Az unalomig megszoktuk már, hogy a magyarországi hatalom és médiamanipulátorai, a jól fizetett propaganda-apparátus, a megmondóemberek és közírónak álcázott pofozófiúk mindent és mindenkit leballiberális-kozmopolitáznak, ami vagy aki nincs ínyükre. Minden rossz, ami „kozmopolita”, és minden „ballibsi”, ami rossz a mai magyar állami szomorújátékban. (Talán mert nincs nagyobb szókincsük – mint kedvenc amerikai bálványjelöltjüknek, a sárga lakkozott hajú dilettánsnak.) Nemcsak a régi „emúttnyócév” és a madárijesztővé dekorált Gyurcsány a gyűlölet meg üldöztetés kötelező tárgya, hanem mindenki, akinek esze-mersze van másként gondolkodni széles e hazában, mint ahogy azt a budai várban meg a pesti országházban megbúvó Soros-alumnus haverok és milliárdos holdudvaruk eldönti és előírja.
Nincs ebben semmi meglepő: Az amerikai csoda is bizonyítja, hogy minél nagyobb a mellébeszélés, annál nagyobb a siker esélye. Akkorát kell hazudni, hogy azt már ne lehessen nem elhinni – mert a tisztességes emberek tömegei el sem tudják képzelni, hogy közéleti szereplők akkorát gurítsanak. A győztes politikusok meg propagandisták pontosan tudják, meddig kell elmenni.
De amikor egy társadalomtudós is így viselkedik, akkor azért még mindig kiakadunk. Valahogy az az érzésünk, hogy aki eleget tanult ország-világ működéséről, azt már ennél nehezebb kéne legyen rávenni, hogy félrebeszéljen, sőt félrevezessen. Pedig ilyen is van, legutóbb a Magyar Időkben. A „helyszín” természetesen nem meglepő: ez a szépnevű és jobb sorsra hivatott kormánypropaganda-lap – Bayer Zsolt felülmúlhatatlanul alpári stílusának égisze alatt – csöpög a fröcsögéstől. De mit keres ott egy olyan politológus, mint a múlt pénteki számban Fricz Tamás? (Autoriter brüsszeli kormányzás: A kozmopolita balliberálisok kettős mércéje egyúttal önmaguk paródiája. Magyar Idők, 2018. január 4., http://magyaridok.hu/velemeny/autoriter-brusszeli-kormanyzas-2632408/)
Jó, megértjük, feladatul kapta, hogy ő is letegye voksát a „kozmopolita balliberálisok” (értsd: minden önállóan gondolkodó ember) ellen, meg hogy teljes tudományos autoritásával leutoriterezze a „brüsszeli kormányzást”. Végtére is mást sem hall a magyar ember a nemzet legfelsőbb megmondójától, mint azt, hogy harc meg ellenállás meg szovjet-Unió. Egy kis tudományos szó ide vagy oda, úgysem számít.
De Fricz egy picit túltolta a biciklit, amikor végkövetkeztetésként kinyilatkoztatta, hogy „az uniót jelenleg irányító, fősodratú balliberális tábor […] illiberális, autoriter rendszert hozott létre Brüsszelben”.
Hogy is van ez?
De hiszen maga Orbán Viktor szónokolt az illiberális állam szükségességéről még 2014-ben! Ha tehát ezt azok az „átkozott brüsszeliek” átvették, akkor talán jól csinálták, nemdebár. Meg hát a magyar nemzetvezető foglalta imáiba a világ vezető autoritereit: Putyint, Erdogant és másokat. Ha tehát a gonosz Brüsszel most már ebben is követi Európa motorját, akkor mégiscsak használt a gyarmatellenes menetelés, nemdebár.
Szóval van itt néhány hátrabukfenc a politológus propagandista okoskodásában, ami fölött a jószándékú olvasó könnyedén átsiklik, hiszen tudja: „úgy rossz az a Brüsszel, ahogy van”! A legnagyobb gurítást így nyilván észre sem „teccettek” venni a magyar emberek: hogy ti. tudós hergelőnk szerint az Uniót jelenleg egy „fősodratú balliberális tábor” irányítja. Nos hát, álljunk csak meg egy percre, és vizsgáljuk meg ezeknek a brüsszeli „gazembereknek” a politikai hátterét – nehogy már újra gyarmati sorba vessék szegény uniós finanszírozottságú magyar kormánybarát milliárdosainkat!
Lássuk, kik is vezetik azt az autoriter brüsszeli kormányzást és hová tartoznak!
A köztörvényes bűnöző szélsőjobboldali médiamilliárdos Silvio Berlusconi és politikai mindenese, Antonio Tajani EP-elnök (Fotó: Agorá Magazine)
Az Európai Parlament elnöke Antonio Tajani (az Európai Néppárt frakciójához tartozik, akárcsak Orbán Viktor), a többször elítélt és lemondatott Orbán-barát Silvio Berlusconi legfontosabb stratégája volt hazájában.
Az Európai Bizottság elnöke Jean-Claude Juncker (az Európai Néppárt frakciójához tartozik, akárcsak Orbán Viktor), a luxemburgi Keresztényszocialista Néppárt egykori vezetője, aki ugyan egyszer „felpofozta” és lediktátorozta a magyar miniszterelnököt, de azóta is barátságosan veregetik egymás vállát.
A még sokkal fontosabb Európai Tanács (amelyben Orbán bármikor vétózhat, vagyis mégsem annyira diktatórikus testület az, mint mondjuk az SZKP KB politbürója volt) elnöke Donald Tusk (az Európai Néppárt frakciójához tartozik, akárcsak Orbán Viktor), egy jobbközép lengyel kormányt vezetett Európa csúcsára való avanzsálása előtt, akinek elnökké választását Orbán Viktor – még jobboldalibb lengyel PIS-remények ellenére – megszavazta.
Hárman a jobboldali Néppárt csúcsairól: Orbán két „fősodratú balliberális” autoriter EU-vezető között. Balról Donald Tusk Tanács-elnök, jobbról Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, (Fotó: Mindaugas Kulbis, AP)
De ha politológusunk netán az Uniót alkotó tagállamok „fősodratú balliberális táborára” gondolt volna (hiszen azok, s így Orbán Viktor kormánya nékül sem lehet dönteni), akkor melegen ajánljuk, hogy számlálja össze két kezén, hány uniós államban van ma balközép vagy baloldali kormány. (Megsúgjuk: a 28-ból mindössze tízben.)
Vagyis átlátunk a szitán. Lehet, hogy propagandának indult a politológusi málé, de csak önparódia lett belőle.
