Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

A fesztiválszezon igen, de az idei Sziget még el sem kezdődött, a rendezvény legjobb szkeccséért járó elismerést azonban máris kioszthatjuk a mindszenti Exon zenekarnak: az Oliver Hirschbiegel német rendező 2004-ben készült A bukás – Hitler utolsó napjai című filmje alapján készült paródiájuk a maga nemében valódi kis gyöngyszem, Gerendai Károly és a Sziget programszervezői helyében, sajátos jutalomkirándulásként én máris fellépési lehetőséget biztosítanék az együttesnek a nagyszínpadon. Időközben szerencsére a választásokat leküzdöttük, és sikerrel vettük az akadályt; egyfajta elégtételnek is tekinthetjük, hogy a fesztivállal és annak nevével korábban visszaélő párt csúfos vereséget szenvedett. A Sziget szervezőiroda pedig az idén bővítette a korábbi években már bejáratott és tesztelt programkínálatát: a fesztiválszezon legelején, most hétvégén tartják meg az első Stargardent, a legendák fesztiválját…

 

Feltörekvők sziporkázása

 

Korom Ferenc (gitár), Suti László (dob), Hevesi János (ének) és Csatlós Lajos (basszusgitár) – a mindszenti Exon együttes alapító tagjait fedi fel ez a röpke kis névsorolvasás. Ők négyen még – a ma már igencsak távolinak tűnő – 1983 nyarán álltak össze ezen a néven egy zenekarrá, amely aztán egy gyors tagcsere után (a következő esztendő januárjában Csatlós helyére érkezett Major János a csapatba…), bő egy év elteltével, tehát valamikor 1984 telén fel is oszlott, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ez is csak a feltörekvő, mégis a helyi kis együttesek szintjén megmaradó formáció volt. Az egykori tagok közül mindenki a maga útját járta a továbbiakban, volt, aki más együttesekben próbálkozott, mások feladták a zenei karrierről szövögetett álmaikat. Ahogy az már lenni szokott…

 

„Azóta megy a blues és rock & roll…”

 

Az Exon történetének itt nagyjából vége is lenne… illetve vége is volt. Átmenetileg. Hiszen egészen 2002-ig ezen a néven nem létezett magyar zenekar. Nyolc évvel ezelőtt azonban újra összeálltak a „régi srácok”, s a jelek szerint egyelőre sokkal nagyobb elszántsággal, vehemenciával és kitartással működnek most, mint a múlt század nyolcvanas éveiben… Ennyit komolyodtak az időközben eltelt nagyjából húsz esztendő alatt. Az újjáalakult Exonhoz csatlakozott 2002-ben Ludányi Mihály (szájharmonika), és „azóta megy a blues és rock & roll…” – írták honlapjukon. Koncertprogramjukban a saját számaikon kívül természetesen a „kötelező” feldolgozások is szerepelnek, elsősorban a Hobo Blues Band, a Takáts Tamás Dirty Blues Band és a ZZ Top repertoárjából válogatva.

Két évvel később, 2004-ben csatlakozott az együtteshez Vörös Viktor (gitár), és az azóta is rendületlen, folyamatos munkájuknak köszönhetően egyre többen kezdik megismerni a zenéjüket. Kezdetben persze főleg Csongrád megyében játszottak, de idővel aztán Magyarország távolabb eső településire és fesztiváljaira is meghívták őket. 2005-ben játszottak a SZIN, azaz a Szegedi Ifjúsági Napok zárónapján, majd 2006 januárban elkészítettek egy nyolc számot – négy saját szerzeményt és négy feldolgozást – tartalmazó anyagot, a nem túl fantáziadús Demo 2006 címmel. Az anyagból a Blues című műsorában ízelítőt adott Petőfi Rádió, a RockTaxi című adásában a hódmezővásárhelyi RádióX, és Rock-korszak című élő műsorában a budapesti Civil Rádió is; valamint az ugyancsak fővárosi PontFM rádió is többször játszott Exon-számokat. 2008-ban neves társaságban léptek fel az I. Gyopárosi Rockfesztiválon, a P. Mobillal, a Rückwartz-al, a Karthagóval és a Zorall-lal egy programban.

