Minden rosszban van valami jó. Persze, közhelyes megállapítás, de a közhelyek lényege épp az, hogy működnek. Ha nem tört volna ki a kilencvenes évek elején a délszláv háború, Cindrić Tibor a pulai Atomsko Sklonište együttes énekese lett volna. Rossz, hogy kitört, a jó viszont az, hogy Tibi itt maradt Szabadkán és megalakította a Faust rock zenekart, amely tavaly nyáron ünnepelte fennállásának negyed évszázadát. Tibivel a Klein House-ban egy kávé mellett rockzenéről, szabadkai létről, szerelemről és más fontos emberi értékekről beszélgettünk.
Szabadka főterén, az Interetno fesztivál keretében, egy gálakoncerttel ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját augusztusban a Faust együttes. Emellett, a jubileumi év utolsó napján jelent meg Paklenih 25 címmel az új album, amelyen szerb nyelvű dalok vannak, de amint azt a zenekartól már megszokhattuk, hamarosan elkészül a lemez párja is, magyar nyelvű szövegekkel. Az új lemezen régi és új dalok is találhatóak.
– Ez a szerb nyelvű cd, a svájci Miner Recordsnál jelent meg 2016 utolsó napján. A kiadó tulajdonosa egy húsz éve ott élő szerbiai fiatalember, aki korábban a PGP-nél dolgozott zenei producerként – meséli az énekes.
KÉT NYELVEN, A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE IS
Végül az albumra hét régi és hat új dal került, részben a jubileum miatt, egyfajta visszatekintésként, másrészt azonban ennek oka a fentebb már említett stílusváltás, vagyis a billentyűs hangszerek beemelése a zenekarba.
– Korábban a Faust egy vagy két gitárral működött, majd néhány éve úgy döntöttünk, lesznek billentyűs hangszerek is. Azt gondolom, a rockzenéhez ez is hozzátartozik. Melodikusabb ezzel a zene, illeszkedik az általunk képviselt stílushoz. Így aztán a most megjelent lemezen a régi dalok is újrahangszerelve szólalnak meg – mondja.
Az új lemez dalait Tibi írta, ezúttal szerbül. Korábban ő a magyar nyelvű szövegek szerzője volt, a szerb szövegeket Dragan Mijatović az együttes egykori tagja írta. A Faust egyik sajátossága, hogy indulásuk óta párhuzamosan írnak magyar és szerb szövegeket ugyanazokra a dalokra, amelyek nem egymás fordításai, hanem egészen másról szól egyik és másról a másik. Ez olyan szabadkai, vajdasági jellegű megoldás, mondom én.
– Magyarul és szerbül is írok szövegeket. Hogy én mi vagyok? Jó kérdés. Anyukám magyar–szlovák, apukám horvát–bunyevác. És én? Öszvér. Egyiknek sem tartom magam, a szüleim arra tanítottak, hogy elsősorban ember legyek – teszi hozzá Tibi, akinek egészen furcsa élményei vannak a kétnyelvű zenéléssel kapcsolatban.
– A korábbi zenekarommal a Boliddal 1988-ban készítettünk egy lemezt. Ez volt a muskátli zene térhódításának a korszaka. Mi akkoriban Vajdaság-szerte zenéltünk, pop, rock feldolgozásokat játszottunk és voltak saját dalaink is. Nem akartunk ebbe a sorba beállni, ezért a lemez saját dalokból állt össze, egyik oldalán magyar, a másikon meg szerb nyelvű számokkal. A magyar közönség jobban fogadta ezt, mint a szerb. Ez volt az első ilyen tapasztalat, de ennek ellenére nem adtam fel. Aztán amikor elindult a Faust, az első magyar és szerb nyelvű album egy időben jött ki. Felléptünk a Népszínház klubjában, itt Szabadkán. Az első dalt elkezdtük magyarul, a másodikat is… a negyediknél a szerbajkúak kimentek. Úgyhogy nem tudom mi a jó. Másrészt, amikor jártuk Vajdaságot, és a fordítottja történt meg, akkor a magyar közönség ezt jól fogadta. Amikor katona voltam, Bihaćba vittem le Omega, LGT meg Skorpió lemezeket és a macedón, szlovén és más társaim ezeket sokat hallgatták, mint ahogy a magyarok is szeretik az ex-yu zenét. Nem értem, hogy ha ez máshol működik, Szabadkán miért gond, hogy egy zenekar magyarul is énekel? – teszi fel a kérdést, hozzátéve, esze ágában sincs ezt feladni. – Azt tudom mondani, hogy Magyarországon sokkal jobban tisztelnek bennünket és a rockzenét is, mint itthon. Több lemezünk is jelent meg, többet is játszottunk ott – teszi hozzá.
FELNŐTT EMBER DOLGOZZON, NE ZENÉLJEN
Nem csak Tibi említi ezt a sajnálatos tényt, hogy Szabadka nem befogadó, mostoha saját rock zenekaraival, több zenész is panaszkodott már erre. De vajon korábban is ez volt jellemző?
– Én 1977-ben kezdtem zenélni, miután a katonaságtól leszereltem. Akkoriban Kornelije Kovač édesapja vezette a Mladost klubot, ott léptünk fel. Kezdetben egyébként csak magyarul énekeltem. Azok más idők voltak, sok helyen lehetett játszani, hétvégeként a helyi közösségekben is táncestek voltak, az emberek többet jártak szórakozni. A nyolcvanas években negyven szabadkai zenekar volt, amelyek mind saját dalokat játszottak. Ma van a Faust, a Nevergreen meg még néhány. Itt egy sor profi zenész, akik máshol sztárok lennének, itt „tezgáznak”, feldolgozásokat játszanak. Nem mondom én, Magyarországon is van mulatós zene, de itt Szerbiában mindent eláraszt ez a Pinkes turbó folk, az 5-6 éves gyerekek is ezt éneklik. Szilveszterkor a főtéren fellépett Goca Tržan, 13 ezer euróért. Többek között Bijelo Dugme dalokat énekelt. Hát akkor kérdem én, miért nem hívták meg a Faustot? Sokkal olcsóbb lett volna és mi játszottunk volna magyar, szerb és külföldi dalokat is – mondja el véleményét.
A rock zenével kapcsolatban jelen van itt nálunk egy fura mentalitás is, ami szerint felnőtt ember az hallgasson népzenét, mulatós zenét, 40 évesen már nem zenélni kell, hanem „dolgozni”.
– Nagy Feró mondta egyszer nekem, hogy „barátom, ha 40 évesen is a 8 óra munkát kell énekelnem, én tökön szúrom magamat. A héten töltötte be a 71. évét, még mindig énekli. Na és? Miért ne? A felfogás szerint az nem gond, hogy a Rolling Stones tagjai idősen is színpadon állnak és zenélnek, de itt meg azt kapod, hogy „Mit akarsz még 40 évesen?” A közvélekedés szerint felnőtt ember „dolgozzon” vagy térjen át a népzenére.
ALEN, GIBBONI, TIBI HELYETT – HÁBORÚ
Nem kerülhettük meg a beszélgetés során azt a sztorit sem, amely szerint Tibi majdnem a legendás pulai Atomsko Sklonište énekese lett. Mint kiderült, ez nem urbánus legenda, hanem valóban megtörtént.
– A nyolcvanas évek végén a Bolidban énekeltem, amikor egyik barátom kiment Pulára és ott nyitott egy autóbontó műhelyt. Nem sokkal előtte vettünk fel két dalt, és a barátom ezeket is elvitte. Úgy hozta a sors, hogy a hangszínem hasonlít Sergio Blažić hangjára (az Atomsko Sklonište korábbi énekese, aki 1986-ban rákbetegségben halt meg – a szerz. megj.). A barátom műhelyében megjelent Bruno Langer az AS vezetője, miközben épp a mi demónk szólt. Annyira megtetszett neki, hogy esélyes voltam az énekesi posztra, Alen Islamović és Gibonni mellett. Alen azonban a Divlje Jagode majd a Dugme énekese lett, Gibonni először az Osmi putnikkal zenélt, majd szólókarrierbe kezdett. Ami meg engem illet, jött a háború és ezért ebből nem lett semmi. De természetesen elfogadtam volna, komoly lehetőség lett volna ez – emlékezik vissza Tibi. Néhány évvel ezelőtt Szabadkán találkozott Bruno Langerrel és akkor felelevenítették ezt a történetet, amelyet ekkor Langer is megerősített.
„MEGYEK AZ ÚT MÁSIK FELÉN”
Ami a zenekar szövegvilágát illeti, dominálnak a szerelemről, szeretetről szóló dalok.
– Én olyan típus vagyok, hogy a mai napig is szerelmes vagyok. Azt gondolom, hogy a szerelem az, ami összetartja az emberiséget. De vannak másféle szövegek is. A Könnyek koldusa című lemezen megjelenik a háború és a fegyverek is. A készülő magyar nyelvű lemezen meg szó lesz például az elvándorlásról is, ami folyamatosan zajlik körülöttünk, noha nincs is háború – meséli.
A magyar lemez várhatóan az év folyamán jelenik meg, a Hammer Recordsnál. A kérdés, ami adja magát a beszélgetés végére, hogy a Pokoli 25 után lesz-e a Faustnak Pokoli 30 vagy 35 is?
– Nem tudom, meddig fogok élni és meddig bírom. Szeretek énekelni és egyelőre gond nélkül lenyomok egy két és fél órás koncertet. Amíg bírom, énekelni fogok – mondja Tibi.
A Paklenih 35 című lemez megvásárolható lesz Szabadkán és más városokban is, a boltok listája felkerül majd a zenekar Facebook-oldalára. Aki pedig szeretné élőben meghallgatni az új hangzású, 25 éves Faust dalait, annak februárban lesz erre lehetősége. A lemezbemutató koncertre a szabadkai Blues Time-ban kerül majd sor.