A bolondok napjának is nevezett április elseje hivatalosan is a tréfa világnapja, az ünnep pogány gyökerei azonban a múlt homályába vesznek.
A szakértők szerint a bolondok napjának eredete a történelem homályába vész. A tavaszi napforduló, vagy mások szerint épphogy április elseje hajdan sok népnél évkezdő nap volt, az újjáéledő természetet ünnepelték, és már az ókori görögök is megtréfálták egymást ezen a napon. Ezeket a szertartásokat aztán később a kereszténység ünnepéhez, a húsvéthoz kötötték.
Amikor a gregorián naptárreform 1582-es francia bevezetése előtt, 1564-ben IX. Károly a világon elsőként nevezte ki államilag az év első napjává január elsejét, az évet általában a tavasztól számították. Nem volt ez igaz azonban az állami és egyházi adminisztrációra: ott ugyanis mindig is karácsony vagy január elseje számított az év első napjának. Április első napja ekkor vált egyfajta „komolytalan”, bolondos újévvé.
Ezek az elméletek azonban a szakértők szerint egytől egyig kétséges hitelűek: a napforduló ugyanis soha nem eshetett április elsejére, így a tavaszköszöntést is korábban ülhették. A bolondok napját ennek ellenére a középkorban többször is megemlítették: így tett például Chaucer is, aki április elsejei bolondokat is bemutatott. Sokan azt valószínűsítik, hogy a 16. századi Franciaországban egy korábbi, több kultúrában is jelen lévő szokást vettek át.
Joseph Boskin, a Bostoni Egyetem kutatója 1993-ban egy igen hatásos média-hackkel sokkolta a közvéleményt: akkor ugyanis április elseje kapcsán arról nyilatkozott, hogy a bolondok napja I. Constantinus császár korából származik, amikor az udvari bolondok és bohócok kérvényt nyújtottak be az uralkodónak, hogy egy napig az általuk választott vezető ülhessen a trónra. Boskin szerint Constantinus ebbe beleegyezetett, és egy napra átadta hatalmát Kugel királynak.
Bár a meséről komoly viták alakultak ki, pár nappal később maga Boskin is elismerte, hogy mindez csupán a fantázia szüleménye volt. (Forrás: http://mult-kor.hu)
