Szerbiára jellemzőek a gyors lefolyású botrányok, amelyek rendszerint felelősségre vonás nélkül fejeződnek be és úgy oldódnak meg, hogy jön egy újabb eset, ami elvonja a figyelmet az előzőről. Az a kellemetlen, amikor egy-egy ügyet az újabb szenzációkkal sem sikerül elfedni. Ilyen volt a demokraták számára az úgynevezett Bodrum-ügy, amikor képviselőjük Neda Arnerić is megszavazta a köztársasági parlamentben az azóta már haladó miniszterré avanzsált Kori Udovički bankkormányzói kinevezését, ám később kiderült, hogy az illető hölgy abban az időben a törökországi Bodrumban nyaralt, vagyis pártja visszaélt szavazókártyájával és szavazatával. Hasonló, csak sokkal nagyobb felháborodást kiváltó ügy a másik, amit sehogyan sem tudnak az érintettek elfedni, és amely napjainkban aktuális, ez pedig a főváros Savamala negyedében a Hercegovinai utcában lévő objektumok ledöntése, amelyre tavaly április 24-én, a választások éjszakáján került sor. Az elkövetők a szemtanúk szerint símaszkkal álcázták magukat, az emberektől elszedték mobiltelefonjaikat és egy épületbe zárták be őket, amíg ledózerolták a kérdéses objektumokat.
Az ügyet a mai napig nem göngyölítették fel, a kormányfő először azt állította, nem igaz, hogy maszkot viseltek az elkövetők, aztán arról beszélt, hogy akik ezt elkövették, azok „komplett idióták” voltak. A leggyakrabban pedig, ha az újságírók erről kérdezték, látványos érzelmi kirohanást produkált. Ennek során pedig elmondta, világos számára, hogy az újságírókat és a közvéleményt se az érdekli, hogy mi történt és kik voltak az elkövetők, egy a cél: kizárólag őt akarják „kicsinálni”. De, hogy mégse állíthassuk, hogy az ügyben nem történt személyi felelősségre vonás, mondjuk el, hogy Dušan Petričić karikaturistától azután vált meg a Politika napilap, hogy megrajzolta a kormányfőt símaszkban. A rombolás miatt a Ne da(vi)mo Beograd elnevezésű kezdeményezés több alkalommal is utcai tiltakozást szervezett, amelyek során több ezren vonultak a fővárosban.
És hogy mennyire nem sikerült újabbnál újabb botrányokkal háttérbe szorítani és a feledés homályába burkolni az ügyet, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az Istinomer nevű portálon, amely a politikusok kijelentésének igazságtartalmát vizsgálja, a Savamala-történethez kapcsolódó kijelentések vitték a prímet. Az olvasók szavazatai alapján a 2016-os év hazugsága a kormányfő nevéhez fűződik, amikor azt mondta, hogy a rombolásnál az elkövetők nem viseltek maszkot, a harmadik helyen pedig Aleksandar Martinović haladó frakcióvezető végzett, aki a fentebb említett tüntetéseken mindössze kétszáz-háromszáz embert látott.
Ennek a kissé hosszúra nyúlt bevezetőnek az értelme az volt, hogy megpróbáljon rávilágítani, miért tekint a szerbiai közvélemény egyre nagyobb része bizalmatlansággal a haladók politikai húzásaira, aminek a lecsapódását a hétvégén láthattuk a segédrendőrség létrehozásáról szóló hírek kapcsán.
Az Insajder.net nevű oknyomozó portál írta meg, hogy a kormány az óév utolsó napjaiban fogadta el azt a rendelkezést, amely előirányozza segédrendőrség létrehozását Szerbiában. Ennek az egységnek a tagjai ugyanolyan egyenruhát viselnének, mint a rendes rendőrség, azzal a különbséggel, hogy a jelvényükön a „Policija” felirat helyett „Pomoćna policija” szerepel. Közvetlenül a belügyminiszter parancsnoksága alá tartoznának, aki meg a rendőrség igazgatójától eltérően politikailag nyíltan elkötelezetett személy, ami magában hordozza a veszélyt, hogy ezt az egységet politikai célokra használhatják fel.
