Coco Chanel már neves tervező volt 1920-ban. Akkori udvarlója, Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceg mutatta be neki Ernest Beaux vegyészt, parfümkészítőt egy Cannes-i nyaralás során. Az orosz származású Ernest Beaux a cári udvarnak is dolgozott, illatkreációi nagyon népszerűek voltak. A forradalom után költözött Franciaországba.

Chanel olyan parfümöt szeretett volna, amelyik különleges összetételű, nagyon egyedi és nem az addigi virágillatokat másolja, hanem a 1920-as éveknek megfelelően a modern nőt fejezi ki. Úgy fogalmazta meg: olyan legyen, mint „egy női parfüm, aminek nőillata van”. Ernest Beaux több hónapig dolgozott a különböző változatokkal, nagyon vonzódott az aldehidekhez és meg volt győződve, hogy ezekkel intenzívvé és egyedivé teheti Chanel illatát. A 80 összetevőből álló végső változat tartalmaz is sokat az aldehidekből, így tulajdonképpen a világ első szintetikus parfümje lett.

Több hónapnyi pepecselés után Beaux kiválasztott tíz mintát tesztelésre, amiket nem sorban számozott meg, hanem 1-5 és 20-24 között változtak a „nevek”. Coco Chanel az ötös számút választotta ki és a néven sem sokat gondolkodott: az ötös szám valamiféle szerencseszáma volt, amelyhez ragaszkodott. A ruhakollekcióit is ötödikén mutatta be és azt gondolta, a parfümnek is szerencsét fog hozni ez a szám.

A Chanel No. 5 1921. május 5-én mutatkozott be a nagyközönségnek és hamar sikere lett. Coco egyik barátja azt mondta, olyan volt a parfüm, mint egy nyertes lottószelvény.

A parfümöket azelőtt mindig szép, díszes üvegekben forgalmazták, most először egy szögletes, dísztelen, teljesen letisztult formájú, átlátszó, szinte láthatatlan üvegbe került parfüm. Az üveg formáját Dmitrij Pavlovics Romanov nagyherceg rajzolta meg először és a cári testőrség vodkás üvegére hasonlított legjobban. Mások szerint whiskey-s üveg volt az ötletadó. Az üveg is olyan jól sikerült, mint a benne lévő illat, kiállta az idők próbáját, persze áttervezték csöppnyit itt-ott az idők során, mint ahogyan az illatot is, de alapjában nem változott. A MoMa múzeum 1959-ben állandó tárgyai közé választotta a híres üveget.

A parfüm történetében talán az volt a lehető legjobb reklám, amikor Marilyn Monroe egy 1954-es interjúban arra a kérdére, hogy mit visel esténként az ágyban, azt felelte, csak néhány csepp Chanel No. 5-t.

A világ leghíresebb parfümjének töretlen sikerét jelzi, hogy napjainkban is félpercenként eladnak belőle hegy üveggel.