Tizennégy évnyi építkezés után, 1883. május 24-én adták át a világ egyik legismertebb hídját, a Brooklyn-hidat. John Augustus Roebling német származású mérnök tervezte, de ő egy baleset következményeként meghalt, így fia, Washington Roebling folytatta a munkálatokat. Az ifjabb Roebling viszont a híd keszonjának esett áldozatul: életben maradt ugyan, de csak felesége hathatós segítségével tudott tovább dolgozni.
A híd akkoriban még két önálló várost kötött össze: Brooklynt és Manhattant. A forgalom már akkor is nagy volt, a kompjárat nem tudott megfelelően működni a téli hónapokban, így nagy igény mutatkozott egy hídra.
Romantikus séta a Brooklyn-hídon (Fotó: Szappanos Veronika)
A sehol máshol addig nem alkalmazott keszonok komoly problémát jelentettek az építkezés során. Ezek a híd pilléreihez szükséges lesüllyesztést biztosították. Olyasféle dobozok voltak, amelyeknek az alja nyitott, így a munkások dolgozni tudtak: a földet kitermelték, felső részén pedig folyamatosan ereszkedett le a pillér. Így a keszonbetegséget is itt ismerte meg a világ. A dekompressziós betegség (a nitrogéngáz nyomásának gyors lecsökkentése) akkoriban még ismeretlen volt, így a hídnál alkalmazott keszonokról nevezték el később keszonbetegségnek. Huszonhét munkás esett áldozatul a keszonbetegségnek, köztük Washington Roebling, aki félig megbénult a kór áldozataként.
A híd mégis megépült és 1883. május 24-én át is adták, és egészen 1903-ig a világ leghosszabb kábelhídja maradt. Az ünnepségen több ezer ember vett részt. Az esemény után egy héttel elterjedt a rémhír, hogy a híd le fog szakadni. A gyalogosok próbára tették a hidat, aminek ugyan halálos áldozata mégis volt: tizenketten meghaltak a téves tájékoztatás miatt, a tömeg agyontaposta őket a hisztériának köszönhetően – de nem a híd szerkezete miatt.
21 elefánt és 17 teve vonult át a hídon egy évvel a megnyitása után (Korabeli metszet)
1884 májusában egy cirkuszigazgató 21 elefántot áthajtott a hídon, bizonyítva, hogy az stabil. Érdekes módon a híd nem jutott a Tacoma-szoros hídjának sorsára (amely alig néhány hónappal átadása után, 1940-ben összeomlott): a tervezés olyan szerencsés volt, hogy a szerkezetnek nem kellett megküzdenie a későbbi korok aerodinamikai és rezonanciaproblémáival.
Ma naponta 120 ezer jármű, 4 000 gyalogos és 2 600 biciklis halad át a hídon teljes biztonságban.
