Bármi is ez, félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is*
Szeretném kiemelni, hogy írásomban nem fogom politikusok nevét említeni, teljesen feleslegesnek...
Olvass tovább2024. márc. 18.
Szeretném kiemelni, hogy írásomban nem fogom politikusok nevét említeni, teljesen feleslegesnek...
Olvass tovább2024. márc. 17.
Tiszta vizet a pohárba! Kezdi már túllépni az elfogadható ingerküszöböt a személyemmel kapcsolatos...
Olvass tovább2024. márc. 17.
Februárban indult el a Szabad Magyar Szó oldalán a Kátyúvadászok sorozat, amelynek a lényege, hogy...
Olvass tovább2024. márc. 10.
Kossuth Lajos népszerűségétől ugyan még igen távol áll (a levert szabadságharc vezérét százezrek...
Olvass tovább2024. márc. 5.
A YouTuber – a mondás szerint – előbb-utóbb zenét készít. Vagy mégsem? Sokat gondolkodtam ezen. A...
Olvass tovább2024. márc. 2.
Huszonhat európai uniós tagállam ítélte el a putyini rezsimet Alekszej Navalnij ellenzéki vezető...
Olvass tovább2024. febr. 26.
Meglehet, akár részsikerként is elkönyvelhetem, hogy a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és...
Olvass tovább2024. febr. 24.
Lassan már semmin sem lepődhetünk meg. Legalábbis én, mert amikor elolvastam a Magyar Nemzeti...
Olvass tovább2024. febr. 20.
A szerb konzulátus írnokának leveleit, jegyzeteit, jelentéseit ma is őrzik a belgrádi országos levéltárban, így a kutatók is betekintést nyerhetnek azokba. Meggyőződhetnek arról, hogy a jogász végzettségű diplomata nemcsak kitűnő író, bátor újságíró volt, hanem éles szemű megfigyelő is. Gyakran utazott az akkori Oszmán Birodalom szlávok által (is) lakott részein a XIX. és XX. század fordulóján a jó egy évtizedes szolgálata alatti években, a mai Észak-Macedónia és Koszovó területén.
Egyik jelentésében a szerbekhez hasonlítja az albánokat (az akkori szóhasználat szerint: arnautákat), és tájékoztatja a külügyminiszterét, miszerint „jó lenne közelebb kerülni hozzájuk, mert hamarosan másfél millióan lesznek, és meghatározó geopolitikai szereplőkké válhatnak a Balkánon.” Észrevétele talán azért maradhatott visszhang nélkül, mert időközben, mire a szóban forgó diplomáciai levél eljutott a minisztériumba, Belgrádban kormányváltásra került sor, és változott a külügyminiszter személye is.
Olvass tovább2024. febr. 11.
Varga Judit a legagilisebb igazságügyminiszter volt, akit főnöke küldött az Unió elleni harcba,...
Olvass tovább2024. febr. 9.
Amikor ijesztően sok évvel ezelőtt (jézusom, már harmincöt éve!) általános iskola első osztályába...
Olvass tovább2024. febr. 2.
Öt Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film és a legjobb rendezői minősítésre is Justine Triet...
Olvass tovább2024. jan. 31.
Az újszülött osztályról mindig a szép hírek, a legboldogabb osztály kontextusában beszélünk....
Olvass tovább2024. jan. 28.
Pár hete egy diák életét vesztette egy Iowában történt iskolai lövöldözésben, amelyet egy 17 éves...
Olvass tovább2024. jan. 26.
Lelkiismereti okokra hivatkozva egykoron is volt példa a fegyveres katonai szolgálat...
Olvass tovább2024. jan. 25.
A háttérinformációk szerint a VMSZ december végén Pacséron tartott gyűlésén gyakorlatilag indexre...
Olvass tovább2024. jan. 25.
Ha az ember felületesen rápillant a híroldalakra, vagy csak fél füllel figyel a híradásokra,...
Olvass tovább2024. jan. 25.
László Sándor, a Handabasa rendezője rádióinterjújában újfent megfogalmazta azt a véleményt, miszerint a társadalmi problémákkal terhelt időkben a színházak feladatai között olyan előadások színre vitele is kívánatos és helyénvaló, melyek a közönség számára egy lélegzetnyi időt biztosítanak a kikapcsolódásra, a mindennapi terhek alóli feloldódásra, ami ha úgy tetszik, erőgyűjtés is egyben annak érdekében, hogy könnyebben tudjanak megbirkózni a sokszor elviselhetetlenségig felfokozott körülményekkel. Elhangzott mondatai a vajdasági magyar színjátszás nagyasszonyának, Romhányi Ibinek emlékét idézték fel bennem, aki az idén márciusban lenne nyolcvanöt éves, és aki anno számtalanszor hasonlóképpen öntötte szavakba az úgynevezett könnyű műfaj (?!) színre vitelének szükségességét mint a jó színházvezetés egyik megkerülhetetlen feltételét. Ennek az elvárásnak tett eleget január elején a Zentai Magyar Kamaraszínház.
Olvass tovább2024. jan. 24.
Három szenvedő ember beszél tehát ebben a regényben; fájdalmak szurkáltak, amikor fordítottam a szöveget, és mégis azt mondanám, hogy ez egy életigenlő könyv. Tele van érzelmekkel, indulatokkal, a belső élet mélyáramát hozza felszínre. Hogy a katasztrófaleírások miért tudnak élvezetet szerezni, az a művészet nagy titka. Ezúttal fény derül a titokra – idemásolom a könyv utolsó oldalát: „Köszönet helyett bocsánatkérés. Ez a regény bocsánatkérésből született. Bocsánatkérés mindazoktól, akik arra kényszerülnek, hogy láthatatlan emberekként éljenek ebben a társadalomban és ezen a világon; azoktól, akiket piciny koruktól kezdve meg akartak győzni, hogy nem érdemlik meg a szeretetet, a méltóságot, a szabadságot pedig végképp nem. Ez a regény abból a vágyból fakadt, hogy ne legyünk saját bezártságunk és a társadalmi bezártság túszai, szabaduljunk, ha még van idő. Ez a regény egyúttal a legmélyebb bocsánatkérés mindazoktól, akik az Isztambuli Egyezmény elfogadásának idején Horvátországban kénytelenek élni, legfőbbképp pedig azoktól, akik rendszerszintű erőszakot szenvedtek el. Ez a regény szeretetből fakadt.”
Olvass tovább2024. jan. 22.
Ahogy korábban ígértük, időről időre összegyűjtjük és közöljük azokat a dolgokat, amelyek a...
Olvass tovább