Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

2003-ban, a Sziget Fesztivál utolsó éjszakáján, miközben néhányan a Sziámi együttes koncertjén jártunk, a társaságból mások pedig a Présház nevű borozóban múlatták az idejüket, ismeretlen elkövetők kirabolták a sátrainkat. Miután másnap az egész délelőttöt a rendőrségen töltöttük a feljelentés részleteinek tisztázásával, koradélután, a mindezek nyomán ekkorra már vert sereggé változott válogatott jópofák megindultak hazafelé – ahogy a zentai zEtna webmagazin számára készült In memoriam 1CL03334 című elbeszélésben a hazaérkezésünk után gyorsan összefoglaltam (találat a zEtnán: http://www.zetna.org.yu/zek/folyoiratok/29/sziget2.html). Útközben betértünk Ferihegy 2-re, kivittük autóval a repülőtérre az egyik barátunkat, aki abban az esztendőben Londonból érkezett Budapestre, a Hajógyári-szigetre, a Sziget Fesztiválra. Miközben a repülőgép indulására vártunk az egyik reptéri kávézóban, a Metro hírújság aznapi száma akadt a kezembe:

 

„Tegnap este a Sziget moziban mutatták be a Libiomfi című új magyar filmet, és itt tartották a szintén magyar Jött egy busz… premier előtti vetítését is.

Idén a Sziget áraival a legtöbb lakó meg volt elégedve. Egy félliteres üdítő kétszáz forintba került, csakúgy, mint egy fél liter sör.

A szervezők a biztonsággal is meg voltak elégedve. Idén kevesebb volt a lopás, mint tavaly, súlyosabb verekedések pedig egyáltalán nem fordultak elő a Szigeten.”

Az itt idézett utolsó bekezdés volt talán számomra a legérdekesebb, mert a biztonsággal én egyáltalán nem voltam megelégedve. Igaz, szervező sem voltam. Csak amolyan nem teljesen, nem egészen mezei, de mégis az egyszerűbb fajtából való szigetelő(szalag?). Nosza, ha már arra is utaltak ott az imént feljegyzett bekezdés alatt, hogy a tizenkettedik és tizenharmadik oldalon további érdekességeket tálal a Méltóságteljes Olvasó a Szigettel kapcsolatban, sebtében odalapoztam. „Bevetették a gulyáságyút is” – írta egy képaláírás fölött, amelyből azután kiderült: „Tankokkal is ismerkedhettek a Sziget-lakók. A honvédség által kialakított Bevetés-szigeten többek között gulyáságyúval is főztek azoknak, akik kíváncsiak voltak egy igazi katonai lakomára. Paintballozni is lehetett, több mint 6000 patront pattogtattak el azok, akik kipróbálták ezt a játékot.”

Hát fasza, hogy oda ne rohanjak…

„Egészségzóna: sokat segítettek

A fesztivál egyik legnépszerűbb helyszíne az Egészségzóna volt, ahol többek között bőrgyógyászati tanácsokat kaphattak az érdeklődők, volt vércukor-, vérnyomás- és testzsír-mérés is.

A sátorban lehetett droggal kapcsolatos tesztet kitölteni, illetve tartottak szexuális magatartásvizsgálatot is. A legérdekesebb azonban talán az az asztal volt, ahonnan szívdobogást lehetett csengőhangnak elküldeni. A Magyar Gyógyszerész Kamara asztalánál, ahol két tesztet lehetett kitölteni, a legtöbb kérdés természetesen a drogokkal kapcsolatban merült fel, de gyakoriak voltak a gyógyszerfogyasztásra és gyógyszerfüggőségre vonatkozó kérdések is.

A bőrgyógyászati asztalnál a slágertéma az anyajegy volt és főleg az a kérdés, hogy milyen a rosszindulatú anyajegy. Ami iránt még sokan érdeklődtek, hogy hogyan néz ki a gombás köröm. Sokan érkeztek különböző, a Szigeten jelentkezett panaszokkal is, úgymint rovarcsípés, ekcéma, pattanások.

Dr. Sárdy Miklós bőrgyógyász elmondta: az érdeklődők körülbelül tíz százalékánál találtak komolyabb problémát – rosszindulatú bőrdaganatot például –, de csak egy százalék azoknak az aránya, akiknél az eltérés műtétet igényel. A sátor munkatársainak elmondása szerint a vendégek között a 18-35 év közötti nők voltak többségben.”

Mittelholcz Dórának ezekért a kimerítő és nagyon fontos információkért jár a köszönet.

– Szia, te kis szöszke, nem jössz egy röpke gyömöszre?

 

Nyolcvan kismunkatárs

 

Hanem aztán: „Hétfőre kitakarítanak

TISZTASÁG Vasárnap estére a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Rt. kitakarítja a Sziget Fesztiválnak otthont adó óbudai Hajógyári-szigetet. Az FKF Rt. 80 munkása tizenkét órás műszakban dolgozott minden nap a fesztivál ideje alatt.”

