Tomislav Nikolić szerdán, Szerbia államiságának napján kiosztott 84 újabb kitüntetést, az ünnepségen részt vevő kórus pedig születésnapja alkalmából – amely egybeesik ezzel az ünneppel – elénekelte neki a Danas nam je divan dan című alkalmi dalt. Este tíz óra körül pedig kiderült, hogy az államfő úgy döntött, szülinapi tűzijáték gyanánt meglepi magát egy újabb elnökjelöltséggel. A tűzijáték nagyot szólt és nem kis kavarodást okozott, ugyanis Nikolić ezt az elhatározását azt követően hozta nyilvánosságra, hogy Vučić a vele való egyeztetés után bejelentette saját indulását és azt, hogy kettejük között minden oké.
Mint kiderült, nagyon nem oké. A kérdés, hogy az előállt helyzetnek milyen következményei lesznek. Az első reakciók két nagyobb csoportra oszthatók. Az egyik irányzat a haladók szétesését, a vég kezdetét jósolja, a másik pedig arról beszél, hogy ez le volt beszélve a két politikus között és a cél az, hogy ők ketten jussanak be a második körbe. Az utóbbi vélekedés kútba esni látszik részben a hatalmi koalíció politikusainak reakciói, részben pedig a haladók szócsöveként funkcionáló Pink tévé kommunikációja miatt, akik máris Soros-bérencnek és a Nyugat kiszolgálójának nevezik Nikolićot. Azt a Nikolićot, aki egyébként megrögzött Moszkva-barát. Az első irányzat is egyfajta szélsőség, amennyiben arra kerül sor, hogy Nikolić és Vučić is jelölteti magát, ez nem fog a haladó párt széteséséhez vezetni, de nyilván gyengíti majd a kormányfő eredményét.
Mi is történhetett? Arról már korábban lehetett hallani, hogy Oroszország Nikolić mellett tört lándzsát és Vučić indulását nem támogatták, az meg valószínűsíthető, hogy az államfő ezt a döntést nem „saját eszétől“ hozta meg. Ezt támasztaná alá az is, hogy a Pink Nikolićot Nyugat-barátként és Soros bérenceként igyekszik feltüntetni, noha éppen ő az, aki a legtöbb fejtörést okozta a kormánynak a Nyugat iránti ellenszenvével és az uniót bíráló kijelentéseivel. Ezzel ugyanis elfednék azt, hogy Nikolić valójában nagyobb „ruszofil“ mint a kormányfő, hiszen pont az ellenkezőjével vádolnák, noha Moszkva komoly hívószó a radikális-haladó tengelyen mozgó szavazóbázis számára. Ha meg Nikolić mögött áll Moszkva, ezzel nem kis kavarodást okozhat. Emlékezhetünk még, a parlamenti választások után is az orosz fővárosban kapott Vučić utasításokat a kormány összetételére vonatkozóan, ha pedig most szembement a moszkvai direktívával, akkor elég rossz napok elé néz.
Ebben a pillanatban persze még az se biztos, hogy valóban mindketten megmérettetnek. A végső döntés a haladók által indított jelöltről pénteken születik meg a párt főbizottsági ülésén. Akár az is elképzelhető, hogy Nikolić ezzel a kiszivárogtatott bejelentéssel igazából csak egy újabb kört kívánt futni, hogy végül esetleg mégiscsak ő legyen a haladók által támogatott jelölt. Ennek ugyan minimális a valószínűsége, de hát soha ne mondjuk, hogy soha.
Amennyiben mindketten indulnak, akkor Šešeljjel együtt a kilencvenes évek három meghatározó radikális párti vezetője száll ringbe ugyanazon szavazótestület voksaiért.
Nyilván nem tudhatjuk, hogy a haladó tagságban mennyien vannak azok, akik Nikolić mellé állnának, de azt nagyjából borítékolni lehet, hogy Vučić sokkal több szavazatot szerezne, mint a jelenlegi államfő.
Lehet, hogy az egész történetből a haladó párt győztesen kerül ki és Vučić megszerzi az államfői széket, de egy biztos: a születésnapi bomba véget vetett az egységes haladó pártról szóló meséknek. És akkor az esetleges parlamenti választások kiírásáról még nem is beszéltünk.
