Szerző: Vataščin Péter

Az egyszínű média kierőszakolása

Érthetetlen és bizarr volt annyiban, hogy az adott keretek között teljhatalmat élvező párt vezetője teljes erőből támadja azt a maroknyi újságírót, akik még a párttól függetlenül képesek, tudnak és akarnak dolgozni. Tizenöt, de még tíz évvel ezelőtt is többen voltak. Attól pedig, hogy hirtelen tucatjával, ne adj’ isten százával bukkannak elő Bácskában és Bánátban, nem kell tartani a pártszékházban. Talán soha többé, legalábbis ami a magyar újságírókat illeti. Tehát Pásztor Bálintnak és társainak számszerűleg olyan nagy „veszélytől” nem kell tartaniuk. Hacsak nem a gondolat jellege, ereje, minősége a problematikus és zavarba ejtő számukra. 

És ettől a ponttól kezdve már a tünetértékről beszélhetünk. Nem is akármilyenről. Vegyük a vajdasági magyar közéletet egy teljes egésznek. Egy társadalmi alrendszer nyilvánosságának. Ennek médiaviszonyai nagyon jelentős aránytalanságot hordoznak, aszerint, hogy a médiumok közel vagy távol állnak-e a párthoz.

Olvass tovább

Fegyverek éve

Semmi új – csak a szokásos. Mondhatnánk lezseren, ha nem lenne ennyire fájdalmas és véres, ami néhány napja Prágában, korábban, májusban pedig Szerbiában történt. Van-e azonban mélyebb igény a társadalmakban az események feldolgozására a szokványos rémüldözésen és bulvarizálódáson túl?

December 21-én tömegmészárlást hajtott végre a prágai Károlyi Egyetem bölcsészkarán az intézmény egy történelem szakos hallgatója. Magával együtt 15 embert vitt a halálba. Ha mindez nem volna elég, előtte otthon agyonlőtte a saját apját, ráadásul egy héttel korábban a közeli erdőben meggyilkolt egy arra sétáló apát és pár hónapos kislányát. A vérengzést követően több, hasonló mészárlással fenyegető személyt is őrizetbe vett a cseh rendőrség, amely országszerte megerősítette a „puha célpontoknak” minősülő épületek, intézmények őrzését.

Olvass tovább

Fidesz-függőség, történeti zsákutcák a kisebbségi magyar politizálásban

Vannak azonban további korlátok is. Ahogy állítottam, a szavazótáborok derékhada nagy valószínűséggel erősen Orbán-párti érzelmeket dédelget, mi több, nyilván rendszeresen közvetlenül magyarországi médiumokból fogadja be ezeket az üzeneteket. Ezekre az emberekre megnyugtatólag hat, ha a helyi/regionális kisebbségi politikus is rácsatlakozik erre. Székelyudvarhelyen, Komáromban vagy Zentán „migránsozni“, „LMBTQ-zni“ biztos nyerő eljárásnak tűnik ezekben az esetekben – s az is, de csak egy pontig – merthogy etnikai/kisebbségi pártokról beszélünk, akiknek a választói bázisa számbelileg nagyon korlátozott, mi több, folyamatosan fogy.

Azt gondolom, hogy ameddig a parlamenti küszöbök megugrása valamilyen módon lehetséges, addig a lehető legjobb értelemben vett demokratikus kultúrát kellene a kisebbségi pártoknak kialakítaniuk annak érdekében, hogy mennél szélesebb tömegek számára elfogadhatóvá váljanak. Ezzel nem fér össze az orbáni polarizáció, hiába tart biztosan talomban egy x mennyiségű szavazatot, s keltve ezzel annak illúzióját, hogy van itt valamilyen stabilitás és állandóság. Van, de az óra ketyeg, s míg a Fidesznek egy egész ország a rendelkezésére áll két- és hárommillió közti szűkebb-nagyobb táborral, addig gyökeresen más a helyzet határon túl.

Olvass tovább

Szabadka magyar polgármestere és más mesék

Akárhogyan is ítéljük meg az idáig vezető folyamatot, a Pressburger Csaba által még szeptember elején közölt archív interjúrészlet pontosan mutatja, mit gondolt erről az egészről Pásztor István még pártelnökségének reggelén. Idézzük egy részletét:

Mit jelent pontosan az, hogy „elveszíteni” Szabadkát?