No hiszen, a Szigeten legalább takarítanak, nem úgy, mint a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon. Tavaly [ti. 2002-ben] írtam is erről egyet, hanem aztán mégsem jelent meg a szöveg, illetve annak csak egy jelentősen megrövidített változata jött le a Képes Ifiben, mert a kismunkatársak annyi anyagot termeltek, hogy kiszorították szegény, szerencsétlen főnököt a lapból [ti. a Képes Ifjúságból]. De ami késik, nem múlik, most aztán, az In memoriam 1CL03334 című novellában igen keményen elégtételt vettem!

 

***

 

Egy egészen kicsike kis Sziget

III. Nyári Ifjúsági Játékok, 2002. július 18-21., Zenta, Népkert…

Habár az idei, sorrendben már harmadik zentai Nyári Ifjúsági Játékokról és azok lebonyolításáról mindent összevetve pozitív a véleményem, és könnyűszerrel akár pozitívként definiálhatom az összbenyomásomat is, mégis egy kicsit kötözködnöm kell – hangsúlyozottan: a jobbítás szándékával!

 

Mint általában senkinek, úgy hiszem, a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezetének, a DMISZ-nek sincs különösebb szüksége fogadatlan prókátorokra. Hogy mégis jelentkezem erre a háládatlan feladatra, csak annak tudható be, hogy a Képes Ifjúság szerkesztősége az idén [ti. 2002-ben] első ízben vett részt tevékenyen is a szervezésben. A nádfödeles kunyhóban szerveztünk különböző programokat, amelyek valamilyen módon vagy kötődtek a laphoz, vagy amelyeket egyszerűen csak érdekes, olykor a tekervényeket sem kímélő szórakozásnak véltünk.

Csak ízelítőként sorolom, hogy Sztárparádé című műsorunkban a vendégeink voltak a lap Sztárportré című rovatában korábban bemutatott művészek: Krizsán Szilvia, Mess Attila, Katkó Ferenc, Csernik Árpád, Molnár Zoltán (s remélem, nem felejtettem ki senkit…). Ellátogatott hozzánk Hegyi Gyula a Magyar Köztársaság parlamentjéből, akivel külpolitikai kérdésekről és a magyarországi választások után kialakult helyzetről szerettünk volna beszélgetni, illetve beszélgettünk is, sőt még sok egyéb témáról is, igaz, kifejezetten szűk keretek között és baráti légkörben. Szerbhorváth György a Retardáltak-e a mai fiatalok? című vitadélutánunk vendége volt (a témáról bővebben lásd még mai számunk vezércikkében is[1]…); bemutattuk két kanizsai fiatal, Újvári Zsombor és Vanger László Dogma film és Kisvárosi ramazúri című filmjét; Hány-e a hulla? című éjszakai hullaszámláló versenyünkben a különböző horror-filmekben áldozatul esett statisztákat kellett összeszámolniuk a versenyzőknek; a helyszínen szervezett előfizetési akciónkat is sikeresnek mondhatjuk… Pénteken, amikor a Képes Ifi szervezte a nagyszínpadi koncerteket is, a Trottel Stereodream Experience, a Superbutt, a Nevergreen és a Quant of E együttesek fellépésével, a hangversenyek előtt és után, de lényegében akár még közben is, beszélgetni, találkozni és dedikáltatni lehetett a nádfödeles kunyhóban az együttesek tagjaival.

Az a meggyőződésem, hogy a III. Nyári Ifjúsági Játékok teljes programja (s itt most nemcsak arra gondolok, amit a Képes Ifi szervezett, hanem az egészre…) valahol, s valamilyen szinten a helyén volt. Hiszen elég sokrétűre sikeredett ahhoz, hogy egyszerre többféle ízlést és érdeklődési kört is kielégíthessen, s nem hiszem, hogy bárki is úgy tért volna haza, hogy ne gyűjtött volna be olyan élményeket, amelyektől gazdagabbnak érezheti magát, s amelyeket majd még évek múltán is érdemes lesz egy-egy asztaltársaságban újra és újra elmesélni.

 

A trafik

 

Nagyon tisztességes és méltányos, sőt méltányolandó a DMISZ-nek az az elképzelése is, hogy ingyenesen szervezi a bulit, ezt a Kis-Szigetet, ahogy a lapsus és a köznyelv elkeresztelte a Nyári Ifjúsági Játékokat. És az sem mellékes, hogy végre a zentai Népkertbe is beköltözik, ha csak néhány napra is az a hangulat, amibe a budapesti Hajógyári-szigeten lehet már egy évtizede nyári rendszerességgel belekóstolni. A szervezők elképzelése szerint azért is ingyenes a Nyári Ifjúsági Játékok, hogy a legtávolabbi falvakból, Dél-Bánátból és Szerémségből is eljöhessenek bulizni, együtt szórakozni, kicsit talán a szokottnál is jobban felszabadulni az egyébként kispénzű, vékony pénztárcájú vajdasági magyar fiatalok, akiknek mondjuk, akkora anyagi lehetőségeik már nincsenek, hogy esetleg más, nagyobb, s legfőképp nem ingyenes fesztiválokra is ellátogassanak. Igen ám, amíg ez így egy nemes gesztus, s mindenképp elismerés után kiált, ugyanez az elgondolás teszi lehetővé azt is, hogy boldog-boldogtalan összeverődjön… Igen, olyanok is, akiknek – akármennyire bántó legyen is ez, mégis a szó legszorosabb értelmében! – nincs helyük egy ilyen fesztiválon!!!

