Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

Tegnap hajnalban még dübörgött a Szegedi Ifjúsági Napok, tehát a nyárbúcsúztató SZIN fesztivál Party Arénája a Tisza partján, a kecskeméti Mr. Vasovski house, soul és funk DJ programja ugyan még a szombati műsorrendben szerepelt, de vasárnap hajnali háromkor kezdődött. A fesztivál négy napján a nyolcvanas évek világába csábítgatta a közönséget a szegedi Somogyi-könyvtár: „A tavalyi sikeres debütálás után idén is sokféle pihentető időtöltéssel várják a fiatalokat, akiknek talán már a szülei is hallgatták a Tisza-parti koncerteket. A húsz-harminc évvel ezelőtti SZIN-es világot régi plakátok, ifjúsági lapok fotóriportjai idézik föl. Könnyű lesz a somogyisokra találni: egy szintén korabeli Ikarus-autóbuszban rendezik be az alkalmi könyvtárat, amelyből »becsület-kölcsönzéssel« vihető el az olvasnivaló (a buszt a szegedi városőrség bocsátja rendelkezésre). A fiatalok a könyvtári sörsátorban heverészve, lapozgatva pihenhetik ki az előző esti koncert fáradalmait.” Élménybeszámolót az idei SZIN-ről, felettébb sajnálatos módon, nem tudok írni, mert bár két bérletem is volt, egyiket sem tudtam kihasználni, nem jutottam el Szegedre augusztus 25-e és 29-e között. 🙁 Hasonló helyzetben lehetett az utóbbi huszonhárom esztendő egyik legmeghatározóbb, mindenképp korszakos jelentőségű magyar zenekara, a Kispál és a Borz is. Habár a nyár szinte összes fontos fesztiválját végigkoncertezték, a SZIN-re már ők sem jutottak el: nem egész három héttel korábban, a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján búcsúztattuk el őket… Méltósággal. Az együttes feloszlott, ez aztán az igazi vis major.

 

A zaj és annak a szintje

 

Az idei rendezvényről visszatérve, első munkanapomon, augusztus 18-án beütöttem a Magyar Távirati Iroda hírfolyamának keresőjébe a kifejezést: Sziget Fesztivál. Az összesen nyolc találati oldalon megjelenített több száz anyag többsége persze fotó volt, felvételek különböző koncertektől, fényképek a szigetlakók „hétköznapi” életéről. A legkorábbi elérhető hír, augusztus 11-i dátummal pedig arról szólt, hogy az előírásoknak megfelelő (volt…) a fesztivál zajszintje.

Nem haladja meg a környező kerületekben a Sziget Fesztivál zajszintje a határértékeket – mondta akkor Gerendai Károly, a fesztivál főszervezője a szerda hajnali mérés után az MTI-nek. A főszervező tájékoztatása szerint a méréseket Budapest három kerületében, a III-ban, a XIII-ban és a IV-ben végezték több helyszínen. A határértéket csak az egyik „ellenőrzési pontnál” közelítette meg a zaj szintje, de a problémát hatékonyan megoldották – tette hozzá Gerendai. Millei Lajos, a mérést végző igazságügyi szakértő elmondta, hogy nyáron a szabályok értelmében éjjel ötvenöt decibel, nappal pedig hatvanöt decibel a megengedett érték. A zajszintmérést egy speciális műszer segítségével végezték. A fesztivál főbb koncerthelyszíneit erre az időre sorra, majd egyszerre is beüzemelték, a szerkezet segítségével pedig rögzítették az értékeket. Bús Balázs, a III. kerület fideszes polgármestere a mérésen közölte, hogy Óbudán elsősorban ott mértek, ahonnan a legtöbb panasz érkezett a zaj miatt a korábbi években. A kerületi mérések megnyugtató eredményt hoztak, de ha mégis lenne panasz, akkor mind a Sziget stábjához, mind az önkormányzathoz lehet fordulni, az esetleges későbbi problémák kiszűrése érdekében akár különmérést is elrendelhet az önkormányzat – fűzte hozzá előzetesen a polgármester.

 

Mi a különbség a Kispál és a borz között?

