Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

Ma reggel, immár nyolcadnapos fejjel sátorbontási szezon kezdődött Óbudán, a Hajógyári-szigeten. Az egy hétig tartó bulizás után véget ért a Sziget Fesztivál, a tizenhetedik a sorban, ha jól számolom. A hátizsákosok menete már mára virradó éjszaka megindult a különböző pályaudvarok felé, valódi népvándorlással felérő menetben indultak haza az Európa minden részéről Budapestre érkezett fesztiválozók.

 

„Bizonyára tudjátok, hogy amíg most néhány napon át felhőtlenül szórakoztok, az ország tovább viaskodik azzal a morális és egzisztenciális válsággal, amely az utóbbi hónapokban úrrá lett az egész világon. A globális kapitalizmus eresztékei recsegnek-ropognak, ezért minden korábbinál adekvátabbá vált a vörös csillagos és a Che Guevara-pólók viselése, a rasztahaj, a hekizés és az ördögbot. És persze az éjszakai ugrálás a Rage Against The Machine tizenöt évvel ezelőtti, már akkor sem túl erős slágereire. Az amerikai imperializmus igazságtalan világrendje haláltusáját vívja, és csak rajtatok múlik, hogy milyen új világ születik e bűzlő tetem fölött. Közös érdekünk tehát, hogy minderről bulizás, szórakozás közben se feledkezzetek meg, igyekezzetek valós és felelős tartalommal megtölteni ezeket a napokat is.

Ne felejtsétek el, hogy amíg ti a francia elekrto-lounge legjobb atmoszferikusaira ringatóztok, a fejlődő országok négerei napi nulla dollárból éheznek. Amíg az év indie-zenekarának dirtypop-slágereire őrjöngtök, a globális melegszik. Amíg a betondzsungelek fogtépő erőit összefogó audiocsomagokat bontogatjátok, génkezelt csirkék atomerőművekben terjesztik a sertésinfluenzát. Amíg a színpadon a glam sötét oldalát emeli a popkultba a zenekar a Nirvana eltűnésével keletkezett féreglyukon keresztül, addig nőnek a társadalmi különbségek, és megerősödnek a szélsőséges politikai irányzatok. Mindezek tudatában kívánok mindannyiótoknak komoly, felelős, társadalmilag is érzékeny szórakozást. Mint már oly sokszor, ezúttal is a Flash zenekar (amely éppen a társadalmi problémák iránti hiperérzékenységével írta be magát a magyar rocktörténelembe) egyik fontos és okos strófájával búcsúzom: »Hare Józsi bácsi, hare Mari néni / Hare Pista bácsi, hare Mici néni«. Hasta la victoria siempre!” – nos hát, Uj Péternek a Pesti Est című ingyenes műsorújság idei Sziget-különszámában Kedves fesztiválozni késülő fiatalok! címmel megjelent, immár hagyományosnak tekinthető beköszöntője egyértelműen jelezte, hogy a fesztivál egészen pontosan egy héttel ezelőtt, a Tankcsapda zenekar jubileumi koncertjével visszavonhatatlanul és végérvényesen elkezdődött.

 

Nem épült karantén

 

Elkezdődött, és teljesen „rendeltetésszerűen” le is zajlott mára már az idei Sziget Fesztivál, tessék csak megnézni a vonuló hátizsákosok rendezett, libasorba szervezett, Budapesten átvonuló karavánjáról készült tévéfelvételeket a híradók tudósításaiban… Annak ellenére is teljesen rendeltetésszerűen történt minden, hogy voltak akadékoskodók, akik még az utolsó utáni pillanatban is igyekeztek, vagy legalábbis megpróbáltak keresztbe tenni – talán ők maguk sem igazán értik, és nem is érthetik, hogy kinek. Vagy kiknek. Hiszen a több százezer látogatót figyelembe véve (aki az idén is kilátogatott Óbudának erre a szegletére…) talán indokolt lehet a többes szám használata… Pesti Imre, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa találta ki alig néhány héttel a fesztiválnyitás előtt, hogy itt van most ez a világjárvány, ez a csúnya-csúnya új influenza, meg aztán eljön majd ide erre a fesztiválra többek között rengeteg angol kölyök is, márpedig Nagy-Britanniában regisztrálták eddig a legtöbb fertőzést, sőt a halálesetek számában is a szigetország vezet… Egyelőre… Szóval, mindezt így valahogy nagy nehezen összekötve, összefércelve azzal állt a mikrofonok és a kamerák elé a tisztelt szakpolitikus úr, hogy „Európa egyik legfertőzöttebb országából kétezren készülnek a magyar fesztiválra, a párt szerint a kórházak sincsenek felkészülve egy járványra”. Azzal kapcsolatban pedig, hogy Európában az Egyesült Királyság a legfertőzöttebb ország, a fideszes szakpolitikus kifejtette: több mint kétezer angol jelezte, hogy részt venne az augusztusi Sziget fesztiválon. És bizony napokig azzal volt tele a magyar sajtó, hogy Pesti úr szerint komolyan végig kell gondolni, hogy ez mekkora veszélyt jelent, és a jelen helyzetben indokolt-e a rendezvény megtartása. Naccerű!

Aztán július 23-án Gerendai Károly, a Sziget szervezőiroda vezetője az InfoRádió műsorának adott nyilatkozatában cáfolta, hogy az új influenza, meg a már érvényes belépőjeggyel rendelkező angolok várható jelenléte miatt lemondanák az idei fesztivált. A rádió honlapján jelent meg a rövid tudósítás: „Nem marad el a Sziget Fesztivál az új influenzavírus gyors terjedése miatt – közölte az InfoRádióban a rendezvény főszervezője. Gerendai Károly ugyanakkor elmondta: több óvintézkedést is bevezettek, így a betegségről információkat közölnek a műsorfüzetben, a helyszínen pedig kétnyelvű táblák és a hangosbemondó segítségével tájékoztatják a fesztiválozókat. Az országos tisztifőorvos, Falus Ferenc korábban elmondta: nem indokolt a Formula-1-es Magyar Nagydíjra érkező külföldiek elkülönítése sem.”

Mindebből a Sziget Fesztivált mindössze csak annyi érinti, hogy továbbra is gyorsan terjed az új influenza. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már nem is tudja naprakészen számon tartani, hogy összesen hányan betegedtek meg világszerte, mert július második fele óta nem kér adatokat a fertőzöttek számáról. Az akkor rendelkezésre álló információk szerint hétszáznál is több ember halálát okozta a vírus, Európában a legtöbb haláleset Nagy-Britanniában történt. De Magyarországon is volt ekkor már halálos áldozata az influenzának: egy negyvenegy éves férfi július közepén halt meg. Falus Ferenc országos tisztifőorvos mindezek ellenére sem tartotta indokoltnak, hogy a kulturális vagy sportrendezvényeken elkülönítsék a külföldieket, így a Formula-1-es Magyar Nagydíj és a Sziget Fesztivál eseményein sem működött karantén.

Az InfoRádió műsorában elhangzott, Gerendai Károllyal készült beszélgetés felvételét feltöltöttem blogomba, így ott bárki meghallgathatja (találat Náni néni nünükéjében: http://terezapu.freeblog.hu/archives/2009/08/12/Nem_mondjak_le_az_idei_Sziget_Fesztivalt_az_uj_influenza_miatt/). Ennyit erről, lássuk az ennél sokkal lényegesebb eseményeket…!

 

Tankok csapdában és csapda nélkül

 

A Tankcsapda együttes múlt hétfői, az idei Sziget Fesztivál úgynevezett mínusz egyedik napjára időzített húszéves jubileumi koncertjével kapcsolatban, sajnos, nem jött be a számításom: ahogy korában ígérték is a zenészek, összesen két és fél órát játszottak, és ebben benne volt minden, a ráadásokkal, a meghajlásokkal és más egyéb, ilyenkor szokásos tevékenységgel, illetve mellékzöngével együtt. Az előzenekarokra nem sok szót fecsérelnék, azért sem, mert nem igazán voltak méltóak az esemény rangjához és jelentőségéhez… Előrebocsátom: a ska zene szerintem igenis jó, és nagyon szeretem, de a Skafunderz együttes a Sziget nagyszínpadának a közelébe sem mehetett volna – hacsak nem a közönség soraiban –, ha nem hívják meg előzenekarnak. Zenéjük és szövegviláguk alapvetően buta, üres, semmitmondó; kis izgalmat és érdekes színt hoznak ugyan dalaikba a fúvósok, de ez még nem menti meg a produkciót. A Black Out zenéje sem hagyott bennem túl sok nyomot: se jót, se rosszat – futottak még, oké, erről ennyit. A Kowalsky meg a Vega szigetes fellépése pedig csak tovább erősítette azt a meggyőződésemet, ami már néhány héttel korábban, a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon is kezdett kikristályosodni bennem, de akkor még nem kürtöltem világgá: ez alapvetően amolyan egyértelműen kommersz, slágeres és dallamos, keménykedő, mégis rádióbarát rockzene, ami ugyan igyekszik elszántnak és keménynek mutatni magát, de megvannak a maga igen jól meghatározható határai, éles határvonalai, amelyeket nagyon precízen kicentizve még véletlenül sem lépne át, mert mindig még épp idejében összezár az olló, és azt mondja: nyisssssssssz! Bármelyik napszakban leadhatóak ezek a dalok a rádióban, a sütögető-főzögető háziasszony és a nyakig olajban tocsogó autószerelő is elégedett lesz, nem bánt, nem zavar ez a zene senkit sem – ahogy nem is akar semmit sem. Hacsak nem néhány lemezt eladni…

