„Mester
Te vagy-e az, ki a napsugárról
kérdezett engem nem is olyan rég?

Kisfiú
Nézze, itt a nap kicsiben,
csupa sárga láng, mennyi melegség.
E pitypangot magának adom,
van még a pázsiton, megyek, szedek még.”

 

Sorozatunk előző részét ITT érhetik el olvasóink:

Hét évtizednyi formálódás (7. rész)

Gál Elvirával, a szabadkai Gyermekszínház nem sokkal korábban szerződtetett színésznőjével készült az a beszélgetés, amelyik a Képes Ifjúság 2002. március 13-i számának Sztárportré című rovatában jelent meg. Az interjút Mihájlovits Klára készítette: „Gál Elvira nem egészen egy évvel ezelőtt végzett az újvidéki Művészeti Akadémia színészképző szakán, Fischer-Várady Hajnalka osztályában, de már nem ismeretlenek számára a hivatásos színházak deszkái sem.

„Mind
Nincs már semmi baj, ha jár az óra,
üt-ver, mert megjavult ma virradóra.
Meglel így a reggeled, és rádtalál az estéd,
már úgyis felkeres, hogyha nem keresnéd.
Minden mi elveszett, egy pillanat és megvan,
ha égen a nap ragyog, egy óriási pitypang.
Nincs már semmi baj, a mindenórás
világ is megjavul, ha jó az órás,
ha gyakorlott a kéz, benn szólni kezd az ének,
s mind az elhagyott harangszók elérnek.
Nem láttam még ilyesforma gépet,
nem zúg, nem pöfög, de temérdek
a harang játékát hallani benne:
a neve Milennehamenne.
Jó, hát üsse kő, ha jár az óra,
üljünk fel újra a csodarobogóra,
s eljutunk a partra, és eljutunk a rétre,
de érjünk haza mindig estebédre.”

(Részlet Beszédes István és Verebes Ernő Rozsdaszínország aranya című operillájának librettójából, a darab bemutatóját 2003. január 19-én tartotta meg a szabadkai Gyermekszínház magyar társulata.)

Az Üzenet című szabadkai folyóirat 2003-as tavaszi számában jelent meg az alábbi beszélgetés a darabról:

„Rozsdaszínországban is lehetséges a csoda
Mihályi Katalin beszélgetése Ágoston Pribilla Valériával, a szabadkai Gyermekszínház igazgatójával

Gyerekeink a kereskedelmi tévécsatornák hűséges nézőiként megszokták, hogy a képernyőn szinte félpercenként újabb akciót tálalnak fel nekik, s eközben még a fantáziájukat sem kell igénybe venniük. A silányság, igénytelenség ellen a szabadkai Gyermekszínház – rokon intézményeihez hasonlóan – a maga eszközeivel tud harcolni – olyan kitűnő, igényes, de mégis az újdonság erejével ható előadásokkal, mint amilyen a Rozsdaszínország aranya című gyermekopera. A kisdiákokat elvarázsolja Verebes Ernő zenéje, megérinti őket Beszédes István librettójának gazdag nyelvezete – azonnal felfigyelnek az olyan kifejezésekre, mint az aranyol, ezüstöl – rabul ejti őket Janovics Erika jelmezeinek és Szarapka Tibor díszleteinek fantáziadús ötletessége – minden előadáson hangot adnak ámulatuknak például a málnabokron világító csodálatos málnaszemek láttán. Az egyik iskola alsó- és felső tagozatos diákjai együtt nézték meg az operillát, s annyira magával ragadta őket, hogy a szereplőket egyszerűen hosszú percekig nem akarták leengedni a színpadról. Ez a taps bizony azt jelenti, hogy ez alkalommal az igényesség, az autentikus értékek diadalmaskodtak a fent említett silányság, igénytelenség felett. S nemcsak most – gondoljunk a Don Quijote, az Erdei házikó, a Mátyás király bolondja, vagy Vihar (Shakespeare) előadásaira.

