Változtatni kell
1. Múzeum Hogy a magyar nép – és mi is hozzá tartozunk – változást akar, az szépen kiderült...
Olvass tovább
Szerző: Radics Viktória
Morális vészhelyzet
Egy hetedikes tanuló az ellenőrzőre kapott hármas osztályzatát, amit piros golyóstollal írtam a papírlap tetejére, ugyanolyan piros golyóstollal átrajzolta ötösre. Fülön csíptem, de makacsul tagadta a szemmel látható hamisítás tényét, és szikrányi lelkiismeret-furdalást sem tanúsított, mert nem is érzett ilyet. Nem sikerült neki elmagyarázni, hogy amit tett, az vétség – csak nevetett. Eszes, normális fiú, az erkölcsi érzéke azonban nulla.
Már a kis ötödikesek között is vannak olyanok, akik előszeretettel füllentenek. A hazudás, a csalás és az átverés szándéka az iskolai mindennapok része. Nem a puskázásra, súgásra gondolok, ezek csínyek, hanem a tanár félrevezetésének tudatos, makacs szándékára. A gyerekek huncutságára, a kópéságokra, a kacagásra mosolyogva tudok reagálni, ha egy kisfiú rosszcsont, ha egy kislány harsány, azt is elfogadom, a kiskamaszok szertelenségét is megértem; hogy a tizenhárom-négy évesek mindenen tudnak nevetni, az természetes, sőt szép. Nem a csintalankodásról van szó. Arról van szó, hogy a tiszta arcú gyerekek tükrözik a felnőtt társadalomban uralkodó amoralitást. Az erényeknek nincs becsülete. Az őszinteség, az igazságosság, a bátorság és ezeknek a gyakorlata – például bevallani, ha valamit nem tudok, vagy valamit elmulasztottam – nem számít értéknek. Manapság nem lehet hivatkozni erkölcsi kritériumokra, nem értjük már, hogy mi az erkölcs, és nemigen rendelkezünk erkölcsi tartalékokkal, morális erővel. (Bocsánat az általánosítás miatt.)
Olvass tovább
Katasztrófákról – szeretettel Ivana Bodrožić: Fiak, lányok
Három szenvedő ember beszél tehát ebben a regényben; fájdalmak szurkáltak, amikor fordítottam a szöveget, és mégis azt mondanám, hogy ez egy életigenlő könyv. Tele van érzelmekkel, indulatokkal, a belső élet mélyáramát hozza felszínre. Hogy a katasztrófaleírások miért tudnak élvezetet szerezni, az a művészet nagy titka. Ezúttal fény derül a titokra – idemásolom a könyv utolsó oldalát: „Köszönet helyett bocsánatkérés. Ez a regény bocsánatkérésből született. Bocsánatkérés mindazoktól, akik arra kényszerülnek, hogy láthatatlan emberekként éljenek ebben a társadalomban és ezen a világon; azoktól, akiket piciny koruktól kezdve meg akartak győzni, hogy nem érdemlik meg a szeretetet, a méltóságot, a szabadságot pedig végképp nem. Ez a regény abból a vágyból fakadt, hogy ne legyünk saját bezártságunk és a társadalmi bezártság túszai, szabaduljunk, ha még van idő. Ez a regény egyúttal a legmélyebb bocsánatkérés mindazoktól, akik az Isztambuli Egyezmény elfogadásának idején Horvátországban kénytelenek élni, legfőbbképp pedig azoktól, akik rendszerszintű erőszakot szenvedtek el. Ez a regény szeretetből fakadt.”
Olvass tovább
A Béke Fejedelme
„A Béke Fejedelme” – ez Jézus Krisztus egyik titulusa. 2023. december 23-án, amikor ezeket a...
Olvass tovább
Vajdasági krimi?
A skandináv krimi immár fogalommá vált, és sokan olvassák. De mintha a „vajdasági krimi” is kialakulófélben volna, hiszen nemrég ért el szép sikert Aaron Bloom Ki ölte meg Török Zolit? című különleges prózája, most pedig Bicskei Gabriella Lordanya képpel című regénye csalogatja az olvasókat. Azért mondom, hogy csalogatja, mert képes kiadványról van szó, a kötetet Sagmeister Peity Laura illusztrálta, és neki köszönhető a szép borító is, melynek rózsaszín, arany, fekete színei vonzerőt fejtenek ki.
