Szerbia munkanélküli polgára – ez állhatna Saša Janković névjegyén, miután megszűnt ombdusmani megbizatása, ő azonban úgy véli, 600 ezer ember szavazata kötelezi, ezért folytatja a harcot egy normális ország kiépítéséért. Az elnökválasztás második helyezettje pénteken az általa megnyert Zentán járt, ahol megköszönte a polgároknak a bizalmat, majd Szabadkán a Magyar Mozgalom vezetőségével tárgyalt. Amíg nem működnek az intézmények, amelyeket Aleksandar Vučić leépített, addig a választási csalásokat is kimagyarázzák azzal, hogy csak családi tréfa volt és kicserélhetik a szavazólapokat is egy éjszaka alatt – mondta el a Szabad Magyar Szónak adott interjújában, de a jövőbeni terveiről is beszélt.
Zentára és Szabadkára látogatott pénteken, megbeszélést folytatott a Magyar Mozgalom vezetőségével. Miről esett szó?
Saša Janković és a zentaiak. A megnyert város polgáraival.
Két alapvető célja volt a mostani látogatásnak: egyrészt az, hogy összegezzük az elnökválasztások kimenetelét, abban az értelemben, hogy mit értünk el, miben érhettünk volna el jobb eredményeket vagy mi az, amivel akár önmagunkat is megleptük pozitív értelemben itt, Észak-Bácskában. Beszélgettem a zentai polgárokkal, a különböző politikai szervezetek képviselőivel, mások mellett a Magyar Mozgalommal és a Demokrata Párttal. Zenta az a város, ahol elnökjelöltként győztem, mindent egybevetve pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy Szerbiában a választásokat elcsalták, ez minden volt, csak nem szabad és fair vélemény- és szándéknyilvánítás a lakosság részéről. Előre tudtuk, hogy ez sajnos így lesz, mégis részt vettünk benne, tudván, hogy olyan amilyen, de mégis az egyedüli választás. Megmutattuk, hogy a média nyomása ellenére, az anyagi források teljes egyenlőtlensége, az intézményesített visszaélések és a rezsim méltánytalansága mellett létezik Szerbiában egy alternatíva és egy nagyszámú embertömeg, amely tisztában van azzal, hogy az, ahogyan itt élünk, nincsen rendben. Ezek az emberek szavaztak ránk és ebből látszik, hogy jó úton járunk. Erre jutottunk Zentán és Szabadkán is. Majd rátértünk arra, hogy hogyan tovább.
Azt már korábban bejelentettem, hogy azt a mozgalmat, amely létrejött az elnökválasztások során részben létező szervezetek, részben pedig politikailag független állampolgárok összefogásából, folytatni fogjuk.
Most pedig a lehető legjobb szervezeti, értékrendbeli, ideológiai, politikai formákról és munkamódszerekről beszélgetünk. Jelenleg körvonalazódnak az alapvető értékek, politikai és ideológiai irányvonalak, illetve mindaz, ami meghatározza a mozgalom leendő arculatát. A legtöbb kérdésben fel sem merültek a dilemmák, hiszen a kampány során számos visszacsatolás érkezett, a lakosság visszaigazolta a célkitűzések és értékítéletek hitelességét. A feladat leginkább abban van, hogy a minket támogató szervezeteket, politikai pártokat, mozgalmakat, civil szervezeteket, szakszervezeteket és azokat, akik nem csatlakoztak semmilyen csoporthoz, megfelelően demokratikus és hatékony módon kapcsoljuk össze, hogy önkormányzati, tartományi és köztársasági szinteken is meghatározó szereplőkként lépjünk elő. A Magyar Mozgalom képviselői nyitottak voltak a további együttműködésre.
Az elhangzottak azt jelentik, hogy akár már a következő választásokon új alternatívát nyújthatnak a választóknak?
Már most ráébredtek az emberek a változások szükségességére, mégis magas azoknak a száma, akik Aleksandar Vučićra adják le a voksukat, nem is beszélve azokról a szavazatokról, amelyeket nem rá adtak le, mégis hozzáírnak a hatalmi voksokhoz. Hivatalosan, a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) jelentése szerint 600 000 ember szavazott máris az alternatívára, Saša Jankovićra. Ezt nem lehet statisztikai hibának elkönyvelni, ez nem egy tréfa, hanem egy komoly választási opció, egy számottevő eredmény. Az én feladatok és kötelességem, hogy azt az optimizmust, ami most felszínre tört Szerbiában, életben tartsam, formába öntsem és kiteljesítsem valamennyiünk érdekében. Az pedig egyértelmű, hogy ennek a választásokon szerezhetünk érvényt, úgy önkormányzati, tartományi, mint parlamenti és államfői szinten.
A tavalyi parlamenti választásokon és most, az elnökválasztás során is láthattuk mi történt: a nyílt utcán zajlott a szavazatvásárlás és a többi szabálytalanság. Egy soron következő választáson hogyan lehet ennek útját állni?
A nemzetközi közösség a kisebbik rosszat választja, hiszen itt van számos észak-afrikai ország példája, ahol a diktátor eltávolítása után káosz lépett fel, mert nem volt alternatíva. Én a jövő héten utazom Brüsszelbe, ahol európai képviselőkkel találkozom, akiknek elmondom, hogy a mostani választás után létezik egy autentikus alternatíva, egy olyan opció, amely az alkotmány és az európai értékek tiszteletben tartásában hisz. Ha megmutatjuk, hogy ez egy reális alternatíva, akkor külföldről is erőteljesebb támogatást kapunk.
Mi nyilvánosságra hozhatjuk a választási csalás felvételét, arra a belügyminiszter azt fogja mondani, hogy montázs, vagy a szavazatszedő bizottság elnökének családi tréfája, megállapíthatjuk, hogy egy zsákban 800-al több szavazatom van, mint amennyit beírtak a jegyzőkönyvbe. Ezek a zsákok egy éjszakát a parlament pincéjében töltöttek, majd a másnapi újraszámlálásnál már csak négy szavazat volt az eltérés, viszont az összehajtott, urnából származó lapok helyett sima, addig nem használt szavazólapok jelentek meg. Jelenleg nincsenek intézményeink, amelyek mindennek útját állják, ismét létre kell őket hoznunk. Ha a rendőrök, bírák látják, hogy létezik alternatíva, el fogják látni alapvető feladataikat.
Halálos fenyegetést kapott, amit nyilvánosságra is hozott, de azt is elmondta, hogy nem tesz feljelentést az ügyben. Miért döntött így?
A Twitteren, majd a Facebookon is közzétettem a fenyegetést, ezt sokan tévesen értelmezték. Számomra nem maga a fenyegetés a probléma, hanem a tény, hogy ez Aleksandar Vučić propagandájának a következménye. Akkor hoztam nyilvánosságra, amikor egy képviselő a parlamenti szószékről azt állította, hogy gyilkos vagyok. Ezek után sokan ezt nyilván el is hiszik, hiszen a parlamentben hangzott el. Egy másik esetben pedig a belügyminiszter arról beszélt a tévében, hogy Saša Janković az állam érdekei ellen dolgozik, ezt követően pedig rendőri védelmet rendelt ki mellém, amit elutasítottam. Amíg nem iktatjuk ki mindennek a forrását, lenni fognak ilyen fenyegetések.
Több mint két hete zajlanak a tüntetések. Mennyire tartja reálisnak a követeléseket, milyen eredményeket érhetnek el a tiltakozók?
A tüntetések spontán módon kezdődtek, aztán egyre inkább kikristályosodott, hogy polgári tiltakozásról van szó az a lappangó diktatúra ellen, ami napról napra erőteljesebben jelen van. A követeléseket jogosaknak, jóknak és logikusaknak tartom. A megmozdulások sikeressége a polgároktól, de az ellenzéki politikai erőktől is függ. Elsősorban attól, hogy a polgárok elfogadják-e a politikai jelenlétet. A polgárok is leválthatnak az utcán egy rossz hatalmat, de alternatívára szükség van, mint ahogy a politikai ellenzék is végrehajthat hatalomváltást, de ez csak normális feltételek mellett lehetséges.
Ön hogyan látja? Megingatták a tüntetések Vučić hatalmát, hiszen látjuk, hogyan viszonyul hozzájuk, nem támadja a tiltakozókat?
Érdekes módon alacsonyra tettük a mércét. Már azt is sikerként éljük meg, hogy a kormányfő nem támadja a tüntetőket. Ellenkezőleg, közli, hogy ő, a vezér kegyelméből az emberek tüntethetnek. Szeretném elmondani, hogy ez az emberek alkotmány adta joga, ami nem egy politikus jóindulatától függ.
A tüntetések kapcsán a hatalom Soros bérenceiről, az állam ellenségeiről beszél. Mire szolgál ez a szóhasználat?
Ez egy porhintés, egy színház, amivel a valóságot igyekeznek elkendőzni. Amikor mindenki, magyarok, szerbek, albánok egyaránt menekülnek az országból, amikor az egyik legszegényebb ország vagyunk, nálunk a legnagyobb a szakadék Európában a gazdagok és a szegények között, akkor a hatalom előveszi ezt a mesét. Az embereket összezavarja a Sorosról, NATO-ról, DOS-ról szóló mesékkel, miközben a legtöbb egykori DOS-os politikus Vučićtyal tart, a legtöbb külföldi donációt pedig a kormány kapja. De beszélhetünk arról is, hogy a bombázások évfordulóján Vučić vendégül látja Gerhard Schrödert, aki 1999-ben német kancellár volt, ugyanakkor közlik, hogy Saša Janković a NATO bérence.
Miután ombudsmani megbízatása véget ért, mi áll a névjegykártyáján? Politikus? A szabadság harcosa?
Szerbia munkanélküli polgára, hiszen három hónapja ez vagyok. Ugyanakkor, tény, hogy 600 ezer ember szavazott az ilyen politika, a hazudozás, a zsarolás ellen, nekem pedig kötelezettségem megmutatni ezeknek az embereknek, hogy Szerbia nem egy elátkozott, jövő nélküli ország. Ma a Magyar Mozgalommal találkoztam, holnap a novi pazari Új Mozgalommal, majd a kraljevói Lokalni Fronttal és így tovább. Minden nap újabb és újabb csoportok társulnak hozzánk és együtt varázsoljuk vissza a mosolyt az emberek arcára.