– Kitartok azon elvem mellett, hogy a színházban lehetségesek a csodák. Nekünk a felgyorsult világgal szemben olyat kell produkálnunk, ami egy kicsit megállásra készteti a gyermekközönséget. A felfokozott élettempó a gyerekeket is egy kicsit hozzászoktatja valamiféle esszencialitáshoz. Tehát mindenből csak kivonatokra, kizárólag a lényegre kíváncsiak. Az, ami több erőfeszítést igényel, ami nem olyan könnyen »fogyasztható«, attól berzenkednek, és azt hiszem, hogy a gyermekszínház elsőrendű feladata, hogy ezt a fajta »modernséget« megvétózza, s egy olyan művészi minőséget hozzon létre, amely folytán a gyerekek igényességre, az autentikus értékek befogadására lesznek fogékonyak – vallja Ágoston Pribilla Valéria, a Gyermekszínház igazgatója.
Ezen az előadáson keresztül ragyogóan el lehet magyarázni a gyerekeknek a színház összművészeti jellegét – ezt érdemes a pedagógusoknak megragadni. A zenei nyelv, a színpadi formanyelv, a képi metaforák, a modern képzőművészeti ihletés és látvány tökéletes harmóniát hoztak létre. Az esztétikai nevelés szempontjából sem mellékes, hogy megfigyelhetők a különböző művészeti ágak: képzőművészet, beszédművészet, mozgásművészet…
– A gyermeki kíváncsiság fontos táptalaja lehet a művészi értékek befogadásának, ami erre az előadásra is érvényes, különösen ha felkészítjük a diákokat egy előzetes beszélgetés keretében – hisz a szabadkai pedagógusok a bemutatón megismerkedtek a darabbal, a vendégszerelések során pedig én tartok egy rövid bevezetőt. Örömmel látom a hétvégi családi színházlátogatásokon, hogy a gyerek előadás közben kérdez a szülőtől. A gyerek állandó dialógusban él a környezetével, beszélget a tárgyakkal, felruházza őket különböző tulajdonságokkal, a csillagokig röpíti a fantáziája. Lehet, hogy nem érti meg tökéletesen a gyermekopera minden szegmentumát az előadás alatt, a szöveg, látvány sok kérdést vet fel, ami továbbgondolásra készteti. Nagyon fontos, hogy ha a gyerek kérdez, a felnőtt – szülő, pedagógus – válaszoljon. Annak a híve vagyok, hogy emeljük fel a gyereket magunkhoz, és semmiképp se mi hajoljunk le hozzá, ne fontoskodjunk, ne selypítsünk. A mai gyerek, fiatal nagyon nehezen kérdez, ami az oktatási rendszer káros hatásainak tudható be. Az ilyen előadások révén viszont a gyerekekben szunnyadó energiákat remekül fel lehet éleszteni, hisz nemcsak látványt kínálunk nekik, hanem egy komolyabb, igényesebb szöveget, egy világot, amelyet szabad és kell is faggatni – hallottuk Ágoston Pribilla Valériától.
Egy ragyogó alkotói csapat hozta létre ezt a remek előadást. Gyerekeink érdekében reméljük, futnak még együtt néhány kört.”

Stábfotó a Mátyás király bolondja című előadás szereplőivel és rendezőjével (Rumi László a felvétel jobb szélén)

2004-ben a Hét Nap című hetilap számára Szabó Cibolya Teréz készített interjút a színházvezetővel, ugyancsak Rozsdaszín ország aranya címmel: „A szabadkai Gyermekszínház igazgatónője, Ágoston Pribilla Valéria nyilatkozik közönségnevelésről, vajdasági szerzők közreműködésével létrejövő alkotóműhelyről, tájolásról.
Hatodik éve igazgatója a szabadkai Gyermekszínháznak ÁGOSTON PRIBILLA Valéria, aki ez alatt az idő alatt sok újdonságot vezetett be. Elsősorban a jövő, a közeljövő színházlátogatóit, a gyermekeket lelkesítő újításaira gondolok. Például arra, hogy minden belépőjegy egyúttal italjegynek is számít pl. a helyi McDonaldsban, továbbá hogy az első színházlátogatáskor minden ifjú néző Mesébelépő feliratú kártyát kap, melyet minden látogatáskor hitelesítenek, s a nyolcadik előadás megtekintése után a Mesébelépő lapocska tulajdonosa ajándékot kap. Ez is a gyermekközönség odacsalogatását, a rendszeres színházba járását hivatott serkenteni, hisz a gyermek és szülő többszörösen motivált, hogy megtekintse az újabb színielőadásokat.

