Vajon lesz-e olyan a csütörtökön kezdődő oroszországi labdarúgó-világbajnokságon, mint 1930-ban, amikor az Uruguay–Jugoszlávia elődöntőben a hazaiak 2:1-es vezetésénél egy, az alapvonal mögött álló rendőr rúgta vissza a labdát a mezőnybe, s amíg a jugoszláv védők ennek nem tulajdonítottak jelentőséget, addig Anselmo megszerezte csapata harmadik gólját…
Lesz-e olyan, mint 1934-ben, amikor az olaszok csapatkapitánya, Guiseppe Meazza fasiszta karlendítés után vette át a Stade Colombes-ban a vb megnyeréséért járó trófeát?
Lesz-e még egy edző, akinek az olasz Vittorio Pozzóhoz hasonlóan két világbajnokságot (1934 után 1938-ban) is sikerül majd nyernie?
Rendeznek-e valaha is még egy világbajnoki mérkőzést 203 500 néző előtt, mint ahogy azt tették 1950-ben, amikor a Maracana Stadionban Uruguay legyőzte a brazilokat, és megszerezte a világbajnoki címet?
Megtörténhet-e másodszor is, hogy egy válogatott a csoportmérkőzések során 8:3-ra legyőzi ellenfelét, majd a döntőben ugyanez az együttes tíz perc alatt 2:0-s előnyre tesz szert, de a végén mégsem nyeri meg a világbajnokságot. Vagy erre a (sajnos) felejthetetlen futballtörténelmi „bravúrra” csak Magyarország volt képes 1954-ben?
Előfordulhat-e még egyszer, hogy egy válogatott egymást követő négy világbajnokságból hármat megnyer, azon az egyen pedig még a csoportból sem sikerül továbbjutnia? Vagy ez már örökre a brazilokra lesz jellemző, akik 1958-ban, 1962-ben és 1970-ben is győztek, viszont 1966-ban mindössze két ponttal (a bolgárok elleni győzelemmel) már a csoportküzdelem után búcsúzni kényszerültek, mivel Portugália és Magyarország is megelőzte őket.
Lesz-e még egy olyan peches generáció, mint az 1970-es évek közepén és végén a holland válogatott volt, amely kétszer is döntőt játszott, és mindkétszer a házigazdától (Németország – 1974, Argentína – 1978) kapott ki.
Megtörténhet-e még egyszer, hogy valaki kétéves eltiltás után (kenőpénz elfogadása egy olasz bajnoki megbundázásáért), tizenegy héttel a világbajnokság előtt visszatér a pályára, méghozzá úgy, hogy hat gólt lő, begyűjti a gólkirályi címet, a válogatott pedig világbajnok lesz. Vagy erre csak Paolo Rossi volt képes 1982-ben?
Láthatunk-e egy meccsen két olyan gólt, amelyet minden idők egyik legjobb labdarúgója, Diego Maradona szerzett az angolok elleni negyeddöntőben 1986-ban, amikor előbb, ahogy ő mondta, Isten keze gólt szerzett, majd pedig a saját térfeléről indulva a fél angol csapatot kicselezve a vb-k egyik legemlékezetesebb találatát lőtte?
Lesz-e még egy olyan jelenet, mint 1990-ben, amikor René Higuita, a kolumbiaiak kapusa a hosszabbításban 35 méterre a saját kapujától egy rossz labdaátvétel után csellel próbálja javítani a hibáját, azonban elveszíti a labdát, így Roger Milla könnyedén talál az üres kapuba, megduplázva ezzel a kameruniak előnyét.
Sikerül-e még valamelyik válogatottnak büntetőrúgásokkal vb-döntőt nyerni, vagy az ilyen győzelem egyelőre csak a brazilok (1994) és az olaszok (2006) sajátossága marad?
Lesz-e valamelyik csapatnak olyan védelme, mint 1998-ban volt a házigazda franciáknak, valamint 2010-ben a spanyoloknak, amikor úgy nyerték meg a tornát, hogy mindössze két gólt kaptak?
Láthatunk-e még olyan bírói részrehajlást, mint 2002-ben, amikor a játékvezetők hihetetlen ítéletekkel segítették a vendéglátó Dél-Koreát, illetve sújtották annak aktuális ellenