Együtt a szabadságcsúszdán Az Európai Unió sereghajtójává váló Magyarország megelőzte Szerbiát a demokrácia romlásában – A Freedom House 2018-as jelentése

Negyvenhét éve értékeli a washingtoni Freedom House a szabadság és a demokrácia alakulását a világ országaiban. Szinte lehetetlen vállalkozás ez, hiszen a földkerekség sokszínű társadalmainak alig mérhető közéleti jellemzőire próbál objektív, összehasonlításra alkalmas mércéket találni. A szervezet által alkalmazott módszereket mégis az egyik legmegalapozottabb kísérletként – ha nem is tökéletesként – tartja számon a politikatudomány.

12 éve hanyatlik a szabadságjogok helyzete világszerte: 2006 óta mindig nagyobb a süllyedő (piros) országok száma, mint az emelkedőké (kék).

A minap közzétett 2018-as jelentés – amely 195 országban és 14 különleges területen térképezi fel az állapotokat – kevés jó hírrel szolgál azok számára, akiket érdekel a politikai és szabadságjogok alakulása: tizenkettedik éve hanyatlik a világban a demokrácia. Közvetlen környezetünk ráadásul felkerült a legtöbb aggodalomra okot adó országok rövid listájára.

Mind Szerbia, mind Magyarország a között a nyolc állam között találta magát, amelyek esetében több éves tendenciát mutatva, vagy egyetlen évben különösen jelentős mértékben romlottak a viszonyok. („Két hazánkon” kívül ide tartozik még Bolívia, Hong Kong, Kambodzsa, Marokkó, Tanzánia és Tunézia.)

Szerbia: „Aleksandar Vučić elnök hatalma egyre fokozódik, többek között az átlátszatlan pártfinanszírozási módszerek, az igazságszolgáltatás elpolitizálása, valamint a kritikus újságírók elleni pénzügyi vizsgálatok és a kormánypárti média mocskolódása következtében.”

A 100-pontos összesített skálán (ahol a 100 jelenti a „tökéletes” szabadságot, és amit csak Finnország meg Svédország ér el) Szerbia és Magyarország tavaly „döntetlenre mérkőzött”, de mivel Magyarország idénre egy ponttal többet rontott megítélésén, mint Szerbia, a magyar nemzetállam 72 pontjával déli szomszédja (73 pont) alatt végzett a nemzetközi elemzőgárda megítélése szerint.

A Magyarországgal szomszédos hét ország közül csak Ukrajna (62) teljesít rosszabbul, Szerbia viszont ebből a szempontból „szerencsésebb”: nyolc szomszédja közül ötben értékelődtek alacsonyabbra a szabadságjogok. Magyarországnak még egy súlyos negatívumot jelent, hogy az Európai Unióban a legutolsó helyet foglalja el a demokrácia minőségét illetően. Tíz évvel ezelőtt Magyarország még élen járt a kelet-európai uniós tagállamok között, mára azonban még Bulgária (80) mögött is messze elmarad. A volt szocialista országok „táborában” Észtország (94), valamint Csehország és Szlovénia (93-93) emelkedik ki a szabadságjogok tekintetében.

Magyarország: „A civil társadalom csoportosulásai és az ellenzéki erők fokozódó megfélemlítésnek vannak kitéve [… ami] egyre vonakodóbbá teszi a polgárokat, hogy politikai témákban nyíltan megszólaljanak.”

Tízéves viszonyításban Törökország rontott a legtöbbet (-34), de Magyarország is „élen jár” a süllyedésben: mínusz 20 pontjával a tizedik leggyorsabban romló helyzetet tudhatja magáénak, és az egyetlen ebben a csoportban, amelyet valaha is szabadként minősítettek. E két illiberális országon kívül csak két másik európai állam tartozik a huszonnégy legaggasztóbban (legalább tíz ponttal) hanyatló közé: Oroszország (-12) és Liechtenstein (-10).

Az elmúlt tíz év leggyorsabban hanyatló 24 állama. Magyarország az egyetlen, amelyet közülük valaha is szabadként (zöld) minősítettek.

Az utóbbi talán meglepetésnek számít, de ugyanakkor azt is mutatja, hogy az elemzők nem bánnak kesztyűs kézzel a nyugati civilizációs körbe tartozó országokkal sem. Ausztria és Németország is „csak” 94 pontot kapott, az Egyesült Államok pedig csak szégyenletes 86-ot – akárcsak Horvátország, amivel éppen hogy csak megelőzik Lengyelországot (85).