Máris mondom, hogy mire gondolok: akik a bulizást úgy értelmezik, hogy összedöntik mások sátrait, vagy kihuzigálják a sátorszögeket (cövekeket), és szándékosan elgörbítgetik, széthajigálják; akik csak úgy tudnak bulizni, hogy ezáltal elveszik másoktól azt a lehetőséget, hogy jól érezzék magukat; akik mámoros hangulatban attól kerekednek jó kedélyre, hogy fenenagy tombolásukban szétszedik és fölborítgatják az éjszakára üresen hagyott programhelyszínek berendezését, s dolguk végeztével még tele is hánynak mindent ott helyben, sőt törött üvegcserepekkel még meg is szórják az egészet – azok inkább maradjanak otthon!

„A szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok, hanem, hogy nem csinálom azt, amit nem akarok”, mondta egyszer, nem is olyan régen, Bródy János egy interjúban. Az az eset pedig már a rendőrviccek kategóriájában is megállná a helyét, amelyet egyik barátom mesélt: szülővárosában egy társasággal, hétvégén, kocsmazárás után felültek egy közeli trafik elülső, vízszintes, kiálló részére, ahová napközben az újságokat szokta az ablakon kívülre kirakni a trafikos. Mit ad Isten…, illetve, hogy s hogy nem, elvtársak (copyright by Hofi Géza, Isten nyugosztalja!), arra jött az éjszakai őrjárat, s a rend szemfüles őrei lecsaptak rájuk. Az egyik rendőr szigorú, fenyegető hangon rámordult a társaságra:

– Otthon is így ültök a trafikon?

Agyrém, nem? Azóta már a mi társaságunkban is szállóigévé nőtte ki magát ez a hülyeség. No de, akinek az értékrendjében a szokásosnál nagyobb felszabadultság megegyezik azzal, hogy azt csinál, amit akar, viszont ezzel a viselkedésével meggátolja a többieket abban, hogy kedvükre bulizzanak, az – üljön csak szépen otthon a trafikon! Kár, nagy kár, hogy voltak ilyen antiszociális viselkedésű, nagy valószínűség szerint önértékelési zavarokkal küszködő egyedek is szép számmal a Nyári Ifjúsági Játékokon. Ez, sajnos, rányomja a bélyegét az egész hangulatra, az összbenyomásról akkor még nem is beszélve. S éppen ezért gondolom, hogy jövőre [ti. 2003-ban] nem lenne szabad ingyenesre szervezni a fesztivált. A Sziget első éveiben is voltak hasonló problémák, a sajtó is cikkezett ezekről böcsülettel, a szervezők pedig felismerték, hogy a rendezvény érdekében kemény szigorral kell kiszűrni a civilizációt csak hírből, vagy még hírből sem ismerő egyedeket.

A Sziget és az EXIT tapasztalata is azt mutatja, hogy megfelelő módon távol lehet tartani azokat, akik nem valóak oda. Például egy nem túl drága, akár csak szimbolikus összegű belépővel is. A jegyek ára, mondjuk, nem kellene, hogy nagyobb legyen a terület lezárásának és a megfelelő biztonsági szolgálat (amelyik a jegyeket ellenőrizné…) felállításának a kalkulált nézőszámra arányosan lebontott költségeinél.

A Nyári Ifjúsági Játékok érdekében…

 

Nem ez az első eset, hogy zentai Nyári Ifjúsági Játékokat összefüggésbe hozom a Sziget Fesztivállal, ahogy ez az In memoriam 1CL03334 című elbeszélés eddigiekben idézett részletében is történt, hiszen egy egészen kicsike kis kóstoló ez nekünk a Sziget hangulatából otthon, a Tisza-parton. S a kettő közötti összefüggés nem is csak abból adódik, hogy például a Trottel Stereodream Experience, a Superbutt és a Nevergreen együttes azóta is a Sziget Fesztivál évről évre visszatérő, rendszeres fellépője. Sőt, volt már olyanra is példa, hogy egy zenekar az új albumát előbb bemutatta a Játékokon, majd ezzel reklámozta lemezbemutató koncertjét a Szigeten…

Az érdemek tehát vitathatatlanok…

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2008. december 1-i számában

 

________________________

[1] Az In memoriam 1CL03334 című novellában itt közölt zárójeles megjegyzés Mihájlovits Klárának a Képes Ifjúság 2002. szeptember 11-i számában megjelent, Szeretnék retardált lenni című vezércikkére vonatkozik (szpa megj.)