Shanghai, 2018. április 27.
Április 27-e történelmi pillanatokat hozott a két Korea számára: Panmundzsomban, a két országot elválasztó demilitarizált övezet dél-koreai oldalán találkozott a Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetője. Mun Dzsein és Kim Dzsongun soha nem látott közös szándékot nyilvánított ki a félsziget „teljes denuklearizálásának” céljával, valamint deklarálták, hogy „soha többé nem akarnak háborút” országaik között. Azt persze nem pontosították, hogy ezeket a célokat hogyan is lehet majd elérni.
Donald Trump amerikai elnök a két koreai vezető találkozásáról tweetelve azt írta, hogy „a koreai háború a vége felé jár”, majd köszönetet mondott Kínának, hogy a találkozót erősen és sikeresen támogatta. A kínai külügyminisztérium is dicsérte a két ország „politikai elszántságát és bátorságát”, mondván, hogy a tárgyalófelek nemcsak összeültek, hanem „pozitív eredményeket” is elértek. A kínai médiában a két ország történelmi közeledéséről szóló hírek mégsem egyetlen sípon szóltak: a kínai televízió sokat közvetített Kim és Mun találkozásáról, de az angol nyelvű Shanghai Daily másnapi száma például egyetlen szóval sem említette a világraszóló eseményt.
A két Korea között, mint ismeretes, a koreai háború 1953-as befejezése óta sem született békeszerződés, csupán fegyverszünet létezik. A két fél vezetői 65 év alatt most találkoztak harmadszor, és Kim első déli útja mindössze 12 órát tartott.
A nemzeti kultúrának megfelelő módon sok szimbolikus jelenet jellemezte a nagy eseményt. Így többek között közösen ültettek el egy 1953-ből származó fenyőfát, azzal emlékezve az 1953-ban létrejött fegyverszünetre. Sokak nagy meglepetésére Kim Dzsongun laza és jókedvű volt, de ugyanakkor elmélyült és meglepően méltóságteljes is.
A két fél közös nyilatkozatban leszögezte, hogy céljuk a koreai félsziget teljes denuklearizálása mellett a békeszerződés megkötése, a mindkét oldali „ellenséges” akciók megszüntetése a szárazföldön, a tengeren és a levegőben egyaránt, továbbá egy „propagandacsend” bevezetése mindkét országban. A két vezető őszre újra találkozik majd az északi oldalon, katonai képviselőik pedig rendszeresen konzultálni fognak egymással. A két Korea együtt lép majd fel az idei Ázsiai Játékokon, és elkezdik majd a két országot összekötő utak kiépítését és modernizálását.
Felmerülhet a kérdés, hogy ki fogja az utóbbi projekteket finanszírozni. Hírek szerint Mun Dzsein az észak-koreai Paekdu hegységre szeretne majd felmenni, mert az egy minden koreai számára szent helynek számít, mire Kim azt válaszolta, hogy oda sajnos nem vezet gyors és kényelmes vasút: egyesek szerint az egy rejtett kérés volt Dél-Korea felé, hogy a gazdagabb testvér segítsen a fejlesztésben.
A találkozó nagy visszhangot váltott ki a nyugati sajtóban, és legtöbben óvnak a túlzott derűlátástól. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy a két ország közeledése napirenden volt ugyan, de az eredmény tele van bizonytalansággal. Noha a találkozó „barátságos” volt, nem tudni, hogy azt követően valódi enyhülés következik-e a két ország viszonyában. A lap szerint egy „jó rendőr/rossz rendőr” játszmát láttunk, de ebből még nem következik, hogy a találkozó világos képet nyújt a jövőre nézve.
Megoldatlan kérdések
A legnagyobb megoldatlan kérdés természetesen az esetleges országegyesítés. Erre azonban pillanatnyilag semmi esély nem látható, mert azt minden jel szerint egyetlen érintett ország sem akarja.
Észak-Koreának az egyesítés azt jelentené, hogy fel kéne adnia politikai rendszerét, Dél-Korea viszont attól tart, hogy ha a kelet-német tartományok harminc évvel a német egyesítés után sem érték el a nyugat-német színvonalat, akkor legalább 100 év kellene ahhoz, hogy a mai Észak-Korea elérje Dél-Korea gazdasági szintjét – ami nyilvánvalóan regeteg pénzébe kerülne Dél-Koreának.
De Kína sem örülne a két Korea egyestésének, mert félő, hogy az első időszakban nagyon sok északi menekült érkezne Kínába, Pekingnek pedig gazdasági segítésget kellene nyújtania a szomszédos országrész fejlesztéséhez. Végül az egyesítést különösen azért nem támogatják Kínában, mert attól tartanak, hogy az amerikai hadsereg a teljes kínai–koreai határszakaszon felvonulna.
Az Egyesült Államok viszont attól tarthat, hogy a két ország egyesítése után Koreának nem lesz többé szüksége a szövetséges haderő jelenlétére, ami lényegesen csökkentené az amerikai befolyást Ázsiában.
Nyitóképünkön Kim Dzsongun (b) és Mun Dzsein egy csokoládétojást tör fel (Fotó: Axios)
