A hétvégén öt önkormányzatban tartottak választásokat. Az azokat kísérő események teljes mértékben illeszkedtek a hónap eleji elnökválasztások során tapasztaltakkal. Hódságon felrobbant egy demokrata párti jelölt gépkocsija, ráadásul csak második kísérletre. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a nulladik típusú találkozásokra emlékeztető jelenség történt, „öngyulladás”, hiába beszélt az érintett gyújtogatásról. Verbászon egy busztársaság járművei szállították a biztos szavazókat a szavazóhelyekre, közben színes tollakat kaptak, hogy igazolható legyen a megfelelő listára leadott szavazat, ugyanis az 1000 dinár csak ebben az esetben jár. Az SZSZP két ifjú aktivistáját négy-öt gépkocsi vette körbe, amelyből férfiak ugrottak ki, akik összeverték őket. Az áldozatok a hatalmi koalíción belüli béke jegyében visszavonták nyilatkozatukat, úgy tettek, mintha a verésre sor se került volna. Zaječarban a szocialisták jelöltje a Facebookon hirdette meg, hogy aki bizonyítékot mutat be arra vonatkozóan, hogy rászavazott, másnap egy helyi pékségben ingyenes reggelit kaphat. Több településen is ismeretlen személyek, más városokban regisztrált gépjárművekkel cirkáltak és zaklatták az embereket, olyan is volt, hogy négy-öt autónyi ember bement egy-egy ellenjelölt udvarába, ahol azt és családját igyekeztek jobb belátásra bírni.

Igazából ez csak egy része azoknak a jelenségeknek, amelyek a választás napján történtek és azt kell mondani, sajnos a szerbiai politikai folklór részeivé váltak.

A tavalyi általános választások során még sokan felhördültek a nyílt szavazatvásárláson, az emberek zaklatásán, a veréseken, az idei elnökválasztáson meg a többség mindezt már tudomásul vette, mintha ez lenne a normális. Mintha ez lenne a többpártrendszer, a demokrácia, a választás, a szólás és a gondolat szabadsága. Mintha a kormány által mantrázott uniós csatlakozás, az európai értékrend azt jelentené, hogy akinél a hatalom, az pénzzel, paripával, az emberek állami munkahellyel való zsarolásával, verőlegényekkel mindent megtehet annak megőrzésére.

Ezért vonult utcára a több ezer, esetenként több tízezer ember. Nem azért, mert az utcán akarják megmásítani a kormányfő választási győzelmét, amely tiszta, mint a hajnali harmat. Hanem azért, mert látják a harmat mögötti történéseket. Azt, hogy az ellenzék hiába dokumentálja a tapasztalt szabálytalanságokat, hiába tesz rendőrségi feljelentést, a rendőrség és az ügyészségek csúfot űznek a jogállamból, olyan bárgyú sztorikat találnak ki, amelyekről még a repülőből (vagy inkább helikopterből) is tudni lehet, hogy valótlanok. Épeszű, gondolkodó embert nem lehet ugyanis megetetni azzal, hogy egy éjszaka alatt a hiányzó nyolcszáz szavazat helyét kivasalt, szinte szűz szavazólapok veszik át, vagy pedig azzal, hogy az egyik novi pazari választókörzet szavazatszedő bizottságának elnök otthon tart egy szavazóurnát, amelybe poénból olyan szavazólapokat dobál, amelyeken a hatos szám van bekarikázva.

Ebből lett elegük azoknak, akik az utcára vonultak elégedetlenségüket kifejezni. Hogy szemmel látható, gátlástalan módon csúfolják meg a szabad választás intézményét, de a sértettek nem tudnak ellene semmit sem tenni, mert az igazságügy nem végzi el a feladatát.

Ráadásul, a „nemzetközi közösségnek” gúnyolt intézményrendszer sem vak, az EBESZ a tavalyi választásokról szóló jelentésében megállapította, hogy azok korántsem voltak szabályosak, ennek ellenére most, amikor hasonló, vagy még inkább vérforraló jelenségek történtek, a legfontosabb országok vezetői rohantak gratulálni a vezérnek a – szó legszorosabb értelmében – mindent és mindenkit elsöprő vagy eltipró győzelméhez.

Az elnökválasztás második helyezettje, Saša Janković ezt azzal magyarázza, hogy ezek a nagyhatalmak pontosan látják és tudják, hogy mit akarnak, de most Szerbia szenvedi meg az arab tavasz kudarcát. Nem szeretnének itt is azzal szembesülni, mint számos észak-afrikai államban, ahol megdőlt az önkényuralmi rendszer, de alternatíva hiányában a helyét a káosz és az anarchia vette át. Szerbiában pedig a jelen pillanatban pontosan ez a helyzet. Ha esetleg el is szabadulnának az utcán az indulatok, ha egy több százezres tömeg meg is döntené a jelenlegi hatalmat, nem lenne olyan ellenzéki erő, amely át tudná azt venni és normalizálni tudná a viszonyokat. Úgyhogy, mindaddig, amíg nem áll fel egy olyan ellenzéki opció, amely erre képes lenne, a minden egyéb bajjal küszködő EU nem fog felvállalni egy újabb instabilitást.

Ezért aztán az elégedetlen polgároknak nem marad más, mint hogy kivonulnak az utcára és ott adnak hangot elégedetlenségüknek. Kreativitásban nincs hiány, találó és szellemes szlogenekkel, követelésekkel találkozhatunk. A hatalom pedig a kilencvenes évek óta ismert választ adja ezekre: ismételten külföldi bérenc, ötödik hadoszlopos, nemzetáruló az, aki a hatalmat merészeli bírálni. És természetesen: Soros-bérenc.

Erre a térségben univerzális ellenségkeresésre nyújtott remek választ a hétvégén a Magyar Kétfarkú Kutya párt budapesti megmozdulása, amely kivételes görbe tükröt tartott a besavanyodott, pozícióihoz ragaszkodó politikai elitek elé. Habár felvonulásuk, üzeneteik alapvetően a magyar kormányt helyezték fókuszba, tanulságos az gyakorlatilag a teljes aktuális politikai nómenklatúra számára, beleértve a szerbiai politikai életet is. Az MKKP remekül ráérzett arra, ami a szerbiai valóság is: ha a hivatalos intézményeken keresztül nem tudod érvényesíteni az akaratodat, akkor tedd a hatalmat nevetségessé. A magyar viccpárthoz képest fényévekkel laposabb és ötlettelenebb az elnökválasztáson majdnem 10 százalékot szerzett Ljubiša Preletačević Beli, aki a rendszer sekélyes parodizálásától nem tudott továbblépni. Az, hogy ennek ellenére is több százezer szavazatot szerzett, azt igazolja, mennyire rossz állapotban van a szerbiai demokrácia.

Mindaddig, amíg olyan ellenzéki erő alakul ki, amely valóban hiteles és komolyan vehető és amelyet az EU is elfogad, amíg az utcára vonuló fiatalok végzik el az impotens ellenzék munkáját, fontos lenne mindenkiben tudatosítani: ez ami ma Szerbiában történik köszönőviszonyban sincs a parlamenti demokráciával.

A jegyzet a Családi Kör hetilap 2017. április 27-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.