Az efféle összehasonlítások sokakban kétséget keltenek, ezért érdemes kitérni az értékelés módszereire. A Freedom House kezdettől fogva az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára alapozta kutatási szempontjait, ami többek között abból ered, hogy a szervezet első két társelnöke Eleanor Roosevelt (Franklin Delano Roosevelt demokrata párti elnök politikailag rendkívül aktív özvegye) és Wendell Willkie (az amerikai Republikánus Párt 1940-es elnökjelöltje) volt, akik mindketten tevékenyen kivették részüket a Nyilatkozat megszövegezésében, az ENSZ egyik első és legfontosabb deklarációjának létrehozásában. A Freedom House azóta is gondosan vigyáz arra, hogy vezetősége pártok felett álló legyen és a napi politikától mentes elvek alapján irányítsa a szakmai munkát.

A Freedom House nem hisz a „papírmalasztban”, vagyis abban, hogy bármilyen törvényes vagy alkotmányos garancia hitelesen minősítheti a polgárok valós helyzetét. A jelentés összeállítását ezért egész éves kutatómunka előzi meg, amelynek során két nagy terület 10, ill. 15 indikátora alapján pontozzák az egyes országokban uralkodó állapotokat. A politikai jogok csoportjába tartozik a választási rendszer, a pluralizmus és részvétel, valamint a kormány és a közigazgatás működésének értékelése. Az emberi szabadságjogok kategóriáját pedig annak alapján pontozzák, hogy milyen szinten van a lelkiismereti és szólásszabadság, a szervezkedés szabadsága, a törvény uralma, valamint a személyi autonómia és az egyéni jogok tiszteletben tartása.

Az első csoport tíz indikátora összesen 40 pontot hozhat egy országnak, a második csoport 15 szempontja pedig 60-at. Így áll össze a fent említett 100-pontos skála. Mindkét kategória alapul szolgál azonban egy másfajta rangsoroláshoz is, ami 1-től 7-ig terjed, s aminek alapján mindegyikben három csoportba sorolhatók az országok: szabadok (1–2.5), részben szabadok (3–5) és nem szabadok (5–7).

A hanyatlás ellenére még mindig a szabad országok (zöld) képezik a legnagyobb csoportot. A részben szabadok csoportját sárgával, a nem szabadokét lilával jelöli az ábra. A jobb oldalon a Föld lakosságának aránya látható csoportonként.

A jelentés megállapítja, hogy a vizsgált 195 állam és 14 terület közül 88 tartozik a szabadok csoportjába, ahol a Föld lakosságának 39 százaléka (2,9 milliárd ember) él. A részben szabad csoportba 58 ország került 1,8 milliárd lakossal (24%), a nem szabadok közé pedig 49 ország tartozik 2,7 milliárd emberrel (37%). A szabadságjogok állapota e szerint a beosztás szerint is romlott az elmúlt évben.

A részletes országjelentések még nem elérhetők: az összefoglaló pontozáson túl minden ország esetében csak egy-egy rövid bekezdés ad eligazítást a politikai és szabadságjogok helyzetét és változásuk tendenciáját illetően.

Magyarország esetében ez a szöveges összefoglaló azzal indokolja a jelentős leminősítést, hogy „a civil társadalom csoportosulásai és az ellenzéki erők fokozódó megfélemlítésnek vannak kitéve” (amit a budapesti kormány első 2018-as intézkedései csak tovább rontanak – a szerk. megj.), ami „egyre vonakodóbbá teszi a polgárokat, hogy politikai témákban nyíltan megszólaljanak”. Ezt az utóbbi megállapítást az is alátámasztja, hogy a rendszeres pártnépszerűségi felmérések tekintetében Magyarországon a legnagyobb a nyilatkozni nem hajlandók és a határozatlanok aránya.

Szerbia azért került a legnegatívabb tendenciájú országok közé, mert „Aleksandar Vučić elnök hatalma egyre fokozódik, többek között az átlátszatlan pártfinanszírozási módszerek, az igazságszolgáltatás elpolitizálása, valamint a kritikus újságírók elleni pénzügyi vizsgálatok és a kormánypárti média mocskolódása következtében”.

A Freedom House jelentésén nyilvánvalóan ki fognak akadni mind a belgrádi, mind a budapesti hatalmasságok, ám a Szerbiát és Magyarországot érő, itt idézett bírálatok megalapozottsága megkérdőjelezhetetlen.

Végezetül egy részleges táblázattal szolgálunk a Freedom House jelentéséből. Az egyes országokat szubjektív módon, remélhetőleg olvasóink érdeklődése alapján, úgy csoportosítottuk, hogy azokat egymás között hasonlíthassuk össze.

Részleges összehasonlítások