Mint ahogy Vajdaságban minden elég rendhagyó – sem önálló, sem önállótlan, nagy múlttal rendelkezik, ma mégis sivár, az emberek összetartanak, mégis kibékíthetetlenek egymással, a természeti adottságok jólélet biztosíthatnának, mégis ínség van –, az irodalom is az. Pont ez adja a zamatát. A vajdasági krimi nem felel meg a műfaji követelményeknek, mindig valami mást céloz, és nincs megoldása. Nem derül ki, hogy ki a gyilkos, s ki az áldozat.
Olvass tovább
Mi ne lennénk eléggé magyarok?
Szeretik Önök a Családi Kört? Akkor kérem, hogy olvassák el a Magyar Nemzeti Tanács...
Olvass tovább
Száraz november
A Száraz november egy évente megismétlődő magyarországi civil kezdeményezés, melynek Facebook-csoportjában több mint kétezer tag számlálható. A csatlakozók a célból szövetkeznek, hogy november folyamán támogassák egymást az alkoholos italokról való teljes lemondásban, ezt jelenti a „szárazság”. A Facebook-csoportban mindenki elmondhatja saját tapasztalatait az alkohollal és a függéssel való megküzdéssel kapcsolatban, tanácsokat adhat, elmesélheti, hogy ő hogyan csinálja, vagy miért szimatol veszélyt.
A Száraz november nem (idült) alkoholistáknak lett kitalálva, hanem azoknak, akik hajlamosak felönteni a garatra, vagy hétvégi ivók, nagyivók, akik olykor lerészegszenek, akiknek gondot okoz a másnaposság, egyáltalán: akik nincsenek kibékülve az alkoholfogyasztási szokásaikkal. Ők ez alatt az egy hónap alatt (ami persze kiterjeszthető) belekóstolhatnak a színjózanságba, kialakíthatnak új szokásokat, megtapasztalhatják, hogy szesz nélkül is élet az élet, és önibizalomra tehetnek szert: „tudok én italozás nélkül is élni”. Leszokhatnak a kocsmázásról, el tudnak úgy menni a boltban az italospult mellett, hogy nem vesznek sem sört, sem bort, sem pálinkát, megtanulhatnak poharazás nélkül lazítani. A Száraz november az önismeretet is növeli, mivel aki ebbe belemegy, az legalább ez alatt az egy hónap alatt szembenéz önmagával.
Az alkoholbetegek orvosi segítségre szorulnak, mert őket az alkohol elhagyásakor a delirium tremens fenyegeti. Ők egyébként nem is érdeklődnek a Száraz november iránt, hiszen elképzelhetetlennek tartják, hogy egy hónapig ne igyanak. „Hülyeségnek”, „divatnak” tartják ezt a mozgalmat, ha egyáltalán értesülnek róla.
Olvass tovább
Vajdasági krimi?
Mint ahogy Vajdaságban minden elég rendhagyó – sem önálló, sem önállótlan, nagy múlttal rendelkezik, ma mégis sivár, az emberek összetartanak, mégis kibékíthetetlenek egymással, a természeti adottságok jólélet biztosíthatnának, mégis ínség van –, az irodalom is az. Pont ez adja a zamatát. A vajdasági krimi nem felel meg a műfaji követelményeknek, mindig valami mást céloz, és nincs megoldása. Nem derül ki, hogy ki a gyilkos, s ki az áldozat.
Bicskei Gabriella egy olyan regényt írt, melyhez hasonlót még nem olvastam, a főhőse ugyanis nem más, mint egy festmény. Az a nagy kérdés, hogy ez a festmény eredeti-e, vagy hamisítvány. Egy híres múlt század eleji magyar festőről van szó, Tihanyi Lajosról, akinek – állítólag? – létezik egy Margit híd című festménye. Ez az értékes festmény bizonyos Mandel Júlia, illetve a Mandel család birtokában van. De hogy került hozzájuk? Eredeti-e? Érték-e, vagy talmi?
Olvass tovább
Kontrapunkt
Miközben járjuk át az országhatárokat oda-vissza, költözködünk, hurcolkodunk, könyveink velünk...
Olvass tovább
Danilo Kiš emlékezete, avagy a civil kurázsi
Hogy lehet kilépni a negativizmusból? Ez a nagy kérdés. Épp elég okunk van a kritikára és az önkritikára, épp elég kétségbeesést hordozunk magunkban sokan, épp elég nagy a mi vajmagy nyomorúságunk, de ha nem sikerül rájönnünk arra, hogy hogyan lehetne valami jót, valami értékeset kihozni a bajból, akkor berekesztjük magunkat a negativizmus gettójába, és szép lassan, mintha kivéreznénk, kivész belőlünk a jóindulat s a kedv. Ez a magán- és a közéletre egyaránt vonatkozik. De hogyan lehetne valami jót tenni? A magánéletünkben sokan ezen vagyunk, de a közéletben – mivel illiberális, tekintélyelvű, familiáris-despotikus, kirekesztő rezsimben élünk – nemigen van alkalmunk jelezni, ha valami mást, valami tartalmasabbat szeretnénk.
Az egyik lehetőség az elköteleződés. Ahogy annak idején Danilo Kiš is elkötelezte magát a magyar irodalom legjobbjai és az általa választott, hazájukban kisemmizett kortárs irodalmi barátok és kollégák – Esterházy Péter, Petri György, Konrád György és mások – mellett. A voltaképpeni elköteleződés – Losoncz Márkot idézem szabadon – nem helyezkedik el kényelmesen az adott keretek közt és nem a hatalmon lévőknek gazsulál, hanem magukat a normákat és szabályokat kívánja átalakítani, a bejáródott ok-okozati összefüggéseket megbontani. Az igazi elköteleződés rebellis, valami újat akar, és kitartóan keres olyan lehetőségeket, hogy ezt esetleg életre tudja hívni. Kockáztat.
Olvass tovább
Elmenni igen – de visszatérni?
Tapasztalatból beszélek; tessék engem megcáfolni! Úgy látom, hallom, érzékelem, hogy az „elmenni innen” (mármint Vajdaságból) indítéka, késztetése ma a fiataloknál és a középkorúaknál talán még erősebb, mint a 90-es években volt. A huszonévesek, sőt a még fiatalabbak is Magyarországon tanulnak, és nem szándékoznak hazajönni, a harmincasok nagy része külföldön keres és talál munkát, a negyvenesek-ötvenesek már rég áttelepültek Magyarországra vagy a világ más tájára. Fiatalokkal beszélgetve azt tapasztaltam: egyértelmű számukra, hogy innen el kell menni, itt nincs jövő. Ezt a késztetést meg is tudják valósítani, hiszen beszélnek angolul, használják az internetet, vannak külföldi kapcsolataik. Meg ügyesek is, energikusak. Szakmunkások, középiskolai, egyetemi végzettségű emberek. A középkorúak között is igen sokan vannak olyanok, akik csak hétvégén vagy kéthavonta tartózkodnak itthon.
A maradók és a távozók közti szakadás Jugoszlávia összeomlásakor, a háborúk idején kezdődött. Nem is szakadás volt ez akkor, inkább fájlalható tény, hogy a rokonok, ismerősök, barátok és kollégák elmentek. Ma is így vagyunk sokan: hiányoznak a gyerekeink, barátaink, akik külföldön élnek és dolgoznak.
Olvass tovább
A fegyverropogás háttérzenéje
A migránscsoportok egymásra lövöldözéseit is minden bizonnyal az emberkereskedők váltják ki. Van köztük mindenféle nemzetiségű, olyan is, aki maga is tapasztalt, minden hájjal megkent (afgán vagy marokkói) migráns, de a bandáknak errefelé szerb és magyar tagjaik is vannak, a „nagyfőnök” pedig ki tudja, hol székel. Az illegális embercsempészet logisztikája gyorsabban fejlődik, mint a migránsválságot kezelni kívánó hivatalos állami, rendőri stratégia. A „háború” tulajdonképpen e két tényező között zajlik. A menekülteket s menekülni vágyókat e két erő lökdösi ide-oda, a határ egyik oldaláról a másikra, befogadóközpontokba, menekülttáborokba vagy épp a tengerbe, a halálba.
Csak kis számuk jut el Nyugat-Európába, ahol beadhatja a menekültkérelmét, melynek kb. csak a felét szokták elfogadni. És itt újabb probléma merül fel, az, hogy a Közel-Keletről, Afrikából érkezőket nem érdekli az európai liberális demokrácia. Őket az érdekli, hogy legyen tető a fejük felett, és kapjanak segélyt vagy fizetést. Nyugat-Európában kulturális vagy vallási zárványokat alkotnak, gettósodnak, kulturálisan általában nem integrálódnak.
Olvass továbbHírfolyam
Mennyi fér bele egy kollekcióba?- Milyen szempontok szerint válasszunk kertészkedéshez kesztyűt?
- Mindenki küzd az idővel!
- Gyakorlati lépések a sikerért
- Zöld hitel és fogyasztóbarát lakáshitel – Melyiket érdemes választani?
- A féltengely felújítás az ország bármely részén elérhető
- Cégkivonat igénylése – fontos a megbízható forrás
- Járj az élen a cégeddel társadalmi kérdésekben is!
- Kinek jó döntés a székhelyszolgáltatás?
- Mi az a podcast, és mire kell figyelni az indításakor?
