Szerző: Radics Viktória

Egy rendkívüli vajdasági könyvről szeretnék most beszámolni azolvasóknak. A címben feltett kérdésre – Ki ölte meg Török Zolit? – ki-ki másként fog válaszolni. Olyan ez, mint egy keresztrejtvény. Aaron Blummnak (akinek a polgári neve, nem titok, Virág Gábor, és itt él Vajdaságban, Kishegyes az otthona, Újvidéken dolgozik) sikerült egy teljesen egyedi könyvet előállítania, melynek mindegyik példánya (kereken ötszáz) unikális.

Regény? Nem. Kisprózák? Prózaversek? Nem. Egy könyv mint műalkotás, töredékekből összeragasztgatva, gyönyörű képekkel díszítve. Nagyon szórakoztató, de ugyanakkor társalkotásra hív fel. Az elbeszélő, jobban mondva fel-lejegyző „én” nő is, meg férfi is.

A Rémtörténetek címtől azt várjuk, hogy izgalmas, sodró erejű sztorit kapunk. Nem is fogunk csalódni, az új regény olvasmányos, a cselekmény pörgő, nyelve pedig üdítő – hörpöljük szinte a népies beszédet a bőven patakzó káromkodásokkal, szitkozódásokkal együtt. Káromkodások egy szépirodalmi műben? Igen, hiszen ezek a népnyelv szerves részei, és bizonyos értelemben „szépek”, hiszen annyi minden – indulat, érzelem, akarat, hangulat – sűrűsödik össze bennük. Nádas keze alatt a káromkodások fűszerré válnak, a végeredmény pedig egy szaftos, illatos, csípős magyar paprikás.  

Nádasra mindeddig nem volt jellemző a népies nyelv használata, inkább a cizelláltság, a hosszan hömpölygő, irodalmias mondatok – most azonban, úgyszólván, „elengedte magát”, és papírra vetette a tapasztalatait, amelyeket majd ötvenéves vidéki tartózkodása során szerzett.