Akkor, amikor megírtam a „hőbörgésemet” az „emigrációs nagyprojektum” miatt, nem is gondoltam arra, hogy alig egy-két nappal később az élet még érdekesebb helyzetet produkál. Ma reggel, amikor a szokásomhoz híven átböngésztem az internetes sajtót, rátaláltam azokra a hírekre, amelyeket arról szólnak, hogy Szabadka környékén harminc falusi házban menekültek kötöznek, és egy másikra, amely arról szól, hogy Zentán a menekültek helyzetének javítására vonatkozó kétéves akciótervet fogadtak el.
Eszembe jutott egy olyan közösségi jog, amely egy terület nemzeti összetétele megváltoztatásának tilalmáról szól, és amely fellelhető Szerbia alkotmányában is, mégpedig így:
„Az erőszakos beolvasztás tilalma
78. szakasz
Tilos a nemzeti kisebbségek tagjainak erőszakos beolvasztása.
A nemzeti kisebbségek erőszakos beolvasztására irányuló mindennemű cselekménytől való védelmet törvény szabályozza.
Tilos az olyan intézkedések foganatosítása, amelyek a lakosság nemzeti összetételének mesterséges megváltoztatását idéznék elő azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek tagjai hagyományosan és jelentős számban élnek.”
Érdekes, hogy valamikor ilyen passzus nem volt Szerbia alkotmányában, és minden délvidéki/vajdasági párt és politikai szervezet a nemzetközi egyezményekre hivatkozva követelte e rendelkezések meghozását és betartását.
Vissza kellene emlékezni, hogyan is kerültek menekültek Szabadkára, és miért nem jöttek a Tisza mente önkormányzataiba. Bocsánat, rosszul fogalmaztam, a közelmúlt történelmi tényeit figyelembe véve így lenne a helyes: miért nem fogadták az autóbuszokon csoportosan érkező menekülteket a Tisza menti önkormányzatok. Ezek alapján lehetne valósan összehasonlítani az akkori önkormányzatok vezetői és a most tisztségen levők közötti különbséget.
Most már csak azt várom, hogy Magyarkanizsa, Ada, Óbecse, Kishegyes és Topolya önkormányzatai (attól félek, a zentaiakkal licitálva) elfogadjanak egy ehhez hasonló akciótervet, azután pedig „sorban álljanak” a pénzosztók előtt, hiszen az ő területükön levő falvakban is sok az üres ház, gyorsan és szervezetten fel kellene már azokat is vásárolni.
Így már értelmét veszti az alkotmányos tilalom, hiszen senki sem kényszeríti rá a helyi vezetőségeket, hogy elfogadjanak a zentaiakéval megegyező vagy ahhoz hasonló terveket, hogy eladásra kínálják az üres házakat. Valószínűleg a gondolataimmal egyetértőket még meg is fogják bélyegezni, mert ellenzik, hogy a lakosok pénzhez jussanak.
Végezetül csak néhány szó egy hirdetésről, amely naponta hallható a rádióban. Azt mondják, a Pannon RTV a délvidéki/vajdasági magyaroké – a honlapján a következő olvasható:
„A Pannon Televíziót és a Pannon Rádiót a Pannónia Alapítvány nevű civil szerveződés működteti, amely 2005-ben alakult azzal az elsődleges céllal, hogy fejlessze Vajdaságban a magyar nyelvű tájékoztatást, és hozzájáruljon a vajdasági magyarság közösségként való megmaradásához, társadalmi felzárkózásához. A Magyar Nemzeti Tanács 2010. július 30-án a Pannónia Alap társalapítójává vált.”
De maradjunk az említett hirdetésnél, amely arról szól, hogy aki csak teheti, menjen Magyarországra dolgozni, ehhez megkap minden segítséget (nem írom le a közvetítő cég nevét, szerintem nem érdemli meg), bizonyításul megszólal mindig egy-két személy, aki nagyon elégedett és boldog – hogy elhagyta ezt az „istenverte, elátkozott” helyet (ezt nem mondják, erre én következtetek). Tudom, néhányan el is mentek, de mivel a hirdetés reggeltől estig többször is hallható, arra következtetek, ezek a „megátalkodott délvidéki/vajdasági magyarok” nem akarják a jót, amilyen szemtelenek, nem maradnak itthon, hanem továbbmennek, nem állnak meg Németországig (Nagy-Britanniáig stb.).
Most vagyok a legnagyobb bajban. A jelenlegi legnagyobb délvidéki/vajdasági magyar párt, az általuk vezetett önkormányzatok, az MNT mindig arról beszél, itt kell maradni a szülőföldünkön, ennek a feltételeit csak ők tudják megteremteni (pl. Prosperitati Alapítvány), közben pedig az általuk alapított médium azt sulykolja a hallgatóiba, nézőibe, számunkra Magyarország a Kánaán. Kinek is higgyek? És higgyek-e egyáltalán bárkinek?
Valamiféle következtetést kellene levonni. Sajnos, nem tudok, mert azt kellene leírni, nemzeti közösségünk politikai és önkormányzati vezetői önként és dalolva feladnak mindent, aprópénzre váltják a szülőföldet, a nemzeti önazonosságot és minden mást, amire büszkének kellene lennünk.
Hogy igazam van-e, döntse el az olvasó!