A hír kapcsán a különböző internetes felületeket elárasztották a kommentárok, amelyek a szokásostól is keményebbek voltak és túlnyomó többségben azzal vádolták a legnagyobb kormánypártot, hogy Hitler barnaingeseihez hasonlóan saját pártrendőrséget hoznak létre egykori radikális verőemberekből, szélsőjobboldali szervezetek és szurkolói bandák tagjaiból. A lakossági felháborodás szintjének nincs jobb mérőműszere, mint az, hogy a kormány visszatáncolt és hétfőn már hatályon kívül is helyezték a rendeletet.
A mundér becsületét a füstbe ment egység potenciális parancsnoka Nebojša Stefanović belügyminiszter igyekezett megvédeni, aki a lakossági elégedetlenséget igyekezett rátolni az ellenzékre. Mint mondta, az ellenzék kritikái, miszerint a segédrendőrséget a pártkáderek foglalkoztatása céljából hozták volna létre hamisak voltak, hiszen itt csak azok kaptak volna munkát, akik bűnügyi akadémiát végeztek. Ők – mármint az akadémiát végzett szakemberek – most nem kaphatnak munkát, amiért köszönetet mondhatnak Saša Radulovićnak, a Dverinek és a Demokrata Pártnak, tette hozzá.
A belügyminiszter azonban még ebben a kis nyilatkozatban is csúsztatott. Az ominózus rendelet 4. szakasza egyebek mellett lehetővé teszi, hogy a miniszter szükség esetén nyilvános pályázat nélkül is alkalmazzon segédrendőröket, akik a rendőri alapképzést, a belügyi középiskolát, a belügyi főiskolát, a rendőr akadémiát vagy a bűnügyi akadémiát fejezték be, illetve más személyeket, akik eleget tesznek a rendeletben támasztott feltételeknek.
Úgy gondolom, már ebből a kis mellébeszélésből is világos, miért a felháborodás, miért láttak az emberek rögtön náci alakulatokat lelki szemeik előtt. Hiszen, miközben Stefanović arról beszél, hogy csakis felsőfokú bűnügyi végzettséggel rendelkező személyeket alkalmazhatnak pályázat útján, addig a valóságban a rendelet szerint akár az alapfokú rendőri képzés is elegendő lehet és pályázat nélkül is alkalmazhatóak. A rendelet szerint a rendőrállomány 15 százalékát teheti ki a segédrendőrök száma. Na de itt érkezünk el oda, hogy az se igazán számít mi van a papíron. Hiszen sorban robbannak ki újabbnál újabb botrányok hamis diplomákról, doktori disszertációkról, így pedig miért ne nyílhatna meg a rendőri diplomák feketepiaci is? Másrészt meg, ki lenne az, akinek rálátása lenne és szóvá is tenné, hogy esetleg a segédrendőrség létszáma nagyobb, mint a rendes egységek 15 százaléka?
Na és a dolgok érdekes egybecsengése az is, hogy azt követően történik kísérlet egy segédrendőrség létrehozására, miután a rendőrség szakszervezete az utcán tiltakozott mostoha helyzete miatt, ergo a kormányfőt merték kritizálni. Logikus lépés lenne ilyen helyzetben egy megbízhatóbb karhatalmi erőt létrehozni.
Komoly bizalmi deficit van a társadalomban az aktuális kormány és elsősorban annak gerince a haladók irányában és minden jel arra utal, hogy az újabbnál újabb túlkapások csak növelik a felháborodást. A Savamala-ügyet minden kísérlet ellenére sem sikerült eltussolni, ráadásul jött most ez a segédrendőrségről szóló történet is, amelytől inkább visszaléptek. Kérdés, hogy ha a jövőben sem változik a joguralomhoz való kormányzati viszonyulás, mikor kezd el lezúdulni a símaszkok, segédrendőrök, drasztikusan megbüntetett újságok, megalázott munkások alkotta lavina. Netán az áprilisi választásokon?
(Fotó: Tanjug)
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2017.0 1.12-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