• Mi sarkallta a Mesébelépő és az ajándékozás ötletének bevezetését?
– A gyermekszínházaknak óriási lehetőségei vannak a közönségnevelés terén, elsősorban azáltal, hogy igazi színházi élményben részesíthetik a nézőközönséget. Mi megadjuk közönségünknek ezt az élményt, hiszen igazán színvonalas produkciók vannak repertoáron. Másrészt viszont megtaláltuk annak módját, hogy még vonzóbbá tegyük a színházlátogatást.

• A színvonalas előadásokról a díjak is beszélnek…
– Igen, létezik statisztika, amely a díjak, az elismerések alapján némiképp rangsorolja a gyermekszínházak teljesítményét, s mi ennek alapján az országban is az élvonalba tartozunk, hiszen a rangsorban a második helyet foglaljuk el. Habár a gyermekszínházak működése gyakorlatilag elválaszthatatlan egyfajta pedagógiai mozzanattól, minthogy a mi tevékenységünknek bizony nevelői elveket is ki kell elégítenie, és ezt egyrészt színvonalas előadások révén érjük el, másrészt olyan miliőt kell teremtenünk, amely szülőt és gyermeket egyaránt arra ösztönöz, hogy gyakrabban eljárjon színházunkba. A Mesébelépő mellett október óta állandó rajzpályázatunk van. Decemberben volt a díjkiosztás, amikor is három hónap rajzait bírálta el a zsűri. Ezek azok a jó értelemben vett csalogatók, amelyek révén azt szeretnénk elérni, hogy a gyermekeknek minél több sikerélményben legyen részük. Megítélésem szerint fontos, hogy a gyerekek már kicsi korukban, de persze később is, egy egészséges versengés résztvevői legyenek, hisz így válhatnak a társadalom aktív és sikeres tagjaivá.

Szabó Palócz Orsolya illusztrációja a Mátyás király bolondja című előadás szövegkönyvéhez

• A legfontosabb együttműködő partnereik?
– Mind az iskoláskor előtti intézményekkel, mind az iskolákkal nagyon jó az együttműködésünk, hiszen – a hétvégét kivéve – elsősorban ők biztosítják a nézőközönségünket. Ennek a jó együttműködésnek köszönhetően érkezik sok rajz a pályázatunkra. Igaz, még nem annyi, amennyit szeretnénk, de az együttműködés ezen a téren is figyelemreméltó, hiszen a külön tevékenység terén is lehet rájuk számítani, az óvónők közbenjárásával, akik begyűjtik, és továbbítják is a rajzokat.

• Egyre inkább színház a szabadkai Gyermekszínház…
– Színházunknak ki akarjuk alakítani a sajátos arculatát, így az ajándék is már egy ideje az intézményünk emblémájával ellátott sapka, illetve tasak. Ami szintén újítás: novembertől a havi műsorrend a város több pontján megtekinthető. Például olyan üzletekben, ahová a gyermekes szülők minden valószínűség szerint gyakrabban befordulnak.

• Az elmúlt év repertoárja nem kevés produkciót tartalmazott. Ezt sikerként könyveli el?
– Az elmúlt évben az újévi és Télapó-műsorral együtt hét bemutatója volt a szabadkai Gyermekszínháznak. Az elmúlt év az egyik legtermékenyebb év volt a számunkra. Reméljük, hogy az idei is hasonló lesz…

• Milyen szempontok szerint történik a darabválasztás?
– Természetesen a klasszikusnak minősíthető meseszerzők műveit kell műsorra tűzni, ezt szorgalmazzuk, s tulajdonképpen ez iránt is van igény. A kortárs szerzők műveit is igyekszünk beiktatni műsortervünkbe. Örülünk, hogy az utóbbi időben körvonalazódik egy vajdasági szerzők közreműködésével összeálló alkotóműhely. Erre ékes példa a közelmúltban színpadra állított Beszédes István-Verebes Ernő: Rozsdaszín ország aranya című darabja. Beszédes István újabb darabjának (munkacíme: Szalmakalap száll) bemutatója márciusban esedékes. Külön örülök annak, hogy vajdasági szerzőket is sikerült megnyerni a gyermekszínház ügyének, hiszen további tervünk egy Mirnics Zsuzsa-szöveg színpadra állítása, azonkívül Boško Krstić szabadkai író is ígért nekünk egy darabot. A környező országokban, elsősorban Bulgáriában és Szlovákiában a bábozás van magas színvonalon, minthogy a hagyománya sokkal élénkebb, mint a miénk. Érthető is, hisz ezekben az országokban e téren (is) egyetemi szinten folyik a képzés. Nálunk, sajnos, ilyen jellegű képzésre nincs lehetőség, ez a magyarázata annak, hogy az országban a gyermekszínházak kénytelenek külföldi művészeket alkalmazni, akár bábtervezőként, akár rendezőként, akár díszlettervezőként.

