Bizonyára sokaknak ismerős az a kép az amerikai filmekből, amikor a vezető lapozgatja a kérelmet az irodájában, s aztán fogja magát, előveszi a fiókból a jellegzetes pecsétjét, majd egy férfias mozdulattal ráüti: REJECTED (alul pedig megjelenik a felirat, hogy mindenki megértse: ELUTASÍTVA).
Így járt az én interjúkérelmem is, amelyet Ceglédi Rudolfnak, Zenta község polgármesterének címeztem, s amelyben jeleztem: az Állami Számvevőszék által kiadott, 2016-os évre vonatkozó jelentéssel kapcsolatban szeretnék feltenni kérdéseket.
17 000 túlórát fizettek ki a zentai közigazgatási hivatalban
Azok az önkormányzatok és közvállalatok, amelyek élén a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tagjai vannak, 2016-ban törvényellenesen fizettek ki prémiumokat, ösztönző fizetéskiegészítéseket és túlórákat. Tették ezt annak ellenére, hogy Pásztor István, a VMSZ elnöke több mint három évvel korábban az ehhez hasonló visszaélések miatt kérte és hajtotta végre a topolyai önkormányzat élén a személycseréket – írja a Magločistač .
Hétfőn délelőtt a polgármester titkárnője hívott fel, s közölte velem, hogy az általam elküldött interjúkérelmet a polgármester elutasította. Picit meglepődtem, mivel 15 éves újságírói pályafutásom alatt csak Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője tett hasonlót, de azért egy kérdést még sikerült feltennem:
– És milyen indokkal került elutasításra a kérelmem?
Erre a válasz az volt, hogy neki is csak ennyit mondtak, majd következett az illedelmes elköszönés.
És, hogy én mit szerettem volna kérdezni a polgármestertől? Az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatban mindössze hat kérdésem volt, s természetesen más téma is szóba kerül(hete)t volna. De most szorítkozzunk csak arra a hat kérdésre. Íme:
- Leellenőrizte-e bárki az önkormányzat munkatársai közül, hogy a 16 999 túlórából mennyit regisztrált az elektronikus beléptető-rendszer?
- 2017-ben mennyi túlórát fizetett ki az önkormányzat a közigazgatási hivatal dolgozóinak?
- Az a tizenöt személy, akiknek a kollektív szerződésben foglaltak ellenére 12 hónapon keresztül az engedélyezett 32 túlóra helyett 40 túlórát fizettek ki, a különbséget visszafizeti-e?
- Voltak-e olyan dolgozók, akik 2017-ben is havi 40 túlórát teljesítettek, s ezért megkapták a megfelelő összeget?
- 2012-ben azt nyilatkozta, hogy eltörli a túlórát, ehhez képest 2016-ban az ön által vezetett önkormányzat közigazgatási hivatalában 16 999 túlórát fizettek ki. A VMSZ közleménye ezt azzal magyarázta, hogy „Ceglédi Rudolf képes az önkormányzati dolgozók munkájának megbecsülésére és korábbi véleményének felülvizsgálatára”. Ha ez így van, mit üzen azoknak a választópolgároknak, akik azért szavaztak önre és pártjára, mert megígérte a túlóra eltörlését?
- Megfelelnek-e a valóságnak azok az értesüléseim, mely szerint azóta, hogy megjelent az Állami Számvevőszék jelentése, a Zentai Közigazgatási Hivatal munkatársainak egyetlen egy túlórát sem fizettek ki?
A zentai polgármester hozzáállása azért furcsa, mert február 7-én a VMSZ közleményében a következőket írta:
„Azt azonban elvárja (a párt) a vajdasági médiától, hogy a megnyitott kérdéseket – lehetőleg ne csak a zentai és magyarkanizsai önkormányzat és a topolyai Komgrad esetében – a lehető legpontosabban, pénzügyi adatokkal és az érintettek megkérdezésével, az újságírás és nem az irányított cikkgyártás szabályai szerint járják körül és a valós tényeket, adatokat, pénzügyi számokat jelentessék meg.”
Hogyan lehet megkérdezni az érintetteket, ha azok nem kívánnak nyilatkozni? Ez már bizony Chuck Norrisnak való feladat!
Nem tudom, ki írta a VMSZ közleményét, aláírásként a sajtószolgálat szerepel, de a szerző(k)nek ajánlom figyelmébe Hofi Géza pártemberekre vonatkozó örök igazságát:
„Mielőtt véleményed lenne, egyeztess!”
Létezünk? Nem létezünk?
Ha az ember egy komoly politikai szervezet komoly közleményét olvassa egy komoly témában, akkor igyekszik azt komolyan venni. Nehéz. Pokolian nehéz. A VMSZ 2018. február 7-én közzétett közleménye már a címében arra szólítja fel a számokat, hogy beszéljenek: Beszéljenek a számok (a felkiáltójel lemaradt, de ezt most hagyjuk is).
