Ha valami véget ért, akkor már csak emléknapról beszélhetünk. Márpedig a vajdasági magyarság közéleti napilapját a pártállami időket megszégyenítő módon kivégezték 2011-ben, a nyárelőn: június 23-án részben koholt vádak alapján, részben pedig bagatell apróságokra hivatkozva, s azokat súlyos vétségként fölnagyítva, leváltották a Magyar Szó addigi főszerkesztőjét, Pressburger Csabát, június 24-én pedig megjelent az általa szerkesztett utolsó lapszám, amely fejlécében ezt a megjelölést viselte: „A közéleti napilap utolsó száma”. Eltelt időközben hat esztendő, s bár a remény továbbra is él, hogy a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjának lesznek még az újság történelméhez, hagyományaihoz méltó, valóban közéleti számai is, időközben valahogy egy ilyen sem jelent meg. A Magyar Szó impresszumában 2011. június 25-e óta Varjú Márta neve szerepel főszerkesztőként, s az általa jelzett időszakot immár méltán mondhatjuk a lap lezüllesztésének, dilettáns pártközlönnyé való alakításának. Az a nyomtatvány, ami ma Magyar Szó néven még mindig megjelenik, se nem objektív, se nem közéleti, se nem közszolgálati, se nem tájékoztató – se nem újság; a szó eredeti jelentésében meg pláne nem az.

Hiába tüntettek a lap munkatársai a Magyar Nemzeti Tanács épülete előtt a sorsdöntő napon, hiába álltak ki a szószékről némely tanácsnokok a lap és annak főszerkesztője mellett, mindez csak egy előre eltervezett bohózat szépen végigjátszott mellékzöngéje volt. A döntést, az ítéletet már jó előre meghozták. Aznap nem volt más a feladat, minthogy ezt valahogy – akárhogyan is! – törvényesítsék, hitelesítsék. Átverjék a rendszeren…
Mintha a pulpitusról már a tárgyalás elején is az ítéletet olvasták volna fel a vádirat vagy a vallomás helyett. Láttunk már ilyet, ugye…

Az ítélet pedig, amelyet meghoztak még a tárgyalás megkezdése, a tanúvallomások meghallgatása előtt, már jóval korábban jogerőre emelkedett. Már csak bábok és bohócok kellettek hozzá, hogy végigjátsszák az egészet. Majd Varjú Márta már másnap megkezdte a tisztogatásait… A függöny tehát leereszkedett! És azóta sem akad senki, aki fölhúzhatná, a színjátéknak vége, vagyis a rendszer irányítói ma már a látszatra sem adnak, minden mindegy nekik, csak a hatalmi dölyf működtet itt mindent…

A Magyar Szóból időközben eltávolított és kirúgott egykori munkatársak:

Bajtai Kornél, Bence Erika, Berényi Emőke, Káich Katalin, Kocsis Árpád, Kókai Péter, Kontra Ferenc, Kószó Attila, Kozma Rita, Kulhanek Edina, Mihájlovits Klára, Molnár Edvárd, Nagy Brigitta, Pakai Endre, Pressburger Csaba, Purger Tibor, Szabó Anikó, Szabó Palócz Attila, Szecsei Szabolcs, Tómó Margaréta, Török Arnold, Vadócz Márk, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina.

Vannak a névsorban újságírók és szerkesztők, akik főállásban, munkaviszonyban dolgoztak a lapnál, és vannak külsős munkatársak is, akik különböző rovatok és sorozatok rendszeres bedolgozói voltak, s ezzel is jelentősen hozzájárultak a lap korábban megbecsült arculatának kialakításához és fenntartásához (ezek belső munkaszervezési dolgok, úgymond részletkérdések, hiszen az olvasónak nem feltétlenül kell tudnia, hogy ki dolgozik főállásban és ki külsősként a lapnál mindazok közül, akiknek a nevét végül a kinyomtatott újságban látja…). S vannak aztán a névsorban olyanok is, akiket brutális módon kirúgtak, sarokba szorítva és sárba tiporva, megélhetési és egzisztenciális, önfenntartási válságba sodorva; meg vannak, akiknek a meghatározott idejű munkaszerződését egyszerűen csak nem hosszabbították meg; s persze olyanok is, akiknek a munkavégzését, a lapoon belüli helyzetét annyira ellehetetlenítették (írásaikat nem közölték, megalázták vagy szándékosan túlterhelték őket), hogy ezzel vették rá arra őket, hogy ők maguk mondjanak fel, távozzanak a laptól és keressenek maguknak máshol másfajta állást.
A közös azonban mindannyiukban, hogy egyikük kirúgását, eltávolítását, elnémítását és (nyilvános) megaláztatását, meghurcoltatását sem tudta elfogadható, de még csak értékelhető érvekkel sem alátámasztani a lapvezetés.

A közéleti napilap utolsó számának címoldala

A második oldalon külpolitikai tudósítások jelentek meg

A harmadik oldal a Kitekintő című rovaté, vagyis a magyarországi és a magyarságot érintő kárpát-medencei témáké volt

A negyedik oldalon jelent meg Pesevszki Evelyn egész oldalas tudósítása a Magyar Nemzeti Tanács üléséről

Pressburger Csaba egykori főszerkesztő egy évvel később így emlékezett a 2011-ben történtekre:

Eltelt időközben hat esztendő vajdasági magyar közéleti napilap nélkül, eltelt hat esztendő közszolgálati tájékoztatás nélkül (ami pedig az államnak kötelessége volna!), így hát minden okunk megvan arra, hogy június 24-ét a vajdasági magyar szabad újságírás,

a vajdasági magyar sajtószabadság emléknapjává nyilvánítsuk!

Ha majd egyszer Varjú Márta neve eltűnik az impresszumból, a két helyettesével, Kabók Erikával és Németh Zoltánnal együtt, s ha a Magyar Szó ismét méltó lesz régi nagy híréhez, akkor majd végre – és remélhetőleg végérvényesen! – átminősíthetjük ezt is a vajdasági magyar sajtószabadság napjává. Akkor majd tűzijátékot, ünnepi koncertet és kirakodóvásárt szervezünk, kézműves foglalkozásokkal kiegészítve, néptánc-találkozóval, addig azonban, mert nem marad más hátra, koszorúzni járunk ezen a napon, és fejet hajtunk hivatásunk régi nagyjai előtt.
Egy napon minden megváltozik majd, mert egy napon mindennek meg kell majd változnia!

Hiszünk a vajdasági magyar sajtószabadság feltámadásában!

Ezért csináljuk.
Továbbra is.
Mindenek ellenére…