1986. április 26-án történt a csernobili atomkatasztrófa. A szovjet vezetés mélységes titoktartás mellett próbált intézkedni. Talán a majaki tragédiához hasonlóan évekig nem is derült volna ki, ha a svédeknél nem veri ki a biztosítékot, illetve a Geiger-Müller-számlálót két nappal később a már odáig is elérkező sugárszennyezés.
A katasztrófa pontos okát nehéz kideríteni. Az biztosra vehető, hogy közrejátszott emberi mulasztás a dolgozók és a vezetőség részéről egyránt, de maga a reaktor is hibáztatható, amely nem volt ugyan régi, csak alig pár éves, de műszakilag volt egy olyan problémája, amit a szovjet tervezők nem mértek fel pontosan. Amerikában már évtizedekkel korábban bebizonyították, hogy ez a típusú reaktor technikailag biztonsági rést hagy, és emiatt nem is használták, viszont az információt hadititoknak nyilvánították, így a szovjetek saját kárukon tanulhattak. A telepített biztonsági rendszerek ezen felül egyáltalán nem látták el feladatukat.
Csernobili romok (Fotó: Pixabay)
A robbanás után az első feladat a tűz eloltása volt, de a helyszínre vezényelt tűzoltók és katonaság azt sem tudta, mi történt, és az oltással csak fokozták a szennyezés terjedését. Sajnos a grafit tovább égett a reaktorban és ez okozta a további problémát: a tűzből felszálló levegő 1,5 kilométeres magasságba vitte fel a szennyezést. Nemcsak Európába, de a világ összes országába eljutott a szovjet atomsugárzás.
Ukrajnában és a közeli területeken több ezer évig jelen lesz a plutónium és amerícium izotópja, de a stroncium és a cézium is kimutatható lesz még évekig. Az áldozatok száma megjósolhatatlan, mert csak a pajzsmirigyrák köthető közvetlenül az esethez, a többi rákos megbetegedésre nehéz bizonyítékot szerezni. Több százezer azoknak a száma, akik a baleset következményeként vesztették életüket. A közvetlen áldozatok, a helyszínen dolgozók, a tűzoltók, kirendelt katonák holttesteit állítólag betonból készült koporsókban temették el, a sugárzás miatt. Csernobilt és a közeli Pripjaty városát két nap alatt teljesen kiürítették.
Pripjaty, az elhagy(at)ott szellemváros (Fotó: Pixabay)
Pripjaty egy mesterségesen létrehozott város volt 1970-ben, a csernobili erőmű dolgozóinak és családjainak lakhelye. Az 50 ezer lakosból, ha életben is maradtak, senki nem térhetett vissza és a város talán a világ leghíresebb szellemvárosává lett. Több, mint 200 ezer négyzetkilométernyi terület vált súlyosan szennyezetté a környéken. Az élővilág teljesen felmondta a szolgálatot, az elmúlt években próbálták vizsgálni a „túlélőket”. Érdekes módon néhány madárfaj visszatért és alkalmazkodott a sugárterheléshez, de a madarak többsége továbbra is ösztönösen elkerüli a környéket.
A szocialista országokban teljes hírzárlat volt az esetet illetően, a magyarok a jugoszláv vagy osztrák hírekből tájékozódtak az eseményekről és a Szabad Európát hallgatták. Az élelmiszerfogyasztást nem korlátozták, bár egyértelmű volt a zöldségek és a tej szennyezettsége. Mihail Gorbacsov csak 19 nappal a történtek után ismerte el, hogy súlyos baleset történt.
A megsemmisült atomerőműről sürgősen intézkedni kellett: a vezetőség egy fém- és betonszerkezet gyors megépítéséről döntött, ami visszatartotta a sugárzást. Ez azonban 30 év elteltével annyira meggyengült, hogy újabb szarkofág építését kellett kezdeni. Az új szarkofágot 2016 végén húzták a reaktor fölé, és az ígéretek szerint legalább száz évre garantálja a szivárgásmentességet.
A világ máig Csernobilt jegyzi a legnagyobb atomkatasztrófának, de 1957-ben történt egy ennél is súlyosabb baleset, a Majak üzemi, ami kétszer annyi radioaktív szennyezést produkált, mint Csernobil. Az ugyancsak szovjet területen működő üzem atomfegyverekhez állított elő plutóniumot. A katasztrófát olyan profi módon titkolták, hogy csak évtizedekkel később került nyilvánosságra minimális információ.
