A Falkland-szigetek sokáig lakatlan volt, ami nem csoda, a folyamatos erős szél, a hideg, a kietlen táj nyilván nem sokakat vonzott, még egy fa sem volt a szigeten, csak rengeteg pingvin és néhány szép bundájú pamparóka. A szigeteket angolok fedezték fel a XVI. században, de továbbra is lakatlan volt, majd a franciák kezdték betelepíteni az 1760-as évektől úgy, hogy közben az angolok és a spanyolok is megjelentek. Néhány tulajdonosváltást követően 1833-ban az angolok végleg megvetették lábukat a szigeteken, de közben Argentína is saját tulajdonának határozta meg azt, a spanyol örökség alapján.
Honnan hová — harci távolságok
Argentína az 1976-tól uralomra került katonai diktatúra alatt súlyos gazdasági válságba sodorta magát és 1982-re a junta vezetői is meggyengültek hatalmukban. Egy gyors és egyszerűnek tűnő területszerző háborúval szerették volna visszaszerezni az argentin nép bizalmát. A Falkland-szigeteket könnyű falatnak tartották és szinte mindenki biztos volt benne, hogy Nagy-Britannia nem tesz majd ellenlépéseket. Voltak mozgolódások, amik aggodalomra adtak okot és erről a kormányzó tájékoztatta is Londont, mégis óriási meglepetés volt, mikor Argentína 1982. április 2-án lerohanta a szigeteket. Gyors sikert értek el és győzedelmeskedtek, de nem örülhettek sokáig, mert Margaret Thatcher harcias kedvében volt és olyan gyorsan rájuk küldte a brit flottát, hogy azokról még az atomtölteteket sem volt idő leszerelni. Argentína a levegőben volt erősebb, a britek a vízen. A csapatok elég keményen nyírták egymást, a britek atomtengeralattjárója elsüllyesztett egy argentin cirkálót, cserébe argentin vadászgépek a britek egyik rombolóját küldték hullámsírba, később egy fregattot vadásztak le, majd egy újabb rombolót. Náluk közben a légierőben keletkeztek komoly veszteségek. Szárazföldi csatározásokra is sor került, majd 74 nap után az argentin csapatok letették a fegyvert. Részükről 746 katonai áldozat volt, a britek 255 embert vesztettek. Három helyi lakos is meghalt.
Mindkét országban a belpolitikára hozott döntő változást a háború, Argentínában megbukott a diktatúra és vele Leopoldo Galtieri tábornok, Thatcher népszerűsége felívelt és könnyedén nyerte az 1983-as választásokat.
A két ország 1990-ben felvette ugyan újra a diplomáciai kapcsolatokat de semmi nem változott, Argentínában továbbra is azt tanítják az iskolákban a gyerekeknek, hogy az övék a szigetcsoport, Nagy-Britannia meg továbbra sem hajlandó tárgyalni. Az utóbbi években újra elmérgesedett a viszony, a First Lady-ből lett Kirchner elnökasszonynak köszönhetően, aki mániákusan ragaszkodott a szigetekhez, többször megerősítette a területi igényét és még az ENSZ Közgyülésénél is képes volt eljárni. 2016 őszén enyhültek a kapcsolatok, amikor már Mauricio Macri volt az argentin elnök. Megállapodást írtak alá a szorosabb együttműködésről és újraindultak a közvetlen légijáratok Argentína és a Falkland-szigetek között.
A britek leszerelték azóta a repülőgép-hordozó kapacitásukat és a Harrier – egy helyből felszállni képes – harci gépeik sincsenek már használatban, ezek meghatározó szerepet játszottak annak idején a harcokban. Szóval ha Argentína ma próbálkozna, azt lehet mondani, sokkal esélyesebb lenne, mint 35 éve. És van még egy apróság, mivel Nagy-Britannia az EU része volt, eddig az Unió katonailag elvileg felelős volt Falklandért is, no de most, hogy a britek kiszálltak az Unióból, ez is gyengítí őket.
A szigeteknek elhagyatottsága ellenére van stratégiai jelentősége, közel van a Magellán-szoroshoz és a Dél-Afrika Dél-Amerika hajózási útvonalhoz. És az Antarktiszhoz. És némi olaj is van a szigetek alatt. Az Antarktisz még 30 évig le van tiltva ugyan a kitermelés alól, de az nem olyan sok idő és az olaj kitermelése sem sürgős, csak nem árt birtokolni.
2013-ban tartottak népszavazást Falklandon, ahol szinte mindenki arra szavazott, hogy továbbra is a brit birodalom alattvalója szeretne maradni. Margaret Thatcher szobrot is kapott 2015-ben a szigeteken.
A szigeteknek két újságja van, azok is csak hetilapok, egyikük – a Penguin News – azzal lett híres 2012-ben hogy véletlenül lekurvázta Christina Fernández de Kirchner, előbb említett argentin elnökasszonyt, az egyik cikkükben felhasznált fotó fájlnevében nemes egyszerűséggel csak annyi szerepelt „bitch.jpg”.
A háborúból visszamaradt húszezer akna még mindig megvan, elkerített területeken, ahova csak a pingvinek léphetnek. Arról nincs adat, hogy szegény pingvinek közül hányan tanultak meg azóta repülni.
És hogy mi lett a szép bundájú pamparókával? Darwin azt írta, most gyarmatosítják a szigeteket, mielőtt ez a papír, amire lerajzolták a rókát elbomlik, már a róka sem lesz a Földön. Így is lett.
