Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

„Még gombócból is sok, bukna ki belőlem, a korszerű, európai posztfiatalból a belül megbúvó Vitár Róbert, de legyűröm, próbálok mélyeket lélegezni. Tizennegyedszerre rendeződik meg a rendezvény, amelyen önök.

Én eredetileg azért jöttem ki ’93-ban, hogy megnézzem a Leukémiát. Leukémia ugyan nem volt, mert valamelyik gitáros épp kinnragadt Franciaországban, vagy valahol, ha jól emlékszem, de aztán volt itt sok színes élmény, mint a KISZ-táborban, úgyhogy a magam részéről maradtam.

Kicsit már kezdünk ugyan kiöregedni egymásból (én és a Sziget), de most meg már visz a lendület előre, a rutin, ha álmomból fölkeltenek, akkor is tudom, hogyan kell söröspohárral a kézben, kicsit előrehajolva, bizonytalanul poroszkálni a Présháztól a Pesti Est-kocsmáig.

A Szigetet az összmagyarság mentálhigiénés állapota miatt is fontos dolognak tartom: az itt megforduló népesség egy hétre szünetelteti az agyműködést, és ez nagyon jót tud tenni egy olyan országnak, amelynek lakossága – vagy legalábbis a túlnyomó többsége – a szürke hétköznapokon minden erejével igyekszik magából kihozni a lehető legnagyobb taplót.

A Sziget idejére valahogy ez a taplóság szokott felfüggesztődni vagy látványosan alábbhagyni, feloldódik az alkoholban, mint a zsírsavak, vagy nem tudom, de tény, hogy megrázóan normális tud lenni a legsúlyosabb őrült is, az is, aki dinnyehéjból készít bukósisakot magának, aztán nekiront egy fémtáblának fejjel, hogy kipróbálja, meg aki söröspoháranakondát cipel napokon át, aki a barátnőjén léggitározik…, meg mindegyik, na.

Az meg szinte már csak hab a tortán – mondja a belülről megint föl-fölbukkanó Vitár –, hogy egy Radioheaddel, Franz Ferdinanddal, Chaterallal és Morbid Angellel a láthatáron érezhetem akár korszerű, európai posztfiatalnak magamat. Magunkat” – s akkor még a Pesti Est című műsorújság Sziget-különszámának 2006-os számához (egyszerűen csak 14 címmel…) írt vezércikkében, avagy stílusos kis bevezetőjében Uj Péter a végén elpufogtatott kis felsorolásában meg sem említette az év nagyágyúi közül Glen Matlockot a The Philistinesszel az oldalán, a Therapy?-t, a Rasmust, a Prodigyt, sem Iggy Popot a Stoogesszel a háta mögött.

Árvízzel vagy nélküle

2006-ban a Sziget Fesztivál (2006. augusztus 9-16.) úgy kezdődött, hogy szinte el sem kezdődött/kezdődhetett, ugyanis az egész országot sújtó tavaszi árvizek természetesen a magyar fővárost is elérték, a Duna vízszintje megemelkedett, az alsó rakpartot lezárták, a rendezvénynek helyszínt adó óbudai Hajógyári-sziget pedig úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, teljesen víz alá került. Az év tavaszán még nem lehetett tudni, hogy mekkora, milyen, és hogyan helyreállítható károkat okoz az áradás. Így hát, amikor az ár levonult, lassan kezdett már annyira kiszáradni a talaj, hogy rá lehessen lépni a sziget földjére, április végén, egészen pontosan a hó 22-én kisétáltunk a Hajógyári-szigetre egy kis helyszíni szemlére, terepfelmérést tartani. Hááát… A látvány magáért beszélt… Sár és iszap, a fák tövében és az alacsonyabban fekvő területeken még állt a mocsárszerű víz, az épületek falain és a fák törzsén az elszíneződés jelezte, hogy milyen magas volt az árvíz. Az azóta európaiasabban, vagy uniósabban már csak Green Hillnek nevezett, egykoron Honvéd üdülőként tisztelt nyaralóterületen a bungalók előtt a folyam sodra által lerakott ágak, gallyak és ki tudja honnan, ki tudja mi célból odahordott, majd hanyagul, keresztben, átlósan, össze-vissza lerakott padok zárták el az utat a bejáratok, az ajtók előtt. A játszótér homokja is leginkább mocsárra emlékeztetett (papírhajók úsztatására ideális…), és a szigeti séta során megfáradó családok, sétálók, járókelők, kisunnyogók és kisnyugdíjasok, kutyasétáltatók és szerelmes párok számára épített padok a parkosított részeken – gumicsizma nélkül – megközelíthetetlenek voltak. Itt színpadot építeni, itt fesztiválozni, ide áramot vezetni a közeljövőben egyáltalán nem tűnt lehetségesnek…