Az év végén azonban – annak ellenére is, hogy lassan kezdett beindulni „a zenekar szekere” – ketten kiváltak az együttesből. Ekkor alakult ki az Exon jelenlegi felállása: Vörös Viktor, Major János, Suti László és Hevesi János.

 

Exon a bunkerben

 

Igen népszerű, ezért szerintem ma már mindenki ismeri Oliver Hirschbiegel német rendező 2004-ben készült A bukás – Hitler utolsó napjai (Der Untergang) című filmjét. Aki pedig nem is látta volna a teljes alkotást, de ült már számítógép előtt, és tudja, hogy mi az a YouTube internetes videómegosztó portál, ha többet nem is, de egyetlen egy jelenetét mindenképp ismernie kell… Néhányan a fontosabb szereplők közül: Bruno Ganz (Adolf Hitler), Alexandra Maria Lara (Traudl Junge), Corinna Harfouch (Magda Goebbels), Ulrich Matthes (Joseph Goebbels), Juliane Köhler (Eva Braun), Heino Ferch (Albert Speer), Ulrich Noethen (Heinrich Himmler), Mathias Gnädinger (Hermann Göring) és Götz Otto (Otto Günsche). A Port.hu ismertetője szerint: „Berlin, 1945 április. Egy nép a bukására vár. A főváros utcáin kegyetlen harcok folynak. Hitler a katonai vezetőséggel és néhány hívével elsáncolja magát a vezetőségi bunkerben. A Birodalom helyzete a Vörös Hadsereg előrenyomulásával egyre reménytelenebbé válik. A folyamatos bombázások állandó rettegésben és életveszélyben tartják a város elkeseredett lakosságát.

Miközben az utcákon kétségbeesés tombol, Hitler a Harmadik Birodalom teljes pusztulását a bunker falai között éli át. Jóllehet Berlint már lehetetlen tartani, a Führer tiltakozik a búvóhely elhagyása ellen – Albert Speer építészhez hasonlóan »a színpadon akar lenni, amikor legördül a függöny«. Már csak néhány órája maradt, mielőtt közös öngyilkosságuk előtt feleségül veszi Eva Braunt. A vég elkerülhetetlenül közeleg, Hitler mindent az utolsó részletig kidolgoz: miután ő és szeretője meghalt, holttestüket a birodalmi kancellária udvarában fogják elégetni, nehogy a tetemük ellenséges kézre jusson.

Az oroszok feltétel nélküli megadást követelnek, ezért hűséges hívei közül, vezetőjük példáját követve, többen is az önkéntes halált választják a rájuk váró kínkeserves meghurcoltatás helyett. A magát szintén a bunkerben meghúzó Magda Goebbels megmérgezi mind a hat gyermekét, majd férjével együtt véget vet életének. Röviddel ezután Hitler személyi titkárnőjének, a végsőkig kitartó Traudl Jungénak és még néhányaknak az utolsó pillanatban sikerül kimenekülnie a bunkerből, és átjutnak az oroszok ostromgyűrűjén.”

Ma már szerintem minden filmtörténeti antológiában helye van A bukás egyik jelentének, amelyben Hitler még mindig – az egyébként már nem létező – felmentő csapatok megérkezésében bízik, és a bunker rejtekében a legfelsőbb katonai vezetésen kéri számon tehetetlenségét; a Führer eszelőssége ekkor domborodik ki igazán, a kiváló Bruno Ganz nagyszerű alakításában vonultatja fel az őrület legkülönfélébb stációit. Az elkeseredettségtől a fokozatos felismerés, a beletörődés felé vezető pszichikai út aprólékos bejárásával… Az általa játszott figura olyan tébolyult emberi vonásait mutatja meg, amilyeneket a való életben soha senkin nem szeretnénk látni a közelünkben. Az önnön legyőzhetetlenségébe vetett hit omlik össze benne ebben a jelenetben, felsőbbrendűségéhez – Übermensch – azonban még ekkor sem férhet kétség, elborult elmével csap át üvöltésből mormogásba, majd vissza; olyan drámaként éli meg a vereséget és az összeomlást, amelyben – természetesen: csakis és kizárólag az ő eszelős szempontjából! – az igazság, az egyetlen üdvözítő megoldás/lehetőség bukik el látványosan. A mindenkori tébolyultan kegyetlenkedő diktátorok, egyeduralkodók és önkényurak olyan tanulmányszerűen tökéletes jellemrajzát adja ebben a jelentben Bruno Ganz, ami helyszíntől és történelmi pillanattól függetlenül is bármikor és bárhol hiteles (lehet…).

Talán éppen ezért történhetett meg, hogy ez a bunkerjelenet kultikus jellegűvé vált az internetezők körében, akik a német nyelvű eredeti felvétel felhasználásával a legkülönfélébb élethelyzetekre, a legkülönfélébb földrajzi pontokra és a legkülönfélébb politikai alapszituációkra alkalmazva feliratozták azt a saját szájuk íze, illetve a saját kényük és kedvük szerint. Választási kampányokban, választási időszakokban pedig újra és újra elszaporodnak a mindenféle változatok… Láttam én már ezt a jelenetet a magyarországi politikai viszonyokhoz igazítva olyan tolmácsolásban is, amelyben Gyurcsány Ferenc, volt szocialista párt- és miniszterelnök, vagy éppenséggel egyik ellenpólusa, Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke „tündökölt” Adolf Hitler szerepében. A szerbiai közéletre alkalmazott változatokban pedig ez a filmbéli berlini bunker átköltöztettetett már a Szerb Radikális Párt, a Demokrata Párt, de a Szerbiai Szocialista Párt székházába, kampánystábjába is. Így hát a Führerként megidézett politikusok névsora akár Slobodan Miloševićtyel, Ivica Dačićtyal, Vojislav Šešeljjel, Vojislav Koštunicával és több más delikvenssel is kiegészíthető. A legtöbb ilyen feliratozott változat azonban mégis angol nyelven készül, ezekből szinte számtalan jelent meg a YouTube-on például tavaly is, a később megválasztott Barack Obama elnök főszereplésével, amikor az Amerikai Egyesült Államokban zajlott az elnökválasztási kampány. És tulajdonképpen ez a felsorolás szinte a végtelenségig folytatható…

Oliver Hirschbiegel filmjének ezt a részletét használták fel az Exon együttes tagjai is az idén áprilisban, amikor a Sziget Fesztivál számlájára poénkodtak. A zenekar ugyanis kisebb-nagyobb sikerei ellenére is már évek óta hiába jelentkezett, hiába próbálkozott, nem tudott bejutni a rendezvény programjába. Most elkészített kis videójukban visszájára fordították hát ezt a nem túl kellemes, még kevésbé kényelmes élethelyzetet: a jelenet ebben a változatban a Sziget szervezőiroda szigorúan zárt titkos bunkerében játszódik, a Führer pedig egy megveszekedett Exon-rajongó… Már elnézést, de ebben a kontextusban nehéz is lenne mással azonosítanom, mint Gerendai Károllyal…

– A Kispáléknak megfelel a Sziget feloszlani, de nekik… Hát mit csináljunk, hogy végre az Exon is fellépjen? – üvölti elkeseredetten a jelenet központi szereplője a felirat tanulsága szerint.

– Mein Führer… én megpróbáltam mindent! – rebegi az egyik koncertszervező.