 

Ez a bizonyos augusztus 11-e, szerda volt az idei Sziget Fesztivál hivatalos nyitónapja. Kicsit furcsa is – főleg mióta kitalálták a szervezők, hogy nem kell egy hét együttlét, elég lehet akár öt nap is belőle –, hogy már harmadik napja bulizunk, amikor egyszer csak beköszönt a valódi, hivatalos kezdés. Sőt, többségükben a nyugati látogatók – úgynevezett beköltözőjeggyel – már évek óta nemcsak a nulladik és a mínusz egyedik napra érkeznek meg a Hajógyári-szigetre, hanem napokkal korábban felverik a sátraikat, a buli tehát elkezdődik a még éppen hogy csak épülő programhelyszínek között, a kalapácscsattogás, ponyvafeszítés, söntésácsolás, fúrófejsercegés, szögecselés idején.

Kínálatból pedig az idei hivatalos kezdés előtt sem volt hiány. Írtunk már arról sorozatunkban, hogy a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján, augusztus 9-én tartotta meg búcsúkoncertjét a Kispál és a Borz zenekar; másnap, augusztus 10-én, tehát a nulladiknak minősülő rendezvénynapon pedig már több program közül is válogathattak a látogatók: ekkor szervezték meg Eszembe jutottál címmel a Cseh Tamás-emlékkoncertet, a nagyszínpadon Bob Marley születésének hatvanötödik évfordulója alkalmából Reggae & ska ünnepet „ültek”, s – bizony, amiről mindeddig hanyag, és eléggé el nem ítélhető módon hallgattunk – a Budapest Jazz Club amfiteátrum színpadán megtartották a II. Magyar Jazz Napját.

Ahogy az már a búcsúkoncertekkel lenni szokott, természetesen ezúttal is film készült, sunyi kamerák rögzítettek mindet, ami a színpadon, illetve a pódium előtt történt aznap este. De Lovasi Andrásék, rájuk igencsak jellemző módon, természetesen nem érhették be ennyivel. „Újabb lehetőség, hogy szerepelhess a Kispál-filmben, és benne legyél a tévében (moziban, stb.)! A feladatod annyi, hogy hétfőn, amikor a zenekar az Emese című számot játssza, énekelj te is és vedd fel magadat a Kispállal a háttérben. A felvételt augusztus 20-ig küld a kispalfilm@gmail.com-ra és legyél benne a Kispál-filmben!” – jelent meg a koncert előtti vasárnapon, valamikor kora délután az együttes Facebook-oldalán az interneten. Végül is, nagyon szép huszonhárom esztendő volt ez, semmiért sem cserélném el, a Kispál és a Borz korszakos jelentőségű együttes a magyar könnyűzene történetében, olyan etalon, amelyhez még hosszú időn át mérni fogják a feltörekvő, fiatal, friss, új energiákat hozó zenekarokat, és a mai napig is őrzöm még Zentán, annak az éjszakai műsornak a felvételét (régi tervem szerint talán egy szép napon majd digitalizálnom is sikerül…) egy régi, mára már igencsak megvetemedett kazettán, amelyikben az egyik betelefonálónk (Hallgassunk filmet! címmel, az Újvidéki Rádióban, valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején…), egy pécsi anyuka kérte fiának Lovasiék egyik dalát… Ha nincs az a telefon, ha nincs az a kérés, ha nincs az a zenei kívánság, egészen bizonyos, hogy szegényebb maradok egy élménnyel, s valószínűleg csak jóval később ismerem meg a zenekart, mint ahogyan ennek a szerencsésnek mondható véletlennek köszönhetően…

Elkészítettük hát mi is kis amatőr videónkat a Kispál és a Borz búcsúkoncertjén, miközben a „háttérben” az szólt élőben, hogy „Emese, most már indul a buszod…” Nagy közös éneklés Orsival, Sárival, Robikával és még negyvenötezer emberrel… De a megadott e-mail címre persze nem küldtem el a felvételt, így a filmből immár minden jel szerint kimaradunk. A YouTube videómegosztó portálra azonban – mi sem lehetne természetesebb ennél 🙂 – feltöltöttem, ott aztán bárki kedvére nézegetheti, aki beüti internetes böngészőjének címsorába a következő, a világhálóhoz kevésbé szokott szemek számára vélhetően riasztóan ható betű- és számkombinációt: http://www.youtube.com/watch?v=g0t2KUeMNNk.