Sokkal fontosabb mindennél, hogy a Tankcsapda szinte másodpercre pontosan kezdte koncertjét: az én órám szerint a beharangozott este fél kilenc után egy perccel léptek színpadra, de ennyi csúszás igazán bárkinek tolerálható lenne, esetünkben azonban szerintem még erre sincs szükség, hiszen ekkora eltolódás bármikor adódhat két – nem egymáshoz igazított – időmérő herkentyű között. A Sziget központi óráján tehát pontosan akkor volt fél kilenc, amikor Lukács Lacáék színpadra léptek. A korábban remélt hosszabbításról, hogy – mondjuk – a rengeteg vissza-vissza-vissza skandálással esetleg háromórásra nyújtsuk a jubileumi, ünnepi koncertet, sajnos, szó sem lehetett, arról még a kezdetek kezdetén, a koncert előtt kellett volna intézkedni, este tizenegykor ugyanis az összes környező budapesti kerület polgármesterének együttműködésével és éber figyelme mellett a maga minden szigorával érvénybe lép a csendrendelet. Tehát akkor sem lehet ilyenkor már folytatni egy-egy koncertet, amelyik ekkor érkezik el katarzisához, ha bírnák még a zenészek, és úgy akarná a közönség is, amely pedig az idén már nagyon-nagyon borsos áron fizette meg ezt az élményt, tehát teljes joggal várhatja el, hogy mindent úgy kapjon meg tálcán felszolgálva, ahogy azt úri kénye és kedve a pillanat szeszélyének engedelmeskedve épp megkívánja.

 

Rasszizmus itt és most

 

Kedd, azaz a nulladik nap volt az idei Sziget Fesztivál rasszizmusellenes manifesztuma, a brit Rock Against Racism, azaz a Rock a Rasszizmus Ellen (ZARE) mozgalom közreműködésével, Nagy-Britannia budapesti nagykövetségének támogatásával és aktív szerepvállalásával. A mintegy tízórás programban számtalan ismert zenész, szólista és együttes lépett fel, elsősorban ismert magyar előadók – Vajdaságból: Bakos Árpád és Rúzsa Magdi –, majd a fináléban egy alkalmi, mintegy húsztagú, neves zenekarok tagjaiból álló brit csoport.

A brit nagykövetség szervezésében a látogatók egy tesztlapot is kitölthettek, amelyikkel azt mérték fel, hogy mennyire jártasak a magyar fesztiválozók a rasszizmus kérdéskörében. Minden helyesen kitöltött kérdőívért pedig egy-egy alkalmi póló járt ajándékba. Bemásolom ide a kérdéseket, tessék szépen ikszelni az üresen hagyott kockákba, most mindenki lemérheti felkészültségét:

 

„ZARE-kvíz

1. Válassza ki a rasszizmus helyes definícióját!

□ Bármely emberi fajták, csoportok hátrányos megkülönböztetése.
□ Színes bőrű emberek hátrányos megkülönböztetése.
□ Bevándorlók hátrányos megkülönböztetése.

2. Melyik napot jelölte ki az ENSZ a rasszizmus elleni világnapnak?

□ március 21.
□ április 21.
□ május 21.

3. Mekkorára tehető a becsült roma populáció Magyarországon?

□ 100000 – 200000
□ 600000 – 800000
□ 1.500000 – 2.000000

4. Melyik együttes írta az Asian Dub Foundation közreműködésével az Elég volt című számot?

□ Anima Sound System
□ Panonia AllStars Ska Orchestra
□ Quimby

5. Hány hivatalosan elismert nemzeti, etnikai kisebbség él ma Magyarországon?

□ 3
□ 8
□ 13”

Nem (csak) dicsekvésként mondom, de jómagam is kitöltöttem a kérdőívet, és pólót is nyertem vele. A helyes válaszokat, a megfejtést azonban egyelőre nem árulom el. Azért is másoltam be ide a kérdéseket, mert úgy gondoltam, csináljunk ebből most egy kis játékot. Az alkalmi pólóból ugyanis csak L-es méretű volt, az pedig egyébként is kicsi lenne rám, aligha férnék bele, kemény fogyókúrának kellene megelőznie azt a manővert, hogy magamra öltsem. Gondoltam, felajánlom hát a közjó érdekében: aki úgy érzi, hogy tudja a megfelelő válaszokat, küldje el a helyes megfejtést e-mailben a szpray@freemail.hu címre, és a helyes megfejtők között kisorsoljuk a Rock a Rasszizmus Ellen szigetes alkalmi pólóját. Az eredményhirdetést pedig – mondjuk – megtarthatjuk sorozatunk két hét múlva megjelenő részében.

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2009. augusztus 17-i számában