Ha beszélhetünk viharos kezdésről akármelyik rendezvénnyel kapcsolatban, akkor a szervezők egészen biztosan nem úgy képzelik ezt el, mint a soproni VOLT Fesztivál elmúlt néhány napjában. Csütörtökön délelőtt, ami tulajdonképpen még mindig csak a második hivatalos fesztiválnap volt, tűzoltók jártak körbe a Lővér-kemping területén, hosszú létráikkal, emelőikkel meg mindenféle felszerelésükkel, amelyeknek, bevallom, jómagam nem is minden esetben tudom a nevét, a magas fákról vágták le a kilógó, meglazult, veszélyesnek minősülő ágakat. Az éjszakai vihar ugyanis nemcsak a fesztiválozók egy részélt öntötte ki a sátrából, hanem a növényzetben is kárt tett. Leszakadó ágak már akkor is okoztak kellemetlenségeket, de Vető Viktória, a VOLT Fesztivált is szervező Sziget Szervezőiroda sajtófőnöke arról tájékoztatta a Szabad Magyar Szót, hogy személyi sérülés nem történt. És ez jó, nagyon jó…
Szerdán délután már hangosbemondókon, kivetítőkön, és a közösségi média elérhető csatornáin is figyelmeztették a szervezők a fesztiválozókat a várható viharra és csapadékra, annak érdekében, hogy mindenki ennek figyelembe végtelével készülhessen az esti programokra. Csütörtökön kora délután is heves széllökések nehezítették az este fellépő zenekarok hangolását, úgynevezett beállását, s időnként úgy tűnt, mintha az időjárás le akarná söpörni őket a színpadról…
Csütörtököt azonban csak akkor tekinthetjük második fesztiválnapnak, ha nem számolunk a hivatalos kezdés előtti mínusz egyedik és nulladik nappal, ami márpedig teljes értékű része egy-egy ilyen rendezvénynek. Hétfőn, a mínuszt egyedik napon tartották meg a Petőfi Zenei Díj gálaműsorát, amit a közszolgálati magyar televízió Petőfi csatornája élő egyenesben közvetített. A díjat a csatorna és a VOLT Fesztivál tavaly közösen alapította, most adták át második alkalommal. A jutalmazottak névsorának felsorolásától itt most eltekintek, de annyit azért mégis… a rend kedvéért… hogy a Halott Pénz zenekart a legfontosabb kategóriák közül háromban is jutalmazták. A díjátadó után pedig Fatboy Slim tartott egy kis laza levezetést a közönségnek.
Szerdára, a nulladik napra, a Linkin Park együtes koncertjére egy jó ideje már nem lehetett jegyet kapni. Aki későn kapcsolt, és az utolsó pillanatban szeretett volna belépőhöz jutni, csak úgy tehette meg, ha egész heti bérletet váltott. A másik lehetőség persze mindig és mindenkinek adott, feketézőktől is vásárolhatott, de az ilyesmi – legalábbis ezt mondja a sokéves tapasztalat – mindig egy kicsit bizonytalan dolog, mert tulajdonképpen zsákbamacskát vásárol az ember. A bejáratnál ugyanis könnyen kiderülhet, hogy ugyanazzal a belépővel valaki egyszer már felvette a karszalagját, és akkor könnyűszerrel hoppon maradhat az, aki a könnyebb megoldást választotta. Szóval, ahogy a szervezők sem, úgy mi sem ajánljuk az ilyesmit senkinek.
Valljuk be, a Linkin Park új lemeze csalódást okozott a rajongóknak. Nem véletlen tán, hogy a zenekar hivatalos rajongói klubja is arra kérte a tagságát, hogy ne pfujjoljon koncert közben, ne fütyülje ki az új dalokat, ahogy az már egyébként több fellépésükön is megtörtént. A Linkin Park nem is ezzel okozott csalódást kedden este. A koncert jó volt, a zenekar kiválóan teljesített, vegyesen játszott régi és új dalokat, a legelszántabb rajongók is elégedettek lehettek. Viszont a hangosítás szánalmas volt, nagyjából úgy szólt a Linkin Park a VOLT Fesztivál nagyszínpadáról, mint amikor lehalkítjuk otthon a rádiót, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni mellette. Nos hát, az első sorokban is nyugodtan lehetett beszélgetni, aki pedig énekelni, üvölteni szerette volna a kedvenc dalait, ahogy az egy koncerthez azért illik is, könnyűszerrel túlharsoghatta az énekest.
A koncert hangulatából talán visszaad valamicskét az alábbi kis videónk:

Az is megfordult a fejünkben, hogy talán azért tekerték le szemérmesen a Linkin Park erősítését, hogy ne juttassanak az élményből egy fikarcnyit sem az osztrákoknak, hiszen Sopronhoz közel a határ, a zenekar nemrég koncertezett Ausztriában, abból mi sem hallhattunk semmit, hát most ők sem kapnak… 🙂
Mellesleg az Iron Maiden tavaly úgy söpört végig a nagyszínpad előtti területen, hogy nemhogy egymás szavát, de a saját gondolatainkat sem hallhattuk közben, erősen szólt minden, energiával teli. Nomármost, a Linkin Park koncertjén ugyanez az energia megvolt a színpadon, de vajmi kevés jutott át belőle a nézőtérre.
A szervezők az idén minden eddiginél több látogatóra, százötvenezer feletti nézőszámra számítanak. Én nagyon szurkolok nekik, de sajnos, ahogy a sátrak számát és a sátorhelyek zsúfoltságát az elmúlt napokban felmértem, vélhetőn az újabb rekorddöntés az idén nem lesz meg. Sokat elárul a látogatottságról az is, hogy szinte nincs olyan napszak, olyan pillanat a fesztivál életében, amikor – az elmúlt évek szokásaihoz híven – sort kellene várni a zuhanyzóknál. Odasétál az ember, s várakozás nélkül máris jól végezheti dolgát… Tavaly, tavalyelőtt pedig külön taktikákat, stratégiákat kellett kidolgozni, hogy minimalizálhatja az ember a lehető legrövidebb, talán még elviselhetőre a várakozási időt.

Egy kis statisztika az elmúlt évek látogatottsági adataival

És ahogy ezt leírtam, esni kezdett, zuhog az eső Sopronban, a Lővér-kempingben, dől a víz a színpadokra, amelyeken a ma este fellépő zenekarok igyekeznek hangolni.
Itt mondjuk még el, a mínusz egyedik napi programra visszautalva, hogy Az kell, ami nincs címmel elkészítette bemutatkozó albumát a NAZA névre keresztelt formáció. A némi túlzással talán supergroupnak is tekinthető, egy évvel ezelőtt alakult csoport hétfőn, a VOLT Fesztiválon, a Petőfi Zenei Díj átadóján lépett először a közönség elé. „Bár nem szoktam annyira előre gondolkodni a körülöttem lévő dolgokról, a NAZA alapvetően hosszú távra tervezett zenekar, nem egyszeri projekt. Ezt a csapatban mind a négyen így gondoljuk” – mondta Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven egykori énekese, gitárosa a távirati irodának. A tavaly létrejött NAZA-ban Szűcs mellett a Magna Cum Laudéban játszó Mező Misi a másik frontember, aki basszusgitározik is, a Sean Darinként ismertté vált producer, Szepesi Zsolt gitározik, Mihalik Ábel (ex-Kispál és a Borz, ex-Kiscsillag) pedig dobol.
Szűcs Krisztián elmondta, hogy azóta is folyamatosan ír zenét és szövegeket, amióta 2015-ben a Heaven Street Seven húsz év után felfüggesztette tevékenységét. A tavaly beindult NAZA mellett minden tagnak sok zenei elfoglaltsága volt és van (ő maga elsősorban a Budapest Bárban és a pop+költészet műfaját művelő Rájátszásban szerepel), de a közös formáció mindannyiuk számára kiemelten fontos.
„Nem vagyok híve annak, hogy előre kitaláljuk, mi legyen, a NAZA az lett, ami négyünkből kijött. Nevezzük, mondjuk, stadionsanzonnak. Misivel több mint másfél évtizede ismerjük egymást, mindig szerettem, ahogy énekel, és azt hiszem, ez kölcsönös. Adódik az összehasonlítás a Heaven és a Magna között, de ezzel nem foglalkozunk. A dalokat elsősorban én írom, a hangszerelést és a többi fázist közösen csináljuk” – nyilatkozta hétfőn Szűcs Krisztián, aki elmondta azt is, hogy Mező Misivel 2014-től a Budapest Bárban együtt szerepelnek, a NAZA létrejöttét pedig talán az generálta leginkább, hogy 2015-ben szöveget írt Lotfi Begi Egy szó miatt című számához, amelyet Misi énekelt és Szepesi Zsolt hangszerelt.
Szerdán délután aztán egy kisebb felfedezőútra indultunk a VOLT-kemping területén. S természetesen akkor is egy koncertbe botlottunk. Az erről készült kis videónkat itt tekinthetik meg:

Amíg eláll a csapadék, javaslom, nézzék át a cikkünk felett, a nyitóképünk helyén található képgalériánkat (ezek főleg saját fotók, de a Magyar Távirati Iroda kínálatából is válogattunk néhányat…), aztán, ha kicsit megszárítkozom, majd a beszámolómat is onnan folytatom, ahol most hirtelen megszakadt…