„És akkor még egy felhívás! Szintén videó és szintén lehetőség a Kispál-filmben való szereplésre! A következő kérdéseken elmélkedjetek, vegyétek fel (telefonnal, kamerával, fényképezőgép vagy akármi, ami videót felvesz) és küldjétek el” – folytatódott a buzdítás az együttes Facebook-oldalán. Mindazoknak tehát, akik szerepelni akartak a készülő Kispál-filmben, a következő kérdések valamelyikére kellett (volna…) választ adniuk bármiféle, mozgókép rögzítésére alkalmas felvevőgép, herkentyű, mashinéria színe előtt:

♥ Szerinted lesz-e sas 2020-ban?

♥ Mi a különbség a Kispál és a borz között?

♥ Ha nem lesz sas, mi lesz?

♥ Mi a véleményed arról, hogy az intercity büfékocsikban nem lehet bagózni?

♥ Ha nő lenne – csávó – mekkora mellet szeretne magának?

♥ Miért nem egészséges a vegetáriánus koszt?

És a zenekar tagjai hozzátették még: „Ha más üzeneted lenne az együttesnek, azt is fogadjuk, videóban, augusztus 20-ig”.

 

A kibic lelki nyugalma

 

„Ha szeretnél szerepelni a Kispál-koncertfilmben, küldj be egy videót arról, hogy barátaiddal miként jutottatok el a búcsúkoncertre, a készülődéstől kezdve az érkezésig! A videó készülhet akár telefonnal is, az egyetlen feltétel az, hogy közben az Autók a tenger felé című számot énekeljétek. Az anyagot augusztus 20-ig jutassátok el a kispalfilm@gmail.com e-mailcímre. Legyél része a filmnek, legyél része a Kispálnak!” – ez volt tehát a harmadik felhívás, a harmadik lehetőség arra, hogy bárki bekerüljön az idei Sziget Fesztiválon rögzített koncertfilmbe. S máris epekedve várjuk a jövő évi Magyar Filmszemlét… Habár valóban gyorsnak és villámkezűnek kell lennie a vágónak, ha a mustra hagyományos időpontjáig, jövő februárig végezni akar vele. 🙂

Így, hogy a búcsúkoncerten készült videót nem küldtem be a megadott e-mail címre, szinte már a kibic lelki nyugalmával várhatom a vetítést… És arról sem filóztam semmilyen kamera előtt, hogy élnek-e majd sasok ezen a bolygón tíz év múlva…

Mindegy is…

Nem, persze nem a sasok léte és fennmaradása a mindegyleges most számomra (sőt, az nagyon is fontos!…), hanem ez a kihagyott filmszerep… 🙂 Annál is inkább, mert még egy videofelvételt készítettem ugyanezen a „könnyűzenei hangversenyen”. Épp a Presszó rock című szám végét sikerült elcsípnem a kis digitális fényképezőgépemet videó módra állítva:

„Na idő ezt add vissza
Meg mondd; mitől van hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden a helyén
Adódik nő, adódik legény
Éji ég, magyar föld
Igaz pár német kint csörömpölt
Ez mindegy én nem a paradicsomot
Reklamálom tudom hogy hozott
Anyagból kotyvasztod a masszát
A bűvészek meg összebasszák
A mozsarukban a poljotot, de én
Tudom hogy volt, voltam ott” x 2 🙂

Ez a felvétel is elérhető a YouTube internes videómegosztó portálon a következő címen: http://www.youtube.com/watch?v=dBq_388rqI4.

Jó szórakozást mindegykinek!

