A második világháború végén az amerikai és brit érdekek eltértek Európát illetően, és a két nagyhatalom vezetője egészen másként látta Sztálin és a Szovjetunió szándékait. Roosevelt amerikai elnök a jaltai konferencián, 1945-ben lényegében lemondott Kelet-Európáról, Sztálinról azt gondolta, megelégszik majd a Szovjetunió határainak biztosításával. Churchill viszont meg volt győződve arról, hogy Sztálin eszméit erőszakkal is terjeszteni fogja és nem mond le befolyásáról, valamint saját rendszerének bevezetéséről Kelet-Európában.
A Vasfüggöny egy korabeli térképenAmikor Winston Churchill 1946-ban megérkezett az Egyesült Államokba, már nem volt miniszterelnök. A második világháború után, az 1945-ös választásokon vereséget szenvedett. Nem kellett azonban sokat várni, hogy újra rá figyeljen a világ.
Churchill akkor Harry Truman amerikai elnök vendége volt. A fultoni Westminster College díszdoktori címet adományozott neki, ebből az alkalomból látogatott el Missouri államba, ahol 1946. március 5-én megtartotta híres beszédét.
Keményen bírálta a Szovjetunió külpolitikáját, figyelmeztetett arra, hogy angolszász fellépés nélkül Európa kommunista uralom alá fog kerülni, az “ötödik hadoszlop” az államhatalom megdöntésén munkálkodó kommunista pártok tevékenysége Európa nyugati felét is komolyan veszélyeztetik. Szorgalmazta, hogy a nyugati hatalmak fogjanak össze, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia pedig fűzze szorosabbra szövetségét. Kijelentette: “ A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger melletti Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre”.
A beszéd nagy visszhangot keltett, a nyugati országok egyetértéssel fogadták, a Szovjetunió pedig felháborodott és háborús uszítással vádolta meg a brit politikust.
A Churchill előadásában emlegetett „vasfüggöny” kifejezés ugyan a hidegháború szimbóluma lett, de nem itt hangzott el először, és nem is Churchill használta először.
Jóval korábban megjelent, de a szovjet-orosz hatalommal kapcsolatban is említésre került már Vaszilij Rozanov 1918-as művében és Ethel Snowden 1920-as könyvében.
Douglas Reed 1939-ben használta Jugoszláviával kapcsolatban a Disgrace Abounding („Végtelen borzalom”) című írásában, majd Vladko Maček horvát Parasztpárt-vezér (és a háború előtti utolsó jugoszlv miniszterelnök-helyettes) 1945-ben. Az amerikaiak neki köszönhetően láthatták a kifejezést először, mégpedig a New York Times hasábjain.
A vasfüggöny eredetileg a színházakban használatos, valóban fémből készült függöny volt, melyet le lehetett engedni a színpad és a nézőtér közé. Célja az volt, hogy a színpadon akkoriban gyakran előforduló tűzesetek során a lángok ne terjednek át a színház többi részére.
A Vasfüggöny végül is Magyarország és Ausztria határán szűnt meg először.
Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter jelképesen átvágja a Vasfüggönyt a két ország határán, 1989. június 26-án