– Meg kell adni nekik mindent. Amit csak kérnek! Hát mit akartak? Talán szüzeket kértek a színpad mögé? Vagy két üveg drága piát mindenkinek? Vagy marhapörköltet puha kenyérrel, uborkával és hideg sörrel? Ha nekik még ez sem elég, akkor kérdezzétek meg, mit adjunk, hogy leszerződjenek. Nem érdekel, mibe kerül majd, de akkor is Exon-koncertet akarok! Másfél órán át akarom őket hallgatni! Teljes hangerőn szóljon Az alkohol öl, butít… meg a Záróra! – süvölti Adolfka, majd megtörten a székére roskadva rebegi tovább: – A Ballada az útonállóról, az mintha rólam szólna. Innen… a szívemből szól!

Hááát… Ma még nehéz lenne megmondani, hogy mi minden történik majd augusztus 11-e és 16-a között Óbudán, a Hajógyári-szigeten, az idei fesztiválon, de annyi máris egyértelműen bizonyos, hogy ez Exon együttest ez a szkeccs tette országosan ismert zenekarrá. Ha a Sziget-szervezőknek van egy icipici kis humora, már csak ezért is megjutalmazza őket annyival, hogy fellépési lehetőséget biztosít a számukra. Talán egy jó kis bográcsos marhapörkölttel és hideg sörrel…

Az Exon együttes Hitler-videója elérhető a YouTube internetes videómegosztó portálon: http://www.youtube.com/watch?v=du4bzE2lF9U&feature=player_embedded.

A zenekar honlapja: http://exonmusic.hu.

 

A fesztiválszezon nyitánya

 

Exonnal vagy Exon nélkül, de az idei fesztiválszezon visszavonhatatlanul elkezdődött. A szervezőiroda programkínálatában 2010-ben debütál egy új rendezvény, a Stargarden, azaz a legendák fesztiválja… Most hétvégén, június 4-én és 5-én a Népstadion kertben olyan „régi” nagy nevek lépnek fel, mint a Deep Purple, Eric Burdon & The Animals, a Blood Sweat & Tears, a Kool and the Gang, vagy John Mayall, a magyar előadók közül pedig az Omega, a Korál, a Tátrai Band, a Beatrice, a Deák Bill Blues Band, a Hobo Blues Band, a Karthago és Kovács Ákos. És még sokan mások… – mondhatnánk a bevett és közkedvelt frázissal élve.

 

A Hungarikum falu visszatér

 

Gerendai Károly a szervezőiroda május 13-i sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy az idei Sziget Fesztiválon – a már korábban beharangozott nemzetközi sztárok sorában – fellép a brit Madness és a Public Image Ltd. (PIL) együttes is. Utóbbi a Sex Pistolsban megismert John Joseph Lydon, alias Johnny Rottennek a hetvenes években alapított együttese. A zenekarvezető a több évtizedes szünet után felélesztett Sex Pistolsszal 2008-ban nagy sikerrel lépett fel a Szigeten, nem véletlen tehát, hogy nagy érdeklődés előzi meg visszatérését.

Ugyanezen a sajtótájékoztatón mondták el az is, hogy az idén ismét lesz Hungarikum falu. Magyarország legjobb prímásai lépnek fel a nagyszínpaddal „átellenben”, azaz a nagyszínpadnak „srégan átal”, az erre a célra kijelölt több mint egyhektáros területen, ahol ezúttal – a tavalyi lakodalmas népszokások után – az aratás és a kenyér témája köré szerveződnek a programok. Ezt a nyári hetet az Európa-szerte híres magyar búzának, a hatalmas alföldi kenyereknek, a rábaközi perecnek, a töpörtyűs pogácsának, és az aratáshoz kapcsolódó szokásoknak szentelik. A Hungarikum faluban kora délutántól minden nap népi játékokat, népdalokat tanulhatnak a látogatók – Mezőföldtől a Rábaközön, Gyimesen és Moldván keresztül egészen Palócföldig. Nos hát, ez már így önmagában is elég ígéretes, izgalmas ahhoz, hogy a jövő héten még egyszer, részletesen is visszatérjünk a témához.

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2010. július 12-i számában