• A hazai művészek között is vannak kiemelkedő egyéniségek, alkotók. Kérem, említsen közülük néhányat.
– A számtalan jeles alkotó közül kiemelném azokat, akik támogatói annak a tevékenységnek, amelynek jómagam is a híve vagyok, ez pedig: a hagyományteremtés. Itt kell műhelyt teremteni, ahol a hazai rendezők és szerzők elgondolásai alapján készülnek majdan az előadások. Büszkék vagyunk Janovics Erikára, aki kosztüm-, báb- és díszlettervezőként is – fiatal kora ellenére – valami lenyűgözőt alkotott. Szintén kiváló művész Szarapka Tibor szobrászművész, aki a bábok készítése mellett első díszletét is elkészítette, éspedig nem is akármilyen sikerrel. Mindketten jelentős művészek. Meggyőződésem, hogy a fiataloknak is helyet és lehetőséget kell biztosítani, mert az újfajta művészi érzékenység nélkül nem tud előbbre lépni a színház. Ez nem jelenti azt, hogy a külföldi alkotók meghívásától el kellene tekinteni, hisz minden ilyen jellegű jelenlét – tehát a külföldi, más környezetből érkező alkotók tevékenysége –, és az általuk közvetített impulzusok életképesebbé teszik azon intézmény működését, amelynek tagjai.

A Mátyás király bolondja című előadás műsorfüzete

• Elárulna-e valamit az idei évad bemutatóiról?
– Január 28-án Balázs Béla: Az igazi égszínkék című bábelőadás bemutatóját tartjuk, Vajda Tibor rendezésében. Balázs Béla, az ismert filmesztéta lelkesedett a bábjátékért, s ez egy nagyon izgalmas, érdekes adat: 1911-ben berlini élményei alapján megjelent egy cikke a bábszínházról. Mivel a szerző ismert filmesztéta, így darabjának színrevitelekor a film eszközeit is segítségül hívjuk, ami az ő esetében teljesen elfogadható, sőt vitathatatlanul sajátos stíluseszközzé lesz. Február végén újabb bemutató várható, mégpedig Ivana Brlić Mažuranić: Kako je Potjeh tražio istinu (Hogyan kereste Potjeh az igazságot) címmel. Ez egy horvát nyelvű előadás. Márciusban kezdődnek Beszédes István említett darabjának a próbái, Lengyel Pál budapesti vendégrendező közreműködésével. Ezt követi Ivo Andrić: Aska i vuk (Aska és a farkas) című szerb nyelvű produkció. Mindez folyamatos munkát igényel, közben vendégszerepelni is kell… Megbeszélések folynak az újvidéki és a nagybecskereki gyermekszínházzal is, illetve a kecskeméti Ciróka Bábszínházzal – látogatásunk időpontját a közeljövőben egyeztetjük.

• A Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljának is rendszeres résztvevői…
– Igen. A Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljának szelektora már járja a terepet, nézi az előadásokat. Természetesen készülünk a májusban sorra kerülő szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházak Fesztiváljára. Folyamatosan jelentkezünk a nemzetközi fesztiválokra, várjuk a visszajelzéseket.

• Egyéb tervek?
– Folyamatosan és sokat dolgozunk. Fontos, hogy a jövőben kisebb létszámú szereplővel készülő előadásokat is színre vigyünk, hisz azokkal könnyebben megoldható a tájolás. Sok előadás ugyanis más környezetben a korszerűtlen kellékek és felszereltség híján nem mutatható be. Márpedig vidéken a művelődési otthonok műszaki felszereltsége, ha van is, igen szegényes. Vajdaság-szerte igény van az előadásainkra, csak az a baj, hogy kevés az olyan produkció, amely terepi viszonyok közepette színre vihető. Reméljük, hogy a jövőben a művelődési otthonok műszaki felszereltség tekintetében is igyekeznek felzárkózni, ami persze az anyagiak függvénye. Ha ez megvalósulna, akkor minden előadás tájolásra is alkalmas lehetne.”

