Ma van a kávé világnapja: a világnap megtartása az egyik legnépszerűbb élvezeti cikket, a kávécserje (Coffea) terméséből készíthető sötét színű, élénkítő hatású italt hivatott népszerűsíteni.
Nem tudni biztosan, hogy honnan és mikor indult el a kezdeményezés, de bizonyos, hogy 1983-ban Japánban már ünnepelték a kávé napját. Az Egyesült Államokban 2005-ben még Nemzeti Kávénapnak nevezték, majd 2009. október 3-án a New Orleans-i Southern Food and Beverage Museum meghirdette a kávé világnapját. Ma már a világ sok országában ünneplik, de ahol nem ünneplik, ott is rendszeresen fogyasztják a koffeint tartalmazó, kesernyés ízű italt.
A kávécserje a buzérfélék családjába tartozik, Afrika és Ázsia trópusi vidékein őshonos, de szobanövényként is tartható – igaz, ez esetben nagy termésre nem kell számítani. A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik, a legismertebb szerint egy etióp pásztor figyelt fel arra, hogy kecskéi mennyire felélénkülnek, miután az egyik bokor piros bogyóit legelték. A termést elvitte egy közeli kolostorba, ahol megkóstolták, de rossznak találták és a tűzbe dobták. Ám ekkor kellemes illatok kezdtek szállingózni, így a bogyókból főzetet készítettek, s ennek elfogyasztása után éberek maradtak az éjszakai ima alatt. A kávé szó eredete is bizonytalan: egyesek a cserje őshazája, az etiópiai Kaffa tartomány nevéből származtatják, mások az arab kahua (izgató) szóból, amelynek eredeti jelentése bor volt, ezért nevezték a kávét „iszlám bornak” is.
A pörkölt, őrölt kávéból készített ital fogyasztását Jemenben jegyezték fel először, ahová Etiópiából került a növény. A kávéivás szokását a szufi rend virrasztásain résztvevők terjeszthették el, majd a társasági kávéfogyasztás élvezetére hamarosan létrejöttek a kávéházak. A kávézás szokása Európába a 17. században érkezett meg, de kezdetben gyanakvással tekintettek a muszlimok által kedvelt italra, s a Sátán találmányának tartották. A vitát VIII. Kelemen pápa döntötte el, aki megízlelte a kávét és olyan finomnak találta, hogy kijelentette: nem szabad hagyni, hogy csak a pogányok élvezzék és áldását adta rá.
Az első európai kávéház, a La Bottega del Caffé 1624-ben nyílt meg Velencében. Az olasz kávé kultúrtörténetéhez a magyarok is hozzájárultak: a magyar Francesco Illy (Illy Ferenc) fejlesztette ki a kávé vákuumos csomagolását, valamint a presszókávé-automata elődjét. Az első bécsi kávéházat a város 1683-as török ostroma után nyitották, az alapanyagot az elkergetett törökök által hátrahagyott ötszáz zsák kávé szolgáltatta.
A kávét a történelem folyamán több helyen próbálták – persze sikertelenül – betiltani. Több uralkodó a bornál is veszélyesebbnek tartotta, mert a bortól csak részegek lettek az emberek, a kávétól viszont éberek, így maradt idejük radikális gondolatokra. Mekkában 1511-ben mondtak ki rövid életű tilalmat a kávéra, IV. Murad török szultán 1623-ban egyenesen halállal büntette fogyasztását, persze hiába. II. Károly angol király a felforgatás fészkének tekintette a kávéházakat, ahol pamfletek, gúnyversek születnek és 1675-ben mindet bezáratta, de a tilalmat tizenegy nap után vissza kellett vonnia. II. (Nagy) Frigyes porosz király 1777-ben a csökkenő sörfogyasztás (és így az állami bevételek apadása) miatt rendeletben kötelezte alattvalóit a kávé helyett a sör fogyasztására, azzal érvelve: „Őfelsége is sörön nőtt fel…”
Bár a kávé (Coffea) növénynemzetség sok fajt számlál, csak az arabica és a robusta terméséből készítenek kávét. Az arabica íze erősebb, a robusta kesernyésebb és testes, hozzáértők szerint a legjobb kávét a kettő keveréke adja. A világ kávétermelése évente mintegy 150 millió zsák, ennek egyharmada Brazíliából származik. A kávéitalok ezernyi változata a termőhely adottságai, a kávébab minősége, a pörkölési módok, az elkészítési receptek (például a kávé-víz arányának változtatása), főzési módok (kotyogó, kávégép, stb.) és adalékok számtalan kombinációjából születik meg, az ír kávé például whiskeyvel és tejszínhabbal készül. Létezik koffeinmentes kávé is, amelyből kivonják az izgató hatású vegyületet, van azonnal oldódó instant kávé és isszák a zöld kávét is, ez pörkölés nélküli kávébab.
Az ínyencek (és gazdagok) a nehéz, testes, krémes, enyhén karamell- és föld ízű Kopi Luwak kávékülönlegességre esküsznek. Ez a világ legdrágább kávéja (egy csésze 40-60 euróba kerül), amely az indonéz szigeteken őslakos cibetmacskaféle, a maláji pálmasodró ürülékéből készül. Ez az állat a kávéfák tetején él és a legérettebb, pirosló kávébabbal táplálkozik. A szemeket, amelyek az állat emésztőrendszerén végighaladva fermentálódnak, távozásuk után összegyűjtik, megpörkölik, majd ízesítik – ez a kávé a 2007-es Bakancslista című amerikai filmben a milliárdos Edward Cole (Jack Nicholson) kedvenc itala.
Magyarországon az első kávékat az országot elfoglaló törökök főzték, az italt a magyarok sokáig fekete levesként emlegették. Az első pesti kávéház 1727-ben nyílt meg, a szót először Mikes Kelemen használta egy levelében. A kávéházi élet a 19. század második felétől élénkült meg, a kávéház nem csak a társadalmi-politikai élet helyszíne lett, de a kultúrtörténetbe is bevonult, számtalan irodalmi alkotás született az itteni asztaloknál. A kávéházak az elmúlt évtizedekben jöttek ismét divatba, s ma már ismét egyre több várja a vendégeket.
A magyar kávéivó nemzet, a Mol Nyrt. a napokban készült online felmérése szerint a válaszadók 62 százaléka naponta 2-3 alkalommal kávézik, tízből hárman pedig már rögtön, az ébredést követő egy órán belül elfogyasztják első kávéjukat. Azonban csak 23 százalékuk kávézik az ital élénkítő hatása miatt, a többség a kávét finom íze, illata és aromája miatt fogyasztja. A legnépszerűbb kávé típus az eszpresszó (39 százalék), de minden ötödik kávéfogyasztó capuccinót vagy latte macchiatót választ. Ha egy országgal odébb megyünk, egészen más kávékultúrával találjuk magunkat szembe: a Balkánon a 2-3 csésze kávé csak a kezdet, és hát ugyan terjed, de még mindig nem a presszó a legnépszerűbb. Inkább isszák az emberek, a „török”, „görög”, „hazai” (domaća) változatot…
