Viszlát nyár, viszlát Balkanika és viszlát AWS, az idei Eurovízió győztese az izraeli Netta lett, a Toy című dallal.

Netta Barzilai 1993-ban látta meg a napvilágot  Hod HaSharon városában, ahol jelenleg is él. Kisgyermekként szüleivel Nigériában költözött, ahol édesapja egy izraeli építkezési cégnek dolgozott. Eddig egy dalt jelentetett meg. A Wikipédián ennyi van a hölgyről, aki pergős szerzeményével learatta az idei dalverseny babérjait. A dal táncklubokba kiváló, de amúgy semmi különös.

http://https://www.youtube.com/watch?v=CziHrYYSyPc

Különben is, az Eurovízió sohasem a minőséges zenéről szólt, hanem inkább amolyan összeurópai giccsparádéről, annak ellenére, hogy a dalfesztivált a a mainstream média hajlamos az európai sokszínűség ékes példájaként bemutatni. Pedig az egész már régen nem az európai nemzetek zenéjének változatosságáról szól. Különösen akkor van ez így, ha figyelembe vesszük azt a (jelen esetben igencsak zavaró) tényezőt, hogy az elődöntőkbe és a döntőbe bejutó nemzetek pacsirtái/ énekesrigói az utóbbi években mind kevésbé hajlandóak kockáztatni, s „tuti biztosra” menve angolul adják elő nótáikat.

Márpedig a dalfesztivál eredeti alapképzelése, a technológiai elképzelésen kívül – az európai országok közszolgálati televíziós állomásai hálózatának kialakítása – mellett  éppen az volt, hogy a második világháborúból felépülő európai nemzetek megismerhessék egymást, s, hogy a különbözőségeiken keresztül egy szoros köteléket építsenek ki egymással. Az elmúlt évek rendezvényein viszont szinte nyomát sem lelhettük fel ennek, sőt azon országok fellépői számítottak egyfajta kakukkfiókának, akik a saját nemzetük nyelvén adták elő szerzeményeiket. Így az idén is mindenképpen dicséretesnek volt tekinthető a spanyol, a szlovén, a magyar, a szerb, a francia és olasz előadók igyekezete, hogy saját anyanyelvükön énekelve léptek fel a lisszaboni közönség előtt.

Ami a dalok minőségét illeti: az Eurovíziós Dalfesztivál fellépőinek, talán az Abbát leszámítva, esélyük sincs bekerülniük a rock-, illetve a könnyűzene halhatatlanjai közé, s a versenyen előadott daloknak is maximum annyi hatásuk van az emberi társadalomra, mint amennyire jól tudunk lakni egy egyetemi menzamenüből. Oké, az elmúlt évtizedekben voltak többé-kevésbé szociálisan és politikailag motivált dalok, de ezek inkább hatásvadászatról szóltak, mintsem az őszinte társadalombírálatról. Példának  okáért az 1982-es győztes, a német Nicole Ein bißchen Frieden című dala ugyan az akkori hidegháborús időszakban simán verte a többi nyálas popdalt, s egy pár percre talán meg is lágyította az akkoriban egymással szemben álló amcsi és szovjet hadurak szívét, de csodát nem tett, ahogyan az olasz Toto Cutugno Insieme című slágerét is 1992-ben egyfajta alternatív európai uniós pophimnuszként dalolták egy rövid ideig, 2014-ben pedig Conchita Wurst, a „szakállas hölgy” győzelmének is megvolt a maga üzenete.

2018-ban viszont, legalábbis az Eurovíziós Dalfesztiválon nem bizonyult menőnek egy jobbra sikerült nótával rávilágítani a társadalmi visszásságokra, illetve békéért kiáltani. Az egész idei fesztivál szerintem legnormálisabb dala, az Ermal Meta e Fabrizio Moro által előadott  Non Mi Avete Fatto Niente című szerzemény ugyan a közönségszavazatoknak köszönhetően szépen feltornázta magát a ranglistán, de ez mégsem volt elegendő a győzelemhez. Pedig a dal lényegesen kitűnt az idei giccsáradatból, s egyedül az róható fel a számlájára, hogy zeneileg amolyan Manu Chao koppintásra hajaz.

A szerb dal ( Sanja Ilić i Balkanika: Nova deca)  hagyományosan hozta a valamiért továbbra is erőltetett, s valljuk be őszintén, finoman szólva unalmas etno/ világzenei hangzást. A magyarországi AWS Viszlát nyár című szerzeményének a kijuttatása merész, de sajnos, hiábavaló húzásnak bizonyult.  A nyugat-európai fogadóirodák egyébként alaposan mellélőttek az esélyesek megjóslásában. A legesélyesebbnek ugyanis Észtország és Bulgária versenyzőjét kiáltották ki, a győztes izraeli énekesnőt pedig szinte le sem pipálták.

Mentségükre szóljon, hogy a magyar, illetve a szerb fellépőket egyaránt esélytelennek tekintették.