A Magyar Nemzet keddi címlapján fekete háttérben a Jobbik vezetője állt lehajtott fővel. A vezércikk címe alatt: „Vona Gábor visszavonul”. Ezt a kiadást még a lap megszüntetéséről hozott döntés előtt küldték nyomdába, pedig akár az is szerepelhetett volna rajta, hogy: „Simicska visszavonul.”
A Magyar Nemzet keddi címlapja, még a végső lapzárta bejelentése előtt
A végső lapzárta április 10-i bejelentése mindenkit meglepett: a Magyar Nemzet nem folytatja tovább. Simicska meghátrál, visszavonul, vagy egyszerűen csak anyagilag nem bírja tovább? Ezt még nem tudjuk biztosan. Az utolsó szám ma, április 11-én, szerdán jelent meg.
Szerkesztőségi búcsútabló a Magyar Nemzet utolsó számában
Nem véletlenül fenyegetett OrbánViktor néhány hete azzal, hogy ha ők nyernek a választásokon, leszámolásokkal lehet számolni. Számoltak is sokan, és íme, napokat kellett csak várni, máris hullanak az első áldozatok. Simicska Lajos, aki a Fidesz „kincsszerzője” volt, aki nemcsak temérdek pénzhez, hanem egyszersmind a rendszerváltás óta nem látott koncentrációjú hatalomhoz juttatta „elv”társait, már csak a számoláshoz ért, ezért hátrálhatott ki a – nyilvánvaló számításai szerint sikertelen – médiából. A történelem talán ismétli önmagát, de másodszor már csak bohózatként: Vonából nem lehetett „még egy Orbánt” csinálni – ez még Simicskának sem sikerülhetett.
A Magyar Nemzet ma jelent meg utoljára, vége online testvérének, az mno.hu-nak is, és velük együtt elhallgatott a Lánchíd Rádió. A Hír Tv egyelőre marad (noha a külföldre irányuló programcsomagból röviddel a választások előtt titokzatos módon eltűnt), de ott is „racionalizálással” kell számolni – magyarul: sokakat elbocsátanak majd. A Heti Válasz sorsa pedig egyelőre bizonytalan.
A Magyar Nemzet utolsó száma az alapítókra emlékezik
A kivégzésre kerülő sajtószervek közül nyilván a Magyar Nemzet a legnagyobb falat: 80 éve létező napilapról van szó, amelyet a legendás hírű hírlapíró, Pethő Sándor alapított. Méghozzá azért – és éppen ebben rejlik az 1938-as lapalapítás történelmi súlya! –, mert a korábban szintén általa indított Magyarságot a tulajdonos hirtelen nemzetiszocialistává nyilvánította. Pethő, a kiemelkedő polgári közíró, ezzel nem tudott azonosulni, és az újonnan létrehozott Magyar Nemzetben folytatta a harcot a nyilasok meg a hungarizmus ellen.
A fekete háttér
Manapság viszont fordítva történnek a dolgok. Miután a Fidesz nyolc év alatt megvalósította a Jobbik eredeti, szélsőjobboldali programjának 95 százalékát (ez külön elemzést érdemel!), az önmeghatározású szélsőjobb a közép felé igyekezett volna, de gyengén és hiteltelenül: a „központi erőtér” addigra már foglalt volt, méghozzá akkora hatalomkoncentrációval, hogy azt kívülről nem lehetett megtörni. Egy Simicska nem csinálhat kétszer nyarat.
Magyarországon tehát nem lehet más a politika?!
Belép Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja, és a végső lapzárta pillanatában bejelenti lapvételi szándékát a Magyar Nemzet „megmentése” céljával – pedig a tulajdonos Simicska még nem is közölte eladási szándékát.
És hogy a – szintén hiteltelen – folytonosság látszatát is keltsék, Ungár Péter saját Facebook-oldalán a híres Pethő-idézettel üzen: „Hogy Magyarország magyar ország maradjon.” Üzenet 1938-ból? Mint tudjuk, az akkori hatalmi folytatás újabb nemzetvesztéshez vezetett – de legalábbis félévszázados diktatúrához.
Az új médiahatalom egyik biztos pontja: Schmidt Mária milliárdos-özvegy, holokauszt-történész, Terror-főigazgató és többszörös orbáni kormánybiztos (Fotó: Thaler Tamás, Wikipedia)
Ungár Péterről annyit kell tudni, hogy a Lehet Más a Politika berkein belül kiválóan boldogul: elnökségi tagként egyéni parlamenti mandátumot szerzett a budapesti II. kerületben. Azt sem árt tudni róla, hogy ő annak a Schmidt Máriának a fia, aki az első Orbán-kormány főtanácsadója volt. Az egyik legbefolyásosabb magyar politikusnőként számontartott történész létrehozott egy egyedülálló múzeumot, s azóta is a Terror Háza rettenthetetlen ura. Múlt és jövő áthidalójaként volt már a XX. Század Intézet, majd a XXI. Század Intézet főigazgatója. Holokauszt-kutatói „nagy ötlete”, a Sorsok Háza viszont fennakadt a zsidó közösségek tiltakozásán. A harmadik Orbán-kormány így is talált neki még egy hangzatos titulust: idén január elsejétől – visszamenőleges hatállyal, ahogy az már arrafelé szokás – az „Első világháborús megemlékezések koordinálásáért felelős kormánybiztos” lett. Egészen biztos, hogy a kormánybiztos eleget tud a jelenlegi hatalom múltjából ahhoz, hogy ugyanaz a hatalom ne engedhesse ki közvetlen holdudvarából.
Most jön a java!
Schmidt Mária férjét Ungár Andrásnak hívták, aki 2006-ban nagyon fiatalon meghalt. A családban ő volt az igazi pénzcsináló. Ungár András egyébként annak az Ungár Klárának a testvére, aki az első szabad Országgyűlésben a Fidesz színeiben politizált, majd az Orbán–Simicska-féle párt 1993-as első nagy szakadásánál átlépett a Szabad Demokraták Szövetségébe, hogy 1994-től 1998-ig az SZDSZ képviselője legyen, míg 2009-ben ki nem lépett abból a pártból is..
Ungár András – akárcsak más hirtelen-lett tőkések – még az átkosból hozta üzleti kapcsolatait, majd kiváló érzékkel gyűjtötte az elértéktelenedő kárpótlási jegyeket és váltotta át azokat kemény forintmilliárdokra, bagóért megacéget vásárolva. A rendszerváltás óta a legbefolyásosabb és legsikeresebb emberekkel tartott fenn kiváló kapcsolatokat, akik közül a legnagyobb „fejek” sohasem léptek a politikai nyilvánosság elé és azóta sem „mutogatják”magukat.
Az 1990-es évek privatizációs aranykorának köszönhetően Ungár a Budapesti Ingatlanhasznosítási és Fejlesztési Rt-vel lett „modern kori” vállalkozó: Nobilis Kristóffal csinálták meg a céget, aki az imént említett „névtelen” háttér-milliárdosok egyike. Utána jött az Index, a villányi nagy borászatok és számtalan más jövedelmező befektetés. A háttérben folyamatosan megtalálható az OTP is. A Közép-Európai Kiadó megalapítása, Spéder Zoltán, a Napi, a Portfolió, a Libri, az Inforádió, a Századvég és a reklámcégek – hogy csak néhányat soroljunk az épülő birodalom tégláiból. Az első másfél évtizedben még elég könnyen mentek a dolgok.
Amikor Ungár András meghalt, családjára akkora örökséget hagyott, amivel Schmidt Mária és fiuk, Ungár Péter meglehetősen nagy biztonságban üzletelhetett és ötletelhetett tovább.
2016 végén a külföldi tulajdonos piacra bocsátotta az üzleti világ Figyelő c. hetilapját, és az rövidesen Schmidt Mária tulajdonába került, majd kormányközeli lihegésével eljelentéktelenedett. Ám elég volt ahhoz, hogy Schmidt belépjen a médiapiacra is. A családi tulajdonú cég K4A Lapkiadó Kft. néven működik.
Ez tehát röviden a háttere Ungár Péternek, aki szakmáját tekintve geográfus. Újságírói gyakorlata nemigen van, pénze viszont annál több, ezért most nyugodtan bejelentkezhetett a Magyar Nemzet megvételére. Aligha fog érte más kapkodni, hiszen a magyar médiapiacon nem teremnek anyagi babérok – kizárólag a politikai haszonszerzésnek van jövője, annak is csak kormányközelben, hiszen úgy ömlik az adófizetők pénze ugyanazon adófizetők butításába – hivatalosan persze az éppen soros nemzetveszélyekkel kapcsolatos „felvilágosításra”.
Amikor még egymás mellett haladtak: Orbán Viktor és Simicska Lajos útban a Fidesz hatalmassá tétele felé (Fotó: 168 Óra)
Simicska Lajos, aki – mint ismeretes – a Fidesz legfontosabb pénzcsinálója volt, 2014-től keveredett konfliktusba Orbán Viktorral, mert nem volt hajlandó követni a Főnök putyinizációs terveit. Összekülönbözésük vége az elhíresült G-nap lett, és Simicska – korábbi fantasztikus állami szerződéseinek elvesztése után – saját média után nézett. Így került sor a Hír TV, a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió pálfordulására. A Jobbikról mint pártról nem is beszélve. Simicska egy választási cikluson át tartotta magát, Orbán kegyeibe viszont Andy Vajna férkőzött be helyette, aki azóta is jól teljesít a miniszterelnöknél.
Simicska már korábban jelezte, hogy az idei országgyűlési választások őt magát is választás elé fogják állítani. Gyorsan kiderült, hogy Vona Gáborhoz hasonlóan ő is betartja ígéretét. De nála talán nem a lelkiismereti okok, hanem az anyagiak állnak a háttérben. Az már csak összeesküvés-elméletek tárgya lehet, hogy netán az egész Simicska–Orbán-háború is csak kamu, aminek az egy időben egyre fenyegetőbb Jobbik megsemmisítése lehetett a célja. A mór megtette a magáét, a mór bedöntheti az arra kihasznált médiát. De ez már túl sok lenne!
Epilógus
„Magyarország: Bezár a kormánykritikus konzervatív lap” – A New York Times a Magyar Nemzet megszűnéséről.
A Magyar Nemzet végéről a New York Times is megemlékezett. A világsajtó tekintélyes lapjai sorra foglalkoznak a magyarországi kormányfüggetlen sajtó egyre durvább felszámolásával. Kezdődött 2010-ben a közszolgálati média párturalom alá rendelésével. Folytatódott a nyomtatott sajtó „névtelen főszereplőinek”, a megyei napilapoknak a Mészáros Lőrinc és Andy Vajna kezébe játszásával, majd a Népszabadság 2016-os bedarálásával. A legújabb epizód azonban már a nagy múltú polgári sajtót is elkaszálta.
A magyarországi médiakoncentrációhoz hasonló európai sajtómonopólium példája csak Oroszország és Törökország lehet – noha Szerbiában is egyre inkább kiteljesedik. Akárcsak Moszkvában és Ankarában, a média feletti abszolút uralom az elmúlt nyolc év Magyarországán is a politikai hatalom egyetlen kézzel való megmarkolásában csúcsosodott ki.
„Orbán Viktor demokrácia-perverziója Magyarországon” – a New York Times szerkesztőségi kommentárja a választások előtt
Mi van ebben rossz, kérdezhetnénk, ha a nemzet fele újra meg újra „ezt választja”? Csak két apróság: egyfelől az, hogy a propagandamonopólium következtében minden más opció kizárólag ellenségként megfestve jut el a polgárokhoz. Másfelől, Lord Acton halhatatlan szavaival:
„A hatalom korrupttá tesz, az abszolút hatalom pedig abszolút korrupttá. A nagyemberek majdnem mindig rossz emberek.” (1887)
Vagy egy még korábbi megfogalmazásban, William Pitt brit miniszterelnöktől:
„A korlátozatlan hatalom megrontja azoknak az agyát, akik azt birtokolják.” (1770)
