A világ egyik legkülönlegesebb határa húzódik a két Korea között. Hivatalosan nem is országhatár, hanem demilitarizált zóna. Senki nem mehet át rajta, sőt a területére sem léphet, bár önszántából nem is lépne, ugyanis az egész terület el van aknásítva, ez a világ legnagyobb aknamezője. A „terület” kifejezés azért indokolt, mert nem egyszerű határvonalról van szó, hanem egy 4 kilométer széles és 258 kilométer hosszú „sávról” a Koreai-félsziget 38. szélességi körénél.

1945. augusztus 17-én hagyták jóvá azt a megállapodást, amely kettéosztotta a Koreai-félszigetet: északon a szovjetek, délen pedig az amerikaiak vonulhattak be Koreába. Nem sokkal korábban még a két hadsereg egymással összefogva harcolt a fasiszta Japán ellen. 1949-re az amerikai csapatok elhagyták Dél-Koreát, erre Észak-Korea 1950. június 25-én lerohanta Délt. Ezzel megkezdődött a hidegháború első fegyveres konfliktusa.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két nappal később a 83. számú határozatában felhatalmazta a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget a koreai Köztársaságnak (Dél-Koreának) az önvédelemhez az ENSZ lobogója alatt. A BT-határozat ellen csak Jugoszlávia szavazott: a Szovjetunió akkoriban bojkottálta a BT munkáját, így nem vétózta meg a tervezetet. India és Egyiptom tartózkodott a szavazástól. A jugoszláv ellenszavazat azért volt furcsa, mert a titói hatalom annak idején még nagyon tartott egy szovjet beavatkozástól – aminek a visszaveréséhez esetleg jól jöhetett volna egy hasonló nemzetközi erő.

Az Egyesült Államok mellett 20 másik ország is beszállt az akcióba, de a haderő 88 százaléka az USA-tóol származott. Mivel Kína azonnal – a Szovjetunió pedig később – Észak-Korea segítségére sietett, a harcok állóháborúvá változtak, és a felek csak három évvel később látták be, hogy az öldöklésnek nincs értelme.

1953 óta tűzszünetről beszélhetünk a két ország között, de hivatalosan máig hadban állnak egymással, mert a koreai háborút nem zárta le semmilyen békeszerződés. Hivatalos diplomáciai kapcsolat sem létezik a két Korea között.

Korea kettéválása emberek millióit szakította el egymástól és családjuktól. Ők azóta sem tudhatnak semmit szeretteikről, rokonaikról. Két évvel ezelőtt néhány száz személynek engedélyezték, hogy pontosan fél napra találkozzanak egymással. A több tízezer jelentkezőből sorsolással választották ki a szerencséseket.

A turistaforgalom meglepően erős a nehézségek ellenére. Sokan érkeznek a zónához, hogy lássák a világ e különleges helyét, de alá kell írniuk egy nyilatkozatot arról, hogy bármi történik, vállalják a felelősséget. A „bármiben” benne foglaltatik a haláluk is, hiszen bármikor bekövetkezhet egy támadás vagy valamilyen előre nem látható esemény. Felhívják a figyelmüket arra is, hogy ne nézzenek katonák szemébe, ne mutogassanak, ne szólítsanak meg senkit és ne viseljenek kék farmert vagy sportcipőt mert az „odaát” kihívónak számít.

George Orwell Állatfarm című regénye ugyancsak ezen a napon, 1945. augusztus 17-én jelent meg. A totális diktatúrát bemutató Állatfarmból megtanultuk, hogy ugyebár mindenki egyenlő, de azért vannak „még” egyenlőbbek. Észak-Koreában mindenki „egyenlő”, de a legegyenlőbb közöttük bármikor bármit megtehet a többiek akármelyikével.