Kategória: Szubjektív

Az állam és a polgárok büszkesége

Bár Rastko Nemanjić (Szent Száva) személye és tanítása a szerb oktatás és kultúra meghatározó eleme, így a szerb iskolák védőszentjének számít, a XXI. században visszahozott, egyházi szertartással „kiteljesített” iskolai ünneplése megannyi vitára és nézetkülönbségre ad okot elsősorban az ország alkotmányban rögzített szekuláris berendezkedése és az ezzel folyton szembemenő gyakorlat okán.
A szécsányi (Közép-Bánát) általános iskola igazgatónője az Alkotmány 11. cikkére hivatkozva kijelentette: „el kell különítenünk az iskolát az egyháztól, mert iskolába járhatnak katolikusok, muszlimok, más vallásúak, valamint ateisták is, ezért nem szabad az iskolában senkit sem arra kényszeríteni, hogy részt vegyen mások vallási szertartásain.”

Olvass tovább

Öregapád, aki fújja az ábécét

A házunkban még van két ún. vonalas telefonkészülék. Egyikről azt sem tudjuk, hova tettük, már a számára sem emlékszünk, a másikat meg nem szoktam felvenni, mert csak ügynökök hívnak rajta, és (mert valami ősrégi telefonkönyvből keresik ki a számokat), rég megboldogult férjemet szeretnék meghívni bemutatóval egybekötött vacsorára. Mindenki más már mobiltelefont használ.
És egy vajdasági iskola azzal a – példamutatónak gondolt – határozatával került a médiahírekbe, hogy betiltották a mobiltelefonok használatát a tanórákon, a diákoktól elveszik, és az osztályfőnököknél teszik letétbe a készülékeket. Abban, hogy a Facebookon (ön)képzett polihisztorok ujjongtak a hír hallatán, nincs semmi meglepő, hiszen mindennek örülnek, ami negatív, s amivel gátolhatják a változást. A szomorú az, hogy ezt a szülők és a pedagógusok nagy része is vastapssal fogadta, s hogy általam is ismert magyartanár írta kommentként egy poszt alá, miszerint „nagyon jó”, meg hogy a diákok úgyis csak „gagyi játékokat játszanak” a mobiltelefonokon.

Olvass tovább

Háborúban állunk Oroszországgal – vagy mégsem?

Így aztán pénteken arra virradt Magyarország, hogy Orbán egyik vendége, az American Conservative felelős szerkesztője, Rod Dreher a blogján megírta, mi mindent hallott a magyar kormányfőtől a budapesti Karmelita kolostorban azon a bizonyos beszélgetésen. Ez a beszámoló aztán részben magyar belpolitikai vitát kavart, részben nemzetközi botrányt váltott ki. Olyannyira, hogy a már megjelent cikket nemcsak át kellett írni, de még a címét is meg kellett változtatni. A cikk eredeti címe az volt, hogy We are in a war with Russia – ami magyarul annyit tesz: Háborúban állunk Oroszországgal. Aztán hirtelen, már a megjelenés után, a cím a következőre módosult: West is in a war with Russia – tehát szabatos magyar fordításban: A Nyugat háborúban áll Oroszországgal.
Már ez is eléggé sokatmondó, szegény szerző ugyanis elsőre vélhetően azt hitte, Magyarország a Nyugat része, aztán szólhattak neki, hogy talán ezt így ne… Vannak nyilván más magyarázatok is a változtatásra, de azért ez az első asszociáció, amely az ember eszébe jut…

Olvass tovább

Utána az özönvíz?

Hallottunk konkrét falusi példát arról, hogy állami alkalmazottat választás elé állítottak: vagy átlép a koalíciós partner táborából a SNS-be, vagy elveszíti a munkahelyét. Márpedig az emberek próbálnak valamiből megélni, s a megszokott munkájától senki sem válik meg szívesen. Pláne, ha a fizetése nagysága sem elhanyagolható.
Ha sarkosítani akarnánk ezt a dolgot, eltúlozva ugyan, de ahhoz a magyarországi parasztéhoz hasonlíthatnánk, aki sorozatos győzködés után belépett a termelőszövetkezetbe, majd a „miért?” kérdésre röviden válaszolt: „Ankét alapján”. „Hogy-hogy?” „Hát… ankét pofont kaptam, hogy még most is cseng a fülem tőle.”
Nos, ilyen alapon (is) lehet tömegesíteni. S ez kísértetiesen hasonlít a titói korszakra, amikor vezetői vagy politikához kapcsolódó munkahelyhez csak a piros tagsági könyvecske birtokában lehetett jutni.

Olvass tovább

Hőbörgők

Három héttel ezelőtt a Családi Kör hetilap elsősorban a nyugdíjasok érdeklődésére számot tartó...

Olvass tovább

Requiem a Vajdasági Magyar Symposionért

Itt pedig el is érkeztünk a következő lépcsőfokhoz az MNT-hez képest. Az elmúlt évtizedben történtek csúnya dolgok a vajdasági ég alatt, néhány helyütt újra kéne gondolni bizonyos személy(zet)i kérdéseket. Nem tisztogatásra, karatergyikosságra vagy egzisztenciális ellehetetlenítésre gondoljunk, Isten ments! Ne váljunk mi is a pásztori VMSZ-szé! Hanem a szerencsésebb esetekben arra, hogy egyszerűen hagyjuk dolgozni az embereket. Hogy például ne menjenek a telefonok a szerkesztőségi gyűlések előtt, amelyek hatására stábok mennek piszkálni bizonyos, a pártnak fontos ügyeket. Vagy hogy választások alkalmával ne x darab szervezet mögé bújva járja a tartományt a Pásztor & co. És itt erről, az alkalmazott módszerekről most egy vaskos tanulmányt írhatnánk…
Összegezve: a symposion vezértémájának a pásztori VMSZ visszanyesésének kellene lennie. Nem pusztítóan, hanem szelíden, bízva a résztvevők bölcs belátásában és jóindulatában. A pártnak (amely ellen az ismert történeti kockázatok miatt nem szabad helyet adnunk holmi jakobinus hévnek) mindössze arra kéne köteleznie magát, hogy végre valahára megtalálja a helyét a vajdasági magyar társadalomban, közösségben, hasznos s a maga módján nélkülözhetetlen munkával töltvén el azt az időt, amely számára megadatott.

Olvass tovább

Kamubajnokok

Még 2019 augusztusában történt, hogy Aleksandar Vučić a doljevaci fizetőkapunál történt szörnyű...

Olvass tovább

Választás előtt a szülők és a diákok

A kampány eszközei igen változatosak: nyilvános megjelenések során, főképp a közösségi oldalakon eluralkodnak a gyakran túlzó, a saját vélt vagy valós teljesítményeket felnagyító, esetenként a jó ízlés és a tárgyilagosság határait felrúgó bejegyzések, információk. Ezek mögé jól beazonosítható politikai struktúrák sorakoznak fel nem titkoltan pártfogó szándékkal. Suba alatt, kisvárosi „mendemondák” szintjén ugyanakkor nem ritkán durva lejárató kampányt folytatnak a „konkurens” iskolák ellen, ahonnan a diákok elcsábítását remélik. E lejáratás olykor az ott dolgozók személyét sem kíméli, különösen az elsősöket fogadó tanítónőket. 

Olvass tovább

Valóban boldog új évet!

Hamarosan azonban sor került a „családi cívódásokra”, neves és kevésbé neves vagy névtelen emberek, írók, értelmiségiek, polgárok kiközösítésére, megfenyítésére. A VMSZ nagy hatalomra, sok pénzre tett szert, a kormányzás pedig a párthű funkcionáriusok kezében összpontosult. Már nem a „nagy családi kör” – mi mind, vajdaságiak –, hanem „a kis család” érdekei és szándékai kerültek előtérbe. Pásztor István, Pásztor Bálint és Lovas Ildikó egy kis családot és érdekközösséget alkotnak, és megkaparintottak minden olyan eszközt, amellyel a Vajdaság sorsát kormányozni, irányítani, a polgárokat befolyásolni lehet.

Olvass tovább

Bagoly mondja…

Persze, a barikádok két oldaláról nem valódi golyók, hanem mérgezett nyilaknak is tekinthető sértegetések záporoztak az ellenségre. Olyan hangnemben ócsárolták egymást, hogy az élő adást figyelemmel kísérők inkább érezhették magukat valamelyik balkáni bicskahajigatóban, semmint az egyébként nem kis pátosszal Tisztelt Háznak nevezett épület nagytermében.
„Tolvajok, töketlenek, betegek…” – harsogták a népet képviselők. Őket hallgatva az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogyha ők képezik az ország lakosságának a krémjét, vagyis a politikai, emberi és erkölcsi felső kétszázat, vajon milyenek az alattvalók? Ennél is rosszabbak, kulturálatlanabbak, primitívebbek? Azt hiszem ezt a megállapítást igen sokan kikérnék maguknak. Joggal. Ezzel szemben azonban él a szólásmondás, hogy minden népnek olyan vezére(i) van(nak), amilyen(eke)t megérdemel.

Olvass tovább

Zentai mágusok

Las Vegas, Caesar Palace szálloda, 22. emelet. Élvezte a gyönyörű kilátást, mely elébe tárult. Az...

Olvass tovább

Intézkedések az iskolai erőszak ellen

A magaviseleti osztályzat és az erőszakos magatartás szorosabb összefüggésben van egymással. A tanulók magatartásának értékelése az egyébként jól alkalmazható értékelési feltételek alapján nem is számíthatna fából vaskarikának, Szerbiában ellenben végtelenül mély gyökereket eresztett az a téves felfogás, hogy a tanulók magatartását a priori „példásnak” kell minősíteni. Bizonyos, de kellően körül nem írt körülmények alapján ezt lehetne/kellene esetleg „csökkenteni”, ám ez „necces” feladat, könnyen támadható, így az iskolák túlnyomó részében csak a diákok elenyésző hányada kap „jeles vagy jó” osztályzatot a magaviseletére, míg a „kielégítő, netán a nem kielégítő” minősítés alig fordul elő. A javasolt módosítás annyi újat hozna, hogy ezentúl az ötödiktől osztálytól számítják majd be az átlageredménybe.

Olvass tovább

Esélyek és ünnepek

Nem folytatják viszont a tiltakozást a koszovói szerbek, akikből megint hülyét csinált a szerb államfő. Aleksandar Vučić ugyanis szólt, hogy ideje lebontani a december elején felállított barikádokat, ideje hazamenni most már. Hogy történt-e valami a torlaszállítás és azok lebontása között? Lényegében nem. Ugyan a koszovói hatóságok házi őrizetbe helyeztek egy szerb nemzetiségű exrendőrt (aki letartóztatásba sem került volna, ha Belgrád nem kezd el „ügyeskedni”), de ennyi. Nem változott a pristinai vezetés álláspontja a rendszámtáblaügyben, nem alakult meg a koszovói szerb községek közössége – éppen semmilyen előrelépés nem történt az ügyükben. Vučić a legrosszabb amatőrökre jellemző módon csinált egy végtelenül rossz és teljes egészében előre látható végkimenetelű előadást, majd, amikor látta, hogy semmire sem jut vele, egyszerűen csak odaszólt, hogy ideje pakolni.

Olvass tovább
Betöltés