.

Olvass tovább
Betöltés