A kaliforniai Hughes Kutatóintézetben lépett működésbe az első lézer 1960. május 16-án, Theodore Maiman kutatásainak eredményeként. Beezüstözött végű mesterséges rubinkristály szolgált az első lézerkészülékként. Az intézet vezetői nem hivatalos szakcikkben jelentették be az eredményt, hanem sajtótájékoztatón, mert féltek, hogy bárki megelőzheti őket. Az optikai mézerek építése egész világversenyben folyt. Einstein már 1917-ben elmélkedett arról, hogy az atomokat mesterségesen gerjesztve azok egy adott frekvencián sugárzást produkálnak. A gyakorlati megvalósítás a radarok tökéletesítésének folyamatához kötődött és mivel mindkét nagyhatalomnak szüksége volt az eredményekre, gyorsan haladtak a kutatások. Az 1950-es években egymást érték az eredmények: Amerikában 1958-ban Arthur Schawlow és Charles Townes írták le a lézer koncepcióját. De a szovjetek a sarkukban voltak: Nyikolaj Baszov és Alekszander Prohorov kutatásai is sikerre vezettek.
A „lézert” ekkor még optikai mézernek hívták a „Microwave Amplification by Stimulated Emission of Radiation” kifejezés kezdőbetűiből. Gordon Gould, a Columbia Egyetem fizikusa, Townes munkatársa egy évvel korábban leírta saját ötletét és tulajdonképpen ő találta ki a lézer szót, amely a „Light Amplification by Stimulated Emission of Radiaton” (stimulált hullámkibocsátással erősített fény) kifejezés kezdőbetűiből áll össze.
Theodore Maiman közben a Hughes Intézetben Schawlow és Townes ötletén dolgozott tovább. 1960-as, rubinkristályos eredménye nagy siker lett. A bejelentés után a hivatalos szakírás is megjelent, de nem amerikai lapban, mert azok nem ismerték fel jelentőségét, hanem az angol Nature folyóirat tette közzé a dolgozatot.
Maimant kétszer is jelölték Nobel-díjra, de egyszer sem kapta meg. Az amerikai Townes és a szovjet Prohorov és Baszov viszont 1964-ben elnyerte a kitüntetést.
Gordon Gould elkezdett pereskedni a szabadalomért. Gould a munkája során minden nap, dátumozva leírta egy füzetbe az aznapi felismeréseket, eredményeket. Így tudta később bizonyítani, hogy ő már előbb leírta a lézer működését, sőt a lézer elnevezést. Évtizedekig tartó pere a történelem egyik legnagyobb szabadalmi háborújává vált. Végül nyert és minden lézeres termék után megkapta a pénzt. A lézer feltalálása mégis Theodore Maiman nevéhez kapcsolódik.
Felsorolni sem lehet ma már, hány helyen találkozunk a lézerrel: a tévézéstől a vonalkód leolvasón át a hologramig, az orvostudományban, építőiparban, közlekedésben, számítástecnikában, haditechnikában, űrkutatásban…
