Saša Janković Loznicán született, 1970-ben. A Belgrádi Egyetem Jogi Karán diplomázott, majd a Politikai Tudományegyetemen szerzett 2005-ben oklevelet nemzeti és globális biztonság szakterületen. Több tudományos és szakmai munkát publikált szerb és angol nyelven. Karrierjét 1994-ben a Beta hírügynökség újságírójaként kezdte, ahol 1997-ig dolgozott, ezt követően az ifjúsági és sport tárcánál volt szakmunkatárs. A 2000-2001 időszakban a szövetségi sportminisztérium titkára volt, 2003-tól pedig a szövetségi titkár segéde. 2003-tól polgári jogvédővé történt megválasztásáig az EBESZ belgrádi missziójánál a demokratizálással foglalkozó osztály jogi tanácsadója volt. Saša Janković a Magločistač portálnak köztársasági elnöki jelöléséről, az Európai Unióról, joguralomról, elvekről, emberi értékekről és jogokról, a média elfojtásáról nyilatkozott.
· Jelölteti-e magát Szerbia köztársasági elnökének tisztségére?
– Szerbia elnökévé akkor jelöltetem magam, amikor kiírják a választásokat, azelőtt semmiképp. Szerbiának szüksége van polgári jogvédőre. Lesz államfőnk, kormányfőnk, minisztereink, polgármestereink, képviselőink és minden más, akik jelöltetik magukat. Ennél is fontosabb, hogy legyen polgári jogvédő. Ahogyan eddig is, a munkámat ezután is szigorúan az alkotmány és a törvények szellemében végzem és nem hátrálok meg senki elől sem. Szerbiában rendnek kell lennie, nem bizonytalanságnak és félelemnek.
· Vajon megvárjuk ezt a rendet? Itt Szabadkán sokan, akik magyar vagy horvát útlevéllel rendelkeznek, távoznak. Belép-e Szerbia valaha is az EU-ba?
– Nem azért mennek el Szerbiából, mert az nem EU-tagállam, hanem Szerbia pont azért nem tagja az EU-nak, ami miatt ők távoznak. A polgárok számára nincs rosszabb forgatókönyv, mint, hogy Szerbia, így ahogy most áll – szétvert intézményekkel, joguralom és szociális igazságosság nélkül, elfojtott médiával, átláthatatlanul és korrumpáltan – belépjen az EU-ba. Ilyen állapotban az ország könnyű préda lenne mindazoknak, akik gazdasági vagy más értelemben kihasználnának bennünket, a polgároknak ebből semmi jó nem származna, mint ahogy azoknak az országoknak sem, amelyek segítenének bennünket. Szerbiában kell kiépíteni az európai értékeket és azok szellemében élni, hogy a törvények mindenkire egyformán érvényesek legyenek és minden politikai akarat felett álljanak, azért létesüljenek itt vállalatok, mert kedvezőek az ügyvitel feltételei és nem azért, mert titkos megállapodást kötöttek az állammal – ha így lesz, akkor Magyarországról és Horvátországból is ide jönnek az emberek élni. Szerbiában kell kiépíteni „Európát”, Szabadkán, Leskovacon, Loznicán, Borban, Kraljevón, Kragujevacon, Maradékon…minden városban és faluban, nem csak Belgrádban.
· Nem erről beszélnek ma egyes politikusok is, akik Brüsszelben vagy Moszkvában esküdöztek?
– Számomra hízelgő, hogy azokat az elveket és értékeket, amelyekről polgári jogvédőként 10 éve nyíltan beszélek, ma sokan elfogadják, hiszen ebből csak hasznunk származhat, persze, csak ha ezt őszintén gondolják. Akik számára az általam fontosnak tartott elvek ellenzékiek, annak az alkotmány a legnagyobb politikai ellensége. A mi erőnk sohasem kívülről érkezett, akkor voltunk erősek, ha ez belülről jött és szövetségeseket szereztünk hozzá. Ez a helyzet a térségben is. A stabilitás nem függhet a vezetők személyes viszonyaitól sem a nevetséges fegyverkezési versenytől, kizárólag az emberi értékeken, amelyeket vallunk, a jogállamon, az emberi jogok tiszteletben tartásán, az egészséges gazdaságon, elégedett embereken. Ezek azok a szerbiai és európai értékek, amelyek felé törekednünk kell.
· Az elnökválasztáson az ellenzéki pártok jelöltje lesz?
– A polgárok jelöltje leszek. Az államfő állami, vagyis nemzeti nem pedig pártegységet tükröz, a pártok pedig megtalálhatják magukat az általános érdekekben, nem pedig fordítva.
· Miért egy kis, helyi médium ismeretlen újságírójának ad először egy ilyen jelentős és világos nyilatkozatot?
– Azért, mert Ön a legjobb példa az ország egyik problémájára, amelyre rendszeresen rámutatok: a média elfojtására Szerbiában. Az országos újságírói színtéren és a kiemelt szószólókon túl, Belgrádon kívül is ezer meg ezer kiváló újságíró és kiemelkedő médium működik, amelyek megszűnnek. Ezt pedig senki se veszi észre, mert az ő hangjuk nem hallható. Erről beszéltek az Ön szabadkai kollégái, de más városok újságírói is, amelyeket meglátogattam. Önök nélkül a polgárok a tájékoztatáshoz való jog nélkül maradnak, kitéve a propaganda kényének kedvének. Számomra ezek a médiumok és újságírók nem kicsik, és nem jelentéktelenek.
Natalija Jakovljević (Magločistač)
