A fogyatékkal élő emberek életigenlése és ereje bennünket is inspirál. A művészet mindenkié, ezért ne lepődjünk meg azon, ha egy súlyosan mozgássérült skót férfi éppen szobrászkodik, még akkor is, ha segítséget kell kérnie a nagyobb elemek elhelyezéséhez vagy fűrészeléséhez. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmem Archibald Ramsay-re, aki hulladékokból, a parton talált uszadékfából, drótokból és rugókból értéket, műalkotást teremt, bizonyítva, hogy olykor a tökéletlenségben fedezhetjük fel az örökkévalóságot. December 3-án, a fogyatékkal élők világnapján ismerjék meg kicsit közelebbről azt a férfit, aki minden nehézség ellenére is valóra váltja álmait a szobrokon keresztül.
· Ami elsőre lenyűgöz, az, hogy meglátja a szépséget a legapróbb és leghaszontalanabbnak tűnő kacatokban is. Hogyan lesz ezekből műalkotás?
– Általában egy ötlettel kezdődik, majd lassan, ahogyan a darabkák gyűlnek, ők maguk mondják el nekem, mire van szükség a végső esztétikai minőség és a forma eléréséhez.
· Tudatos-e a koncepció? Elnevezi-e a szobrokat?
– Igen, az ötletet követően tűnik elő az alkotás személyisége, és egy idő után azt is látom, hogy mire hasonlít a munka, és ennek alapján adok neki nevet. Megjelenik és alakot ölt a mű személyisége, hasonlóan az emberi fejlődéshez egészen a csecsemőkortól, csak egy rövidebb és egyszerűbb skálán.
· Van humor a műveiben, meglátja az iróniát a tárgyakban és a figurákban. Általában optimizmust sugallnak az alkotásai. Ez jellemző Önre?
– Igen, az is, ez tükrözi az emberi természetet, amely egyszerre könnyed és komoly, ugyanakkor nagy ajándék „ha képes vagy úgy látni magad, ahogyan mások látnak”. Mi mégis megpróbáljuk elrejteni az őszinte gondolatainkat és személyiségünket mások elől. A South Pacific című musicalben hangzik el „kell hogy legyen egy álmod, mert ha nincs, hogyan válhatna valóra…” Szeretek pozitív lenni, amennyiben ez lehetséges.
· A munkái között vannak rendhagyó nonfiguratív mechanizmusok, olyan szerkezetek, amelyek valamiféle gépezetet szimbolizálnak. Mit mozgatnak meg ezek a rugók és drótok a befogadóban?
– Ezek az alkotások a gép és az átgondolt teremtés szimbólumai. Nem valós értelemben vett gépezet, de valami ahhoz hasonló. A rugók és a huzalok azt jelképezik, hogy az alkotás egy emberi agyban született meg, egy gondolat által manipulálva, hogy aztán fizikai valóság legyen a materiális világban. Az esztétikai érték az átgondolt alkotás szépségét teremti meg.
· Meséljen arról a napról, amikor Nicola Sturgeonnel, a skót miniszterelnökkel találkozott. A videón látszik, hogy mondott neki valamit. Megtudhatjuk, hogy mit?
– Arra kértem, hogy segítsen a kerekes székesek utalványrendszerének kialakításában, hogy azok, akik nem tudnak járni, maguk választhassák meg kerekesszéküket, és ne az egészségügyi ellátórendszer döntsön erről a megkérdezésük nélkül. Kértem, hogy járjon közben ezért, és azt ígérte, megteszi.
· Szeptemberben a művészet találkozott a közönséggel a Thistle Foundation kiállításán. Erre az alkalomra egyedi kompozícióval készült, amelynek központi eleme a skót nemzeti motívumok sorában egy vörösbegy. Nemrég olvastam, hogy a vörösbegy szinte egyedüliként látja a retinájában lévő különleges molekulák segítségével a föld mágneses mezejét, és így mindig hazatalál. Így már kétszeresen is a szülőföld szimbólumává válik ez a madár. Mit jelent Önnek a szülőföld és a vörösbegy?
– Igen, én is hallottam erről a képességéről. A vörösbegy számomra a kis dolgokból merített bátorságot jelenti. Egyszer a kertemben egy vörösbegy miután a kerítésről figyelt hosszú időn át, egyenesen rám szállt. Mintha azt akarná mondani, arra vár, hogy kiássak neki néhány gilisztát a földből. Ezek a madarak nem maradnak meg sokáig, néha csak egy-két évig, de teljes életet élnek, aztán elmentek. Skócia a hazám, nagyon sokat jelent nekem és igazán büszke vagyok rá. A hegyek, a völgyek, a whisky és a skót duda, a gyönyörű tavak és a szigetek, illetve találmányok és tehetséges emberek igazán lenyűgöznek.
· Mozgáskorlátozottként a föld minden pontján nap mint nap nehézségekbe ütközik az ember. Milyen segítséget kap az alapítványtól és kap-e megfelelő segítséget a hazájától?
– Az alapítványtól nem kapok semmilyen közvetlen támogatást, viszont az önkormányzat és a kormány jóvoltából fedezni tudom a saját ellátásomat egy általam választott ügynökségen keresztül. Meg kellett küzdenünk a ’80-as években azért, hogy megfelelő ellátásban részesülhessünk a saját otthonunkban és ne egy intézetben végezzük…
· Mit ért az üzenet alatt, amely az Ön szobrán is olvasható és az alapítvány mottója: Hope is not lost, my mind is my kingdom?
– Számomra azt jelenti, hogy az elmém erősebb, mint a testem, és talán idővel testem egyáltalán nem is lesz, de remélhetőleg a halhatatlan lelkem megmarad. A szervezetünk tulajdonképpen egy gép, amely életben tart bennünket, de az üzemanyag fogytával egy idő után végül magunk mögött kell hagynunk ezt a gépet… A remény pedig az örökkévalóságban van.
· Mi az, amin most dolgozik? Mesélje el az alkotás folyamatát? Hol tart éppen?
– Éppen most tettem pontot a gépkorszak-sorozat végére, de időközben elmentem és lett egy-két ötletem, szóval még nem zártam le teljesen ezt a ciklust. Igyekszem bemutatni munkáimon keresztül az igazság relativitását és a lelki folyamatokat egy kis humorral átszőve. Meglátok valami értéket az anyagban, legyen az egy darab fa vagy huzal, ami kapcsolatban áll az élettel vagy a valamiféle földöntúli szférával. És ahogy dolgozom az anyaggal, a gondolat váltakozásai megelevenednek, egyfajta tanulási folyamat ez a kezeimnek és a tudatomnak egyaránt. Amikor az alkotás elkészül, sokszor történetet is írok róla.
