Montenegró nyolcvannyolc év után lett újra független állam. A 2006. május 21-én megtartott népszavazáson a jogosultak 86,49 százaléka vett részt. A függetlenségre 55,5 százalékuk szavazott – alig többen, mint amennyire szükség volt az Európai Unióval aláírt átmeneti egyezmény alapján. A küszöböt 55 százalékban szabták meg, s így Montenegró kikiálthatta függetlenségét.
Ami nem volt teljesen újdonság: Crna Gora már 1878-ban elnyerte a nemzetközi elismerést és a függetlenségét, ami az I. világháború végéig tatott. Időközben hercegségből királysággá is változott.
(Bezzeg ha a Brexit megszavazásánál is 55 százalék lett volna a küszöbb, akkor most az Egyesült Királyság nem készülne távozásra. Dehát: amit szabad Jupiternek…)
A Szerbiától való különválás 2006. június 3-án lépett életbe. Az Európai Unió június 12-én ismerte el Montenegrót. Az ENSZ június 28-án fogadta 192. tagállamává. A NATO-ba való felvételét 11 évnyi tárgyalás után sikerült elérni, 2017. június 5-én a NATO 29. tagja lesz az Adria-parti ország. Az ország hadserege ugyan kicsi, ám stratégiailag kiváló fekvése értékessé teszi az Észak-atlanti Szerződés Szervezete számára.
A 650 ezres Montenegró bevételének jelentős része az idegenforgalomból származik, tavaly a GDP 22 százalékát tette ki a turisztikai szektor. Ezért is érdekes, hogy a minap az UNESCO felszólította az országot, hogy a világörökség részét képező Kotor óvárosa veszélyben van és év végéig tegyenek meg mindent a folyamat megállításáért, különben Kotor lekerülhet a világörökségi listáról. Az utóbbi évek szállodaépítkezései folyamatosan rombolják a városképet. A nagyrészt orosz beruházással épülő óriásszállodák tönkreteszik a kulturális és a természeti örökséget, amelynek egyedisége miatt Kotor 1979-ben felkerült a világörökségi listára.
Viszont lehet, hogy az orosz turisták majd elmaradoznak, mihelyt Crna Gora ellenséggé válik…