Egy bő héttel a szigeti helyszíni szemlénk után, egészen pontosan május 3-án pedig repülőre ültem. Abban az évben adódott a lehetőség, hogy egy hónapig Brüsszelben, az Európai Parlamentben dolgozzak. Fesztiváli történetünk szempontjából pedig ez most csak annyiban érdekes, hogy a brüsszeli járandóságom épp csak arra volt elég, hogy ott kint szobát béreljek, meg valahogy ellegyek, éldegéljek a magam szerény módján (az utolsó héten még így is Budapestről kellett magam után küldetnem némi kis pénzmagot, hogy kihúzzam a hónap végéig… 🙂 ). Nem engedhettem hát meg magamnak, hogy a cégnél, ahol akkoriban dolgoztam, fizetés nélküli szabadságot vegyek ki erre az időszakra. Főnökeim, s közülük is leginkább Füzik Zsolt informatikai igazgató jóindulatának volt köszönhető, hogy sikerült úgy megoldanunk a dolgot, mintha én időközben onnan Brüsszelből tudósítanék… Tehát a rendes fizetésemet is megkaptam!

A korszerű, európai posztfiatalban megbúvó Vitár Róbert

Az igencsak rövid életű Reggel című napilap megszűnése után szerény kis négyfős hálózati szerkesztői részlegünk a kiadó, azaz az Axel Springer Magyarország Kft. internetes kiadványainak szerkesztőségéhez került át. Volt itt aztán minden: a megboldogult, jobblétre szenderült Reggel továbbra is fenntartott, az Europress hírügynökség alá szervezett és hírportálként működtetett honlapjától (www.reggel.hu) kezdve a Mindmegette és a Mindmegitta című gasztronómiai weblapokon keresztül (www.mindmegette.hu és www.mindmegitta.hu) a leginkább a tinédzser korosztályt megszólító, főleg zenei tartalmakat közlő Figyuzz (www.figyuzz.hu) elnevezésű diáklapig. Az egésznek a központjában/középpontjában pedig egy amolyan Kiskegyed-, Hölgyvilág-, avagy Nők Lapja-szerű női portál, a Nana (www.nana.hu) állt. Logikusnak tűnik a kiadó elképzelése is, hogy lehetőleg minél nagyobb területet fedjen le internetes lapjaival, amelyek egy központban, egy szerkesztőségben csoportosulnak. Attól függően, hogy épp milyen jellegű cikket adtak le a szerzők, dőlt el, hogy melyik honlapra kerül fel a kérdéses cikk. Sőt, az is előfordult többször is – hiszen voltak a témák között átfedések –, hogy egy-egy írás több honlapról is elérhető volt (csak a számítógépes rendszer által generált layout, vagyis a grafikai-külalaki körítés változott…). Kedveltem ezt a munkát, mert szabadon lehetett kalandozni/garázdálkodni, lényegében minden témának megvolt a maga helye, mindig lehetett éppen arról írni, ami foglalkoztatta az embert. A Reggelre írtam a napi hírek mellett a Slobodan Milošević bukásának történetét feldolgozó politikai sorozatomat, képregénykritikát és -ismertetőt, a Mindmegettére a konyhai ügyetlenkedéseim és sutaságaim krónikáját Elefánt a porcelánboltban címmel, a Mindmegittára a magyar koktélfogyasztási szokásokról készült felmérés eredményeit és tanulságait dolgoztam fel; a Nanára készítettem interjút Rúzsa Magdival, Oláh Ibolyával, Gerendai Károllyal és másokkal, írtam közéleti tárgyú jegyzeteket, meg filmes tárgyú cikkeket, tudósítottam a Múzeumok Éjszakájáról. Sőt, az Autó-Motornak (www.automotor.hu) pedig, amelyik ugyancsak hozzánk tartozott, a Hungaroring kísérőrendezvényeiről készítettem tudósításokat meg képriportokat. Szóval érdekes, izgalmas és kellemes munka volt ez, mert lényegében kinézett az ember az ablakon, vagy kilépett az utcára, s máris megvolt a napi témája, amit aztán feldolgozhatott. Szeptember elsején, amikor lányomat iskolába kísértem ki, lehetett az iskolakezdésről írni, s ugyanakkor az ősz apropóján lehetett ferencvárosi képriportot készíteni…