Jelenet a szabadkai Gyermekszínház Mátyás király bolondja című előadásából. Bemutató: 2000. november 28.

Végezetül pedig, hogy az épp folyamatban lévő évadra is némi rálátásunk nyíljon, idézzük itt a Magyar Szó című napilap 2004. szeptember 24-i számában megjelent előzetest:

„Évadnyitó a Gyermekszínházban
Sokszínű előadásokkal várják a nézőket – Egyedi darabbal kezdődik az évad

Egyedi előadással kezdi az idényt a szabadkai Gyermekszínház. Ivo Andrić: Aszka és a farkas című művének feldolgozását a belgrádi Živomir Joković rendezésében tekinthetik meg pénteken 19 órától az érdeklődők. A rendező elmondása szerint a világon egyedüli módon sokszínű ez az előadás.
– Több műfaj találkozik benne: a balett, a film, az élő színészi játék, a bábjáték. Nem volt egyszerű Andrić művét színre vinni, hiszen az eredeti mű rövid, és nincs benne párbeszéd. Az író által megfogalmazott gondolatokat dialógus formájába kellett öntenem. Korhatártól függetlenül figyelmébe ajánlanám mindenkinek, a darab gondolkodásra ösztökéli a nézőt, mindegy, hogy 7 vagy 77 éves.
Az előadás balettrészletei az Újvidéki Balettiskola és a szabadkai Raičević Balettiskola közreműködésének eredménye. Szmilja Ilijty újvidéki balett-tanár, a darab koreográfusa elégedett a közreműködéssel.
– Nagyon várjuk a pénteki bemutatót. Azért is, mert az egyik táncos betegsége miatt néhány évnyi oktatói munka után, újra színpadra lépek. Még sohasem kellett beugranom, ez nagy kihívás számomra – mondta a művésznő.
Boško Boškov színész, aki a farkas szerepét játssza, nagy kihívásnak tartja az Andrić-darabban kapott szerepét.
– A rendező megtalálta a darab színpadra állításának tökéletes módját. Most rajtunk a sor, nekünk is fel kell nőnünk a feladathoz.
Ágoston Pribilla Valéria, a Gyermekszínház igazgatója elégedett a darabba befektetett munkával.
– A pénteki bemutatót egy, a magyar népmesék alapján készülő mesetánc követi majd, amelyet Hernyák György rendez. A bemutató decemberre, esetleg januárra várható. Emellett készül egy horvát nyelvű musical is, a Villamos a búzaföldön, amelyben Boško Krstić szövege mellett Kornelije Kovač zenéjét hallhatjuk. Ennek bemutatója december elején esedékes – hallottuk az igazgatótól.”

Jelenet a szabadkai Gyermekszínház Mátyás király bolondja című előadásából. Bemutató: 2000. november 28.

A kézirat lezárásának időpontjában, 2005 tavaszán a következő előadások szerepeltek a szabadkai Gyermekszínház repertoárján:
Magyar nyelvű előadások: Emide és amoda, Mátyás király bolondja, Mi van a tojásban?, Zenélő ház, Hamupipőke, Mese, mese hátán, Csipet kutya kalandjai, Hogyan születtek a csúnya szavak, Rozsdaszínország aranya, Erdei házikó, Csipkerózsika;
Szerb nyelvű előadások: Snežana i sedam patuljaka, Začarani carević, Čimi, Vreme za bajku, Šta li jaje daje?, Ako je verovati mojoj baki, Mačor u čizmama, San kuhinjske noći, Pepeljuga, Kuče koje nije umelo da laje, Lovačka priča, Bura, Pokondirena tikva;
Horvát nyelvű előadás: Ždribac zlatne grive.

Honlap: http://www.deposi.co.yu

Itt tartottunk hát akkor, foly. köv. a színpadon…

(Vége)

 

Az írás nyomtatott változata megjelent a budapesti Az Irodalom Visszavág című folyóirat 2005-ös tavaszi-nyári számában.