KÉRDÉS:
Férjem 77 éves, vitális, csendes, visszahúzódó férfi volt. Ennek ellentéte, én kimondottan szangvinikus [heves vérmérsékletű] vagyok. Elmúltam hetven. Többé-kevésbé életünk nagyobb részét harmonikusan éltük le. A döntésekben élveztem a támogatását… Most viszont mindenbe beleavatkozik, okoskodik és alig tudom elviselni a változást! Ajánlottam, hogy látogasusnk el egy pszichológushoz, a férjem azonban ezzel nem egyezik. Az életem mindennap egyre lehetetlenebb. 28 éve vagyunk házasságban. Mindkettőnknek második házassága ez, neki is és nekem is egy-egy lányunk van az előzőből, valamint mindkét részről egy unoka. Tehát az érdeklődése változott, úgy mondhatnám, hogy „két külön vágányon haladunk”. Nem vagyok elég fiatal egy radikális változásra. Nem tudom, hogy hozzam helyre a házasságunkat.
VÁLASZ:
Kedves Kérdező!
Nagyon érzékletesen és tömören megfogalmazta az Ön által érzékelt problémát, házassági kapcsolatuk változását. Az évek múlásával mindannyian változunk, a jól ismert személyiségjegyek markánsabbá, rugalmatlanabbá válnak az idősödéssel, de hacsak nem jön közbe valamilyen komoly, a mentális működést is érintő betegség, lényegükben nem változnak. Megértem, hogy a férjével való kapcsolatban érzékelt változás nagyon megviseli és változtatni szeretne rajta. Akár van probléma, akár nincs, fontos a tisztánlátás, és ezt gyakran egy külső, elfogulatlan szemlélő bevonása hozhatja meg. Viszont sűrűn tapasztalható, hogy a családtagok elutasítóan reagálnak a pszichológus bevonásának ötletére, akár érzékelnek problémát, akár nem. Ha Ön úgy gondolja, a férjének a változása miatt pszichológus segíthetne, de ezt a férje elutasítja, akkor azt nem erőltetheti. Viszont a saját lelki egészségének védelme érdekében javasolt lenne pszichológust vagy pszichiátert felkeresnie – magának személyesen –, akinek a segítéségével reményeim szerint sikerülhet világosabban látni a problémát és esetleg látni azt is, mi a férje része benne és milyen módon tudna ehhez Ön alkalmazkodni – vagy sem…
Üdvözlettel,
Dr. Bezzegh Éva
