Donald Trump amerikai elnök, kemény fenyegetések után, a hétvégén kijelentette, hogy bízik abban, az amerikai–kínai kereskedelmi viszály békésen fog rendeződni, mert a felek majd „egyeztetik“ vámpolitikájukat és a szellemi tuljdon kérdéseiben is „meg fognak tudni egyezni“. Trump továbbá hangsúlyozta, hogy „mindig baráti kapcsolatban“ fog maradni Hszi Csin-pinggel, tekintet nélkül arra, hogyan végződik majd az amerikai–kínai vámháború.
Nos, egyelőre cask szó- és számháború folyik, nem vámháború! „A két félnek le kell ülnie egy komoly megbeszélésre. Még mindig van rá idejük, mielőtt a valódi kereskedelmi háború kitörne” – vélekedik Ira Kasoff, volt amerikai kereskedelmi miniszterhelyettes. A kínai szakértők ugyanezen az állásponton vannak, és higgadtságra szólítanak fel az elkapkodott bejelentések helyett. Egyesek arra is figyelmeztetnek, hogy a helyzet, ha nem kezelik racionálisan, olyan negatív spirálissá alakulhat, mint ami az első világháború után, az 1920-as években történt.
Mint ismeretes, Trump a múlt kedden 25 százalékos vámot rótt ki 50 milliárd dollár összértékű, az USA felé irányuló kínai exportra. Ez már azon felül van, amit az amerikai elnök az 1974-es kereskedelmi törvény 301. cikkelye alapján már előzőleg meghirdetett – az akkor 100 milliárd dolláros áruválasztékot célzott meg.
Kína ezekre a bejelentésekre úgy reagált, hogy 106, Kínába irányuló amerikai árut szintén 150 milliárd dolláros vámmal súlyt, amennyiben az Egyesült Államok beváltja a fenyegetést. Ráadásul a kínaiak hajszálpontosan olyan árukat szemeltek ki az ellenintézkedések céljául, amelyeket a Trump-barát államokban gyártanak.
Kínai érvek
Tény, hogy az amerikai kereskedelmi hiány tavaly 375,2 millárd dollár volt. De Gyao Csengven, a pekingi kormány gazdasági kutatóközpontjának munkatársa szerint ez a deficit csak az árucserére vonatkozik, miközben a szolgáltatások terén az Egyesült Államoknak 50 millárd dolláros többlete van. Gyao ezenkívül azt hangsúlyozza a China Daily angol nyelvű kínai napilap hétfői számában, hogy az amerikai kereskedelmi hiány arra vezethető vissza, hogy az amrikaiak szándékosan kerülik a high-tech exportot Kínába, mert azzal is lasssítani akarják a kínai gazdaság ütemes fejlődését. Ha ezt a mesterséges korlátot lebontanák, az amerikai kereskedelmi hiány 35 százalékkal is kevesebb lehetne a mostaninál.
A China Daily ugyancsak hétfői számában Lin Guityün, a kínai Nemzetközi Üzleti és Közgazdasági Egyetem vezető közgazdásza kifejtette, miért tartja „abszurdumnak“ az amerikai érveket a kínai kereskedelmi gyakorlattal szemben. Az amerikaiak szerinte figyelmen kívül hagyják, hogy az USA Kína felé irányuló beruházások mértéke 2016-ban csupán 93 milliárd dollár volt (körülbelül annyi, amennyit amerikai cégek Mexikóban fektettek be), ami azt jelenti, hogy Kína csupán az amerikai befektetők preferencialistájának 15. helyén áll. Lin szerint az amerikai vállalatok inkább az európai országokban fektetnek be, mint Kínában, habár az USA-cégek kínai bevétele 2015-ben elérte a 356 milliárd dollárt, ami – ironikus módon – magasabb, mint az azévi 335 milliárdos kereskedelmi deficit.
Guityün továbbá leszögezi, hogy az amerikai befektetők többet költenek kutatómunkára Kínában, mint Hollandiában, Luxemburgban, Írországban, Ausztráliában, Franciaországban vagy Japánban, annak ellenére, hogy az amerikai cégek többet fektettek be az említett országokban, mint Kínában. Így 2015-ben a Kínában működő amerikai vállalatok 31 milliárd dollárt költöttek kutatásra és fejlesztésre, nagyjából ugyanannyit, mint a német, angol vagy kanadai befektetők. A Kínában befektető amerikai vállalatok profitrátája, az Írországban eszközölt befektetések utáni 2. helyen áll a világon, nem kevesebb, mint 35 százalékos haszonnal.
Következtetések
Lin szerint először is arra, hogy Kínában jobbak a feltételek az amerikai befektetők számára, mint az amerikaiak által előnyben részesített más célországok – annak ellenére, hogy Kínát számos vád éri egyes kereskedelmi szabályok állítólagos megsértése miatt. Másodszor, a kínai gazdaság hatalmas méretei, gyors növekedése, valamint az ott eszközölt beruházások magas hozama igen előnyös az amerikai befektetők számára.
De ahogy Adam Smith írta A nemzetek gazdagsága című művében: „Az ember olyan állat, amelyik képes jó üzletet kötni: semmilyen más állat nem képes erre – egyetlen kutya sem cserélne csontot egy másik kutyával.“
Nyilván ebben rejlik az amerikai rejtély megoldása – feltételezi Lin.