Így hát Füzik Zsolt informatikai igazgatóval megegyezhettünk abban is, hogy Brüsszelből ugyanezt a munkát csinálom tovább a távollétem ideje alatt is. Ennek nyomán tudósíthattam a Reggelnek az Európai Parlament környezetvédelmi meghallgatásáról, készíthettem képriportot az intézmény működéséről, a Mindmegittának írhattam a kiváló, minőségi, fantasztikus, utánozhatatlan belga sörökről, a Nanának pedig küldhettem szigetes előzetest… S történt mindez májusban. Ilyenkor, tavasztájt nekünk, újságíróknak ugyanis már keményen oda kell figyelnünk az előkészületekre is: mi várható, mi lesz, s hogyan lesz… Milyen nemzetközi sztárokat sikerült az idén elcsábítaniuk a szervezőknek? Kik lesznek a rendezvény idei húzónevei? Egyebek…

Így készülnek ilyenkor már sorban az előzetesek:

Még 7 nap: Visszaszámlálás indul

„Épülnek a színpadok, dolgoznak a munkások, rohangálnak a szervezők. A sorrendben 14., jellegében állandó és mégis mindig megújuló fesztivál pontosan egy hét múlva nyitja meg jelképes kapuját, a K-hidat” – írtuk 2006-ban, egy héttel a Sziget Fesztivál előtt. „A program összeállt, a Pesti Est Sziget-különszáma megjelent, a jegyek folyamatosan fogynak, a menetrend szerinti budai útfelújítás megkezdődött – minden készen áll tehát, hogy a szokásos fergeteges hangulatban kezdődhessen meg a Sziget Fesztivál az óbudai Hajógyári-szigeten.”

Majd pedig:

„A szervezők szerint az idén [ti. 2006-ban] a magyarországiak mellett a világ szinte minden szegletéből érkeznek fellépők a Szigetre. Európa egyik legnagyobb fesztiválján negyvennégy ország képviseletében kétszázötvenkét nemzetközi produkció mutatkozik be augusztus 9-e és 16-a között. Énekesek, együttesek, utca- és táncszínházak, balett-táncosok, akrobaták, bábosok, illetve a civil szféra képviselői várhatóak. Ígéretesnek tűnik a japán színházi társulat, a Vándor Vurstli perui vendége, a Magic Mirror kubai táncművész-csapata. A nagyok mellett, természetesen. Mert Nagy-Britanniából érkezik a Placebo, a Franz Ferdinand, a Prodigy, a Radiohead és a legendás Robert Plant. Az Egyesült Államokból a nagy visszatérő Iggy Pop, a Scissor Sisters, a Sick Of It All és a Living Colour.

Az idén [ti. még mindig 2006-ban] kétfajta hetijegyet lehet váltani. Az úgynevezett hagyományos, sátrazásra, ottalvásra, zuhanyhasználatra jogosító hetijegy ára harmincezer forint, a »hazamenősnek« nevezett jegy ára huszonötezer forint. Ez utóbbi azoknak ajánlott, akik nem kinn, a Szigeten, hanem valahol másutt elégítik ki alvásigényüket. Aki viszont csak spórolni akar, nem árt, ha tudja: hazamenős jeggyel sátrat a Szigetre bevinni nem lehet, és a szervezők ígérik: fokozottan fogják ellenőrizni a sátrakat is. (Érdekes beszélgetés zajlik e kérdés kapcsán a Sziget honlapjának fórumán…). Azoknak viszont, akik csak néhány napot töltenének a fesztiválon, a napijegy a megoldás: ha valaki több, egymást követő napra vált jegyet, sátrazási jogot biztosít magának, napi hatezer forintért. Arra azonban figyelmeztetnek a szervezők, hogy a több kiadott hetijegy miatt a naponta kiadható napijegyek számát lényegesen csökkentették.”

És igencsak fontos infó volt azokban a 2006-os napokban azok számára, akik Vajdaságból utaztak fel a rendezvényre: aki Budapestre a már legendássá vált Szabadka-Szeged-Budapest, vagy Zenta-Szeged-Budapest útvonalat választja, s a Szeged-Budapest távot a MÁV segítségével szeretné leküzdeni, jól teszi, ha úgynevezett ötvenszázalékos alkalmi menettérti (retúr) jegyet vált, amit azután le kell bélyegeztetni a Szigeten. Így féláron megúszható az utazási költség.

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2008. október 13-i számában

Olyan nincs, hogy a műsorfüzet a Sziget végén épségben és egészségben maradjon meg a zsebünkben – ha nem gyűrött és megtépázott a Pesti Est Sziget-különszáma, az szinte olyan, mintha ott sem lettünk volna a fesztiválon