 

Internetes kispálozás

 

A búcsúkoncerttel összefüggésben természetesen számtalan interjú is készült az együttes – ma már úgy kell mondani: egykori – tagjaival. Ezek közül most csak kettőt emelnék ki. Az igen népszerű Index internetes portál számára Miért is ért véget a Kispál és a Borz? címmel Valuska László készített interjút Lovasi Andrással és Kispál Andrással – a cikk teljes terjedelmében megtalálható a http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2010/08/07/23_ev_onismereti_szakkor címen, egy rövid részletét pedig bemásolom most ide: „Kispállal és Lovasival közös interjúra ültünk le, ebéd mellett, Lovasi nektarinos levest, Kispál csirkepörköltet evett, hogy még nyilvánvalóbbak legyenek a különbségek. Egymás mellett ültek, olyanok voltak, mint a Muppet Show-ban a két öreg, Statler és Waldorf. Sokszor tűnt párkapcsolati tréningnek, ami folyt, amit a végén megerősített a frontember is: »Huszonhárom év alatt ezek derültek ki rólunk. Ez egy önismereti szakkör végeredményben.« A legcsodálatosabb, ahogy ezt Lovasi is megjegyezte, hogy »23 év után sincs sunyulás, szembemosolygás. Egyenesség van. Kifelé is.«

Kispál szerint a közös munka »valamilyen szinten lelassult, nehézkessé vált. Ebben nagy szerepe volt, hogy a zenekar kettészakadt, a fele budapesti lett. Ezt nehéz volt összehangolni, jelentős probléma lett.«

»Lassan, keservesen születtek a számok« – emlékezett vissza a zenekar alkotói időszakára Dióssy is, akit az Ül lemez idején csaltak el billentyűzni. Sok ösztönös folyamat és véletlen alakította a zenekar pályafutását, »teljes szöveg a keverési fázisban egy másik számra landolt«.

Lovasi konkrétan látja, mi vezetett a befejezéshez: 1. »Mike nem volt túl jó dobos, ezért edzenünk kellett. A teljes repertoárt bevágtuk, a Kispál-életművét elkezdtük feldolgozni, meg kellett tanulnia 150 dalt. Emiatt állandóan próbáltunk napi 8-10 órát. Ekkor már jelentkeztek a kommunikációs és egyéb problémák.« 2. »Kialakult, hogy én vagyok a vezérürü, korábban is így volt, de régebben a többiek is vállaltak sok mindent. Kispál úgy érezte, kiszorul a zenekarból, egyre többen lettek a zenei megfejtők, akik okoskodtak. Átalakultak a viszonyok, de maradt a demokrácia úgy, hogy az apróbb döntéseket én hoztam meg. Mike annyit tett ez ellen, hogy lemondtam a zenekari igazgatói posztomról. Nagyjából innen kezdődik a Kispál vége.« 3. »Lemondtam a zenekari vezetésről, nem volt kvázi szellemi főnök, gurult, amerre gurult. Ugyanazt az energiát tettem bele, mint a többiek, ki is fújt.«”

Néhány nappal a búcsúkoncert után, pénteken pedig – miközben épp az amerikai Papa Roach dübörgött a fesztivál nagyszínpadán – Dióssy D. Ákossal, a zenekar billentyűsével beszélgetett Láng Dávid, az A38-tól a Zeneakadémiáig című, stílusokon átívelő zenei blog szerzője. A többkezes internetes napló megtalálható a http://ldkritika.blog.hu címen. Az „Érdekes kísérlet volt, de úgy tűnik sikerült” címmel publikált interjúból pedig álljon most itt csak egy nagyon rövid kedvcsináló ízelítő:

„– A koncert beharangozó plakátjain miért csak hárman szerepeltetek?

– Amióta a dobosproblémáink állandósultak, megbeszéltük, hogy senkit sem veszünk be hivatalosan addig, amíg nem sikerül teljesen integrálni. Emiatt a zenekar az utolsó 3-4 évben – már a [Mihalik] Ábel előtti dobos, [Bóra] Áron idején is – papíron háromtagú volt.”

Az interjú teljes terjedelmében a következő címen olvasható: http://ldkritika.blog.hu/2010/08/14/diossy_interju.

 

No, Idő, ezt add vissza…

 

Az a huszonhárom esztendő, amiben a Kispál és a Borz volt nekünk, ha vissza már nem is hozható, de legalább egy szép kerekre zárt történet. Régen minden szebb lesz – ahogy két héttel ezelőtt már megállapítottuk ugyanitt…

Ha a Kispál és a Borz története még tovább szépül, akkor valóban nem lesz mire panaszkodnunk.

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2010. augusztus 30-i számában