„A sport, mint szabad emberi aktivitás a pszicho-fizikális képesség fejlesztésére irányul. Az, mint ilyen elegendő motívum, hogy az emberek fizikális aktivitásokkal foglalkozzanak, amely az egészség megőrzésére és előmozdítására irányul, úgy fizikálisan, mind mentálisan.
Nem szabad elfelejteni, hogy az embernek igénye van a mozgásra, bizonyításra, versenyre, hogy látható és ismert legyen, így ez egy társadalom számára, amely törekszik arra, hogy rendezett és elismert legyen, mindenképpen fontos, hogy rendezett és elismert legyen, mindenképpen fontos, hogy milyen módon rendezett a sport.”
A kérdésünk csak annyi, hogy mennyit ért a fenti idézetből a kedves olvasó…
Nagy valószínűséggel szinte semmit.
Persze mondhatja bárki, hogy egy kis jóindulattal megérthetjük, kihámozhatjuk mindebből, hogy mit akart a szerző mondani. Persze, csak hát jusson eszünkbe a régi mondás, miszerint a Pokolba vezető út, ugye, jóindulattal van kikövezve. Akármekkora közhely legyen is ez…
Ha jóindulattal ugyanis legyintünk egyet és jóindulattal elfogadjuk ezt ilyen formában, azzal tulajdonképpen szentesítjük, törvényesítjük a nyelvi igénytelenséget. S azzal azt az üzenetet is küldhetnénk, hogy teljesen mindegy, milyen silány magyar nyelvű iratokkal dolgoznak a szerbiai, vajdasági hatóságok, jó az nekünk, akármilyen legyen is.
Lássuk a tényeket: a zentai községi képviselő-testület múlt heti, 2017. február 24-i ülésére készítette el Danilo Popov, a városi sport- és ifjúsági felelős a hatáskörébe tartozó nagyobb anyagot. Természetesen az anyanyelvén, ami rendjén is van.
Senki sem várná el tőle, hogy idegen- vagy környezetnyelven nyújtsa be az anyagait a képviselő-testületnek.
Tény azonban, hogy Zentán a Vajdasági Magyar Szövetség van hatalmon, még sokat kellett is engednie a Szerb Haladó Pártnak. VMSZ-es a polgármester, és még sokan mások…
S VMSZ-esek mindazok is, akiknek a benyújtott anyagok fordításáról kellene gondoskodniuk. Úgy látszik azonban, hogy ők képtelenek erre.
A múlt héten a nem magyar anyanyelvű Danilo Popov is látta, hogy a testület elé került dolgozatának magyar fordítása olyan botrányosan rossz lett, hogy az alapvető emberi méltóság mércéivel mérve is vállalhatatlan. Ezért a nem magyar anyanyelvű Danilo Popov kérte, hogy vegyék le az ülés napirendjéről, és majd akkor tárgyaljanak róla, ha értelmes magyar mondatokban lefordítva kerülhet anyaga a képviselők elé.
Köszönjük szépen Popov úr!
Lássunk még néhány szemelvényt abból a botrányos förmedvényből, amivé Danilo Popov jobb sorsra érdemes anyagát az írástudatlan, a funkcionális analfabéta fordító torzította:
„Az európai alapokmány definiálja a sportot. A sportot a fizikális aktivitás minden formáját képezi, amelyeknek szervezett vagy szervezetlen részvétel alapján a céljuk a kifejezésmód vagy a fizikális készségek javítása és a mentális jólét, társadalmi kapcsolatok kialakítása vagy eredmények elérése minden szinten.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az UNICEF külön figyelmet szentelnek a sportnak. Az ENSZ egyik volt főtitkárának idézete szerint világosan látszik, hogy milyen szerepe van a sportnak a társadalomban és, az mennyire járul hozzá a jobb megértéshez és toleranciához.”
Aki átrágja magát ezen a zagyvasághalmazon, nyilvánvalóan láthatja, hogy egy ilyen sületlenségnek legfeljebb a Sas-kabaréban lenne méltó helye. Egyebekben pedig méltatlan a) alapvetően a testülethez, amelynek napirendi pontjai közé kellett volna kerülnie; b) a beterjesztőhöz, aki lévén, hogy a képviselők egyike, a legkevesebb, hogy megérdemelte volna, hogy anyagát becsületesen kezeljék; c) s méltatlan a magyar nyelvhez, amelynek tiszteletben tartását hiába írják elő a törvények és jogszabályok, ha épp azok az emberek veszik semmibe, akiknek az előírások betartatása lenne a feladatuk. Esetünkben tehát annak a politikai pártnak, nemzeti érdekvédelmi szervezetnek, amelynek képviselői többségben vannak a testületben.
Magyarán: a VMSZ feladata lett volna gondoskodni arról, hogy olyan fordító kezébe kerüljön az anyag, aki nemcsak magyarnak vallja magát, de bírja is anyanyelvünket.
Szégyenszemre azonban ilyet Zentán (éppen Zentán!) a VMSZ nem tud felmutatni.
Továbblépve: a zentai képviselő-testületben ott ül Juhász Attila, a város korábbi polgármestere is, aki a választási kampányban szeret folyton azzal hencegni, hogy ő újságíró és magyartanár, de még aközött sem tud különbséget tenni, hogy valaki magyar tanár vagy magyartanár. Ha senki másnak, hát legalább neki, a végzettsége és az újságírói múltja miatt is fel kellett volna, hogy tűnjön a szöveg vállalhatatlansága. Úgy tűnik azonban, hogy Juhász Attila épp a VMSZ igénytelenségét testesíti meg a képviselő-testületben, hiszen ő elfogadta, neki mindez rendben van így.
Egy nem magyar anyanyelvű szerb képviselőnek, a beterjesztőnek kellett kezdeményeznie, hogy vonják már vissza az anyagot, amíg méltó fordítás nem készül belőle. A VMSZ-es magyar képviselők ugyanakkor az ezt megelőző tanácsülésen, valamint a kkt előtt egy nappal megtartott frakcióülésen is némán és csendben maradtak…
Szégyen reánk, hogy kvázi ilyen emberek képviselnek bennünket!
Hogy ne idézgessük végeláthatatlanul ezeket a vérlázító sorokat, ide tesszük a községi képviselő-testület ülésére készült anyag vonatkozó részleteit:
Azoknak az olvasóinknak pedig, akik ennek nyomán kedvet kaptak, és átrágnák magukat a teljes dokumentumon, itt adunk lehetőséget erre:
A VMSZ által megbízott fordítónak pedig, aki ahelyett, hogy becsülettel elvégezte volna a munkáját (vagy becsülettel megtanulta volna az anyanyelvét…), s ehelyett inkább az internetes Google-fordítót használta, innen is üzenjük:
– Ülj le, fiam/lányom, egyes!
Majd Juhász tanár úr mindjárt beírja neked a naplóba…