– Ez azt jelenti, hogy elveszítjük a politikai befolyásunkat Szabadkán, azt jelenti, hogy olyan polgármestere lesz a városnak, aki nem tud magyarul. Ebbe én nem vagyok hajlandó belemenni, és ezért bármilyen árat hajlandó vagyok megfizetni. Nekünk vezető szerepünk kell hogy legyen a várost irányító koalícióban.

Olvass tovább

Krónikus migrációs válság

Ellenben ne menjünk el a „megtartó erő“, a „közösségvezető“ Vajdasági Magyar Szövetség magatartás mellett. A lap Szabadkán Kern Imre alpolgármestert kereste meg, aki kellő mértéktartással annyit közölt, hogy a „migránskérdés nem az önkormányzat hatásköre”, ezért a kérdésekre nem adhatnak választ. Biztos ki lehet ezt az érvet mozogni jogilag, ám könyörgöm, az önnönmagát lobogó fáklyaként felmutató VMSZ egyik számottevő tagja sem képes egy értelmes mondatot összerakni az ügyről? Pásztor István mindig is félve, szűkszavúan, legfeljebb csak a népharagot visszhangzó módon nyilatkozott a témában, míg például az új pártgeneráció egyik legjelentékenyebb képviselője, Pásztor Bálint szabadkai VKT-elnökként a Szelevényi-csárda lerombolása kapcsán annyira volt képes, hogy az önbíráskodó helyi férfit mentegesse…

Tehát még egyszer: a VMSZ nyolc éve képtelen arra, hogy értelmesen, valamilyen nívót megütő módon beszéljen a migrációs válságról, amely kőkeményen csattan azokon a magyarokon (s nemzetiségtől függetlenül mindenki máson), akiknek rossz helyen van valamelyik lakóingatlana vagy veteményese. Ennyi idő alatt bőségesen lehetett volna tanulni a kényszermigráció természetéről, s akár hihető, akár nem, a világ sok pontján okoz ez a típusú vándorlás olyan problémákat, mint amilyeneket Makkhetesen vagy a Szelevényi erdőben látunk.

Olvass tovább

Súlyvesztés

Erdélyben és Vajdaságban látszólag jónak tűnik a helyzet olyan értelemben, hogy a vezető pártok bizton számíthatnak kormánytagságra. Ennek okai gyökeresen különböznek, mivel Románia turbulensebb közélete teljesen más, mint a tekintélyelvű populizmusba ájult Szerbiáé, ahogyan a választói bázisok állapota is máshogy fest – ám tény az, ami tény. Az RMDSZ és az VMSZ is részesül a végrehajtó hatalomból. A számban második legjelentősebb szlovákiai közösségben jelenleg krónikus káosz uralkodik. Ugyanakkor mindhárman közösek abban, hogy nem diktálják, csupán elszenvedik a feltételeket. Annak potenciálja, hogy akármelyik fajsúlyosabb pártjuk határozza meg a játékszabályokat, egyre fakul. Ezt azonban csak (nagyobb) részben okozza a alacsony születésszám, a magas halálozás és elvándorlás vaskerekei között szenvedő választói csoport…
Mennyiségben kisebb, de elviekben mégis jelentősebb baj az, hogy a kisebbségi magyar politikai pártok és közéletek mintha elvesztették volna a képzelőerejüket. Az csak egy dolog – noha egyike a legjelentősebbnek –, hogy igyekeznek mindenáron jó szelet kapni az Orbán-kormányoktól… A másik egy sokkal finomabb szövetből font valami – amit Finta Márk áprilisi cikkében a szlovákiai magyar politika éthoszának nevezett, amit „a választókban felépített, kényszeres bizalom”-nak is nevez. Ez arra a választói meggyőződésre alapozódott, hogy a szavazatunkat élvező alakok a „jó oldalon” állnak. A diagnózis némi korrekció és kontextualizálás után szinte mindegyik kisebbségi magyar közéletre alkalmazható.

Olvass tovább