Amikor 18 nappal ezelőtt az amerikai szövetségi közigazgatás részleges leállásának megszűnését jelentettük, kissé félve írtuk címbe, hogy „Folytatás három hét múlva”. Senki nem hitte ugyanis, hogy amikor az első, háromnapos zárórát előidéző – majd megszüntető – demokrata kisebbség beleegyezett a „becsületszavas” kompromisszumba, a többségi republikánusok képesek vagy hajlandók lesznek pár héten belül újra káoszt okozni a szövetségi kormány finanszírozásában. Annál is inkább, mivel már a januári cirkusszal is történelmet írtak: először fordult elő, hogy egységes kormányzás ellenére (amikor mind a végrehajtó hatalmat, mind a törvényhozás két házát ugyanaz a párt ellenőrzi) nem sikerül döntést hozni a föderáció pénzeléséről.
Az iránytűt vesztett amerikai jobboldalnak viszont ez három héten belül másodszor is „sikerült”. Balassi Bálint halhatatlan szavaival, amelyeket tájainkon Domonkos István tett közkinccsé:
Elmém csak tévelyeg széllel kétségben,
Mint vasmacska nélkül gálya a tengerben;
Kormányeltörésben,
Nincsen reménysége senki szerelmében.
(Balassi Bálint)
Sikerült ez ráadásul úgy, hogy ezúttal „családon belüli erőszakot” követtek el, méghozzá nem is Donald Trump közebavatkozásán keresztül. Saját szenátoruk, a hatalmi párton belül is fekete báránynak számító libertariánus lelkületű Rand Paul akadályozta meg a költségvetési megegyezés törvényre emelését több órás beszédével, amelyben a japán fürjek nemi életének kokainterápiával okozott hullámzásáról szóló tanulmánnyal figurázta ki kollégáinak oltatlan szomjú költekezését. A Kentucky-t képviselő Paul azt követelte, hogy tartsák meg az államháztartás finanszírozására még Barack Obamával 2011-ben megkötött egyezségként eddig fennálló megszorításokat. (A szenátus szabályai szerint akár egyetlen szenátor is megakaszthatja a törvényjavaslatokról indítandó szavazást, amikoris hatvan fős többség kell a patthelyzet feloldásához.)
Rand Paul Kentucky-i republikánus szenátor a japán fürjek szerelmi életének kokainos tanulmányozásáról, pontosabban annak értelmetlenségéről értekezik az üres szenátusi teremben a költségvetési rezolúció megakasztása végett (Fotó: C-SPAN)
A váratlan obstrukció azért következett be, mert a kétpárti megállapodás ezer milliárd dolláros költségvetési hiányt irányoz elő a folyamatban lévő pénzügyi évre – és a következő jónéhányra is, ami többek között a decemberben nagy dobra vert másfél ezer milliárdos adócsökkentés következménye. A republikánusok által mindeddig (értsd: Obama elnöksége alatt) a fekete ördöggel egyenlővé tett, de most hirtelen felvállalt féktelen költekezés 300 milliárddal növeli a katonai kiadásokat, amiben Trump – és az őt skrupulus nélkül kiszolgáló jobboldal – egyaránt érdekelt.
Rand Paul éjfél után abbahagyta az obstruálást, és a Szenátus minősített többséggel elfogadhatta a költségvetést pótoló javaslatot. De addigra már az Egyesült Államoknak elfogyott a pénze és életbe lépett a leállás. Lehetséges viszont, hogy az csak néhány óráig fog tartani, ha a Képviselőház a hajnali órákban képes lesz megszavazni ugyanazt a törvényjavaslatot (amihez ugyan van kétpárti remény, ám a Republikánus Párt jobbszárnya ott is berzenkedik). Akkor már csak Trump aláírása hiányzik majd a munka felvételéhez.
Az elnöknek nem volt része a republikánus „családon belüli erőszak” legújabb fordulójában – hacsak el nem hagyjuk az idézőjeleket: az elnöki hivatal ugyanis újabb botrányba keveredett a héten, mert kiderült, hogy Rob Porter, a Fehér Ház titkára nem kaphatott titokkezelési felhatalmazást: mindkét volt felesége nyilvánosság elé állt ugyanis azzal (amiről tavaly ilyenkor az FBI-nak is beszámoltak, csak az mindeddig titokban maradt), hogy Porter fizikailag és lelkileg is bántalmazta őket. Egyikük még fotót is közzétett szemsérüléséről, amit volt férje okozott. Ennek ellenére John Kelly, tábornokból lett belbiztonsági miniszter majd kabinetfőnök – aki újabban hibát hibára halmoz és sikerült saját magát is néhányszor meghazudtolnia – nem rúgta ki akkor, amikor hónapokkal ezelőtt tudomására hozták Porter múltját.
A Fehér Ház titkári posztja nem egy jól ismert munkakör, ám annál fontosabb: az elnök napi titkosszolgálati briefingjein kívül szinte minden jelentés, még a legtitkosabbak is, azon az irodán keresztül mennek át. Porter az a sudár fiatalember, akit eddig is gyakran láthattunk (noha neve nem szerepelt sehol) az elnök közvetlen közelében, amint keze alá rakja a Trump által spektakulárisan aláírni szeretett rendeleteket és törvényeket, de rendszeresen utazott is vele. Porterről most az is kiderült, hogy második válása óta Trump másik titokzatos kísérőjével, a 29 éves fotómodellből elnöki stratégiai kommunikációs igazgatóvá és állandó elnökkísérővé avanzsált Hope Hicks-szel flörtölt (már amikor a hölgynek nem az elnökkel kellett foglalkoznia), aki állítólag megvédte a titokkezelési felhatalmazás hiánya ellenére is.
Donald Trump elnöksége egymás után halmozza a rekordokat: két tucat legközelebbi munkatárs egy éven belüli le- és felmondása, két kormányleállás egypárti teljhatalom ellenére, két tőzsdecsuszamlás nyolc napon belül stb. Most már a „családon belüli erőszak” is felkerült a vívmánylistára – idézőjelben és anélkül egyaránt.
FRISSÍTÉS (2018. február 9., 13:00 KEI): A Képviselőház helyi idő szerint péntek reggel 6 órára elfogadta ugyanazt a kormányfinanszírozási javaslatot, amelyet órákkal előbb a Szenátus is, így a leállás rövid életű lesz: mihelyt Trump felébred és aláírja a törvényt, újra nyithatnak a kormányhivatalok.
