A becslések és a rendelkezésre álló adatok szerint a tanév kezdete óta Szerbiában több mint 200 általános és középiskolai igazgatót mentettek fel, vagy vonult vissza a rájuk nehezedő nyomás hatására – nyilatkozta a FoNetnek Dušan Kokot, a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezetének (NSPRS) elnöke.
„Az emberek egyszerűen nem bírják a nyomást, nem akarnak a kapott direktívák szerint eljárni – amelyek gyakran ellentétesek a józan ésszel, valamint saját kollégáik érdekeivel –, ezért inkább visszalépnek. Ez a szám összesen biztosan eléri a kétszázat. Közoktatásról beszélünk, mégsem kaphatunk hivatalos tájékoztatást az intézményektől arról, pontosan hány igazgatóról van szó. Lehetetlen, hogy ez titok legyen. Az oktatásban, amely még mindig közügy, ez nem lehetne titkos információ” – mutatott rá Kokot.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A munka ünnepe, május 1-je alkalmából Kokot úgy értékelte, hogy a tanügyi dolgozók helyzete napról napra romlik.
„Ma nem a saját bátorságunk árát fizetjük meg, hanem a többi szektor támogatásának hiányáét. Az oktatási dolgozók áttörték a szaloniki frontot, de a kérdés az, hol voltak akkor a többiek?” – fogalmazott Kokot, emlékeztetve arra, hogy az iskolai munkabeszüntetés három hónapig tartott, ami szerinte példa nélküli esemény.
„Ilyen még soha, sehol nem történt, mégis magunkra maradtunk” – hangsúlyozta. Kiemelte, hogy az oktatásban dolgozókban megvan a harckészség, de nincs meg az akarat arra, hogy ismét egyedül maradjanak ebben a küzdelemben.
„Biztos vagyok benne, hogy ha megjelenne egy szélesebb társadalmi mozgalom, a pedagógusok ismét az első sorokban lennének. De az, hogy egyedül menjünk előre, majd utána a veszteségeinket számolgassuk – az értelmetlen és káros az oktatásra és a társadalomra nézve egyaránt” – üzente Kokot.
Elmondása szerint a szakszervezet jelenleg több tucat fegyelmi és számos bírósági eljárást visz – a felmentett igazgatóktól kezdve, akiknek jogi segítséget nyújtanak, egészen az állásukat vesztett tanárokig. Hozzátette: különösen aggasztó az illetékes intézmények ajánlásainak figyelmen kívül hagyása.
„Vannak olyan helyzetek, amikor az esélyegyenlőségi biztoshoz fordulunk, aki véleményt ad arról, hogy valakit vissza kell venni a munkába, az iskolák mégis figyelmen kívül hagyják ezt. A kép valóban lesújtó” – mondta Kokot.
Kokot egy új trendre: az iskolaszékek feloszlatására és ideiglenes irányító testületek létrehozására is rámutatott. „Ahol jó volt az együttműködés a szülők és az alkalmazottak között, ott az állam mindent elkövetett, hogy szétverje ezt a közösséget. Ma legalább 60-70 iskola működik ideiglenes irányító testülettel, de valószínűleg ennél több is van” – tette hozzá.
Szintén aggasztónak tartja azokat a jelzéseket, miszerint a jövőben a szülőknek és az alkalmazottaknak csak tanácsadói szerepük lenne az iskolák irányításában. A tágabb kontextusról szólva a rendszer régóta fennálló problémáira utalt: a káderhiányra, a bizonytalan munkaszerződésekre és a pályaelhagyásra.
„Az emberek 10-15 éve dolgoznak határozott idejű szerződéssel. Nem tudják tervezni az életüket, nem tudnak hitelt felvenni, családot alapítani. Különösen nehéz ez a nőknek, akik az oktatásban dolgozók több mint 80 százalékát teszik ki” – zárta gondolatait Kokot.
