Kategória: Oktatás

Az állam és a polgárok büszkesége

Bár Rastko Nemanjić (Szent Száva) személye és tanítása a szerb oktatás és kultúra meghatározó eleme, így a szerb iskolák védőszentjének számít, a XXI. században visszahozott, egyházi szertartással „kiteljesített” iskolai ünneplése megannyi vitára és nézetkülönbségre ad okot elsősorban az ország alkotmányban rögzített szekuláris berendezkedése és az ezzel folyton szembemenő gyakorlat okán.
A szécsányi (Közép-Bánát) általános iskola igazgatónője az Alkotmány 11. cikkére hivatkozva kijelentette: „el kell különítenünk az iskolát az egyháztól, mert iskolába járhatnak katolikusok, muszlimok, más vallásúak, valamint ateisták is, ezért nem szabad az iskolában senkit sem arra kényszeríteni, hogy részt vegyen mások vallási szertartásain.”

Olvass tovább

Öregapád, aki fújja az ábécét

A házunkban még van két ún. vonalas telefonkészülék. Egyikről azt sem tudjuk, hova tettük, már a számára sem emlékszünk, a másikat meg nem szoktam felvenni, mert csak ügynökök hívnak rajta, és (mert valami ősrégi telefonkönyvből keresik ki a számokat), rég megboldogult férjemet szeretnék meghívni bemutatóval egybekötött vacsorára. Mindenki más már mobiltelefont használ.
És egy vajdasági iskola azzal a – példamutatónak gondolt – határozatával került a médiahírekbe, hogy betiltották a mobiltelefonok használatát a tanórákon, a diákoktól elveszik, és az osztályfőnököknél teszik letétbe a készülékeket. Abban, hogy a Facebookon (ön)képzett polihisztorok ujjongtak a hír hallatán, nincs semmi meglepő, hiszen mindennek örülnek, ami negatív, s amivel gátolhatják a változást. A szomorú az, hogy ezt a szülők és a pedagógusok nagy része is vastapssal fogadta, s hogy általam is ismert magyartanár írta kommentként egy poszt alá, miszerint „nagyon jó”, meg hogy a diákok úgyis csak „gagyi játékokat játszanak” a mobiltelefonokon.

Olvass tovább

A kis létszámú osztályokban több idő jut az egyéni foglalkozásokra

Az ország gazdasági helyzete miatti folyamatos kivándorlás, valamint az asszimiláció miatt a magyar tannyelvű osztályokban egyre kevesebb a diák. Ezt a problémát jártuk körül egy óbecsei osztálytanítóval és egy pacséri tanárral.
Az óbecsei Šormaz Izabella szerint a kis létszámú osztályoknak csak előnyei vannak.
„Sokat dolgozunk együtt a három szerb nyelvű elsős osztállyal is. Barátságok köttetnek, és a tanulóim jól haladnak a szerb nyelvvel is. Megismerik egymás ünnepeit, szokásait, nincsenek verekedések, nemzeti ellentétek. A kis létszámú osztályoknak köszönhetően a magyar tagozatok elsőtől nyolcadikig is sokat dolgoznak együtt.”
A pacséri Virág Zsolt informatikából a munkákat szokta osztályozni, amit a gyerekek is szeretnek, hiszen helyben és kapnak visszajelzést. Műszakiból műhelymunkák vannak, Zsolt ebből a feleléseket előre bejelenti, így a diákokat nem éri meglepetés.
„Nem az a fajta tanár vagyok, aki ellenőrzőt írat a gyerekekkel vagy feleltet. A nagyobb létszámú osztályt is gyorsan le lehet feleltetni 2-3 kérdéssel tanulónként vagy egy villámellenőrzővel – van, aki alkalmazza is ezt a módszert.”
A diákok csökkenése ebben az iskolában is egyenesen arányos a kivándorlással.
„Kétezer környékén körülbelül háromezer lelket számlált a falunk, ez megfeleződött húsz év alatt. Ennek függvényében csökkentek az osztálylétszámok is.”

Olvass tovább
Betöltés