A Köztársasági Statisztikai Hivatal közzétette a szerbiai átlagbérre vonatkozó adatokat, amelyeket új módszertan alapján kell kiszámolni. Eszerint egy tavalyi átlagbér 2.7 százalékkal alacsonyabb, mint ahogyan azt a régi számítási módszerek alapján kiszámolt összeg mutatta, tudatja az N1.

Az új számítási módszert január elsejétől alkalmazzák. Az eltérő számítás eltérő adatokat is eredményez, noha a különbség nem szembetűnő. Az új módszerrel számítva a tavalyi átlagbér 46 600 dinár volt, azaz 2.7 százalékkal kevesebb, mint a régebbi számítási modell szerint. A statisztikai hivatal szerint a különbségek jelentéktelenek, mintegy 1200 dinárt tesznek ki.

A legnagyobb különbség az alkalmazott módszerben az, hogy eddig a munkáltatók szolgáltattak adatokat arról, hogy egy adott hónapban mennyit fizettek a dolgozóiknak. Az új módszertan szerint a statisztikai hivatal az adóhivataltól kapja az adatokat. Mindez azt is jelenti, hogy az átlagbér-számításkor a statisztikusok továbbra sem veszik figyelembe a „nemhivatalos” kifizetéseket, mert az ilyen juttatások nem szerepelnek a nyilvántartásban.

Láthatóvá vált viszont az, amit eddig a szakemberek csak feltételeztek: a tavaly novemberi adatok azt mutatják, hogy Szerbiában a dolgozók a leggyakrabban 20-25 ezer dinár közötti fizetést kapnak; ennyit vehet át a foglalkoztatottak mintegy 20 százaléka, azaz a dolgozók kétharmada kevesebbet visz haza az átlagfizetésnél. Az is szembeötlő, hogy a férfiak jobban keresnek, mint a nők.

Milojko Arsić professzor meglátása szerint az átlagfizetésre vonatkozó adatok jól illusztrálják az életszínvonalat, de a teljesebb képhez más mutatókat is figyelembe kell venni, például a fogyasztást. Mégis, az új mutatók, mint a leggyakrabban kifizetett bér, jól illusztrálják azt a nagy egyensúlyhiányt, amely a munkaerőpiacot jellemzi: „Láthatóvá válik a meglehetősen nagy munkanélküliség és a szakszervezetek gyenge érdekérvényesítő képessége. Ugyanakkor mindez talán szükségszerű is a gazdaság jelenlegi fejlettségi szintjén. Bizonyos munkaerő-piaci politika révén abba az irányba kell hatni, hogy csökkenjenek az egyenlőtlenségek, de ne legyenek illúzióink, hogy így növelhető a lakosság életszínvonala. Márpedig az életszínvonal-növekedés kulcsfontosságú a termelékenység növelésében” – mondta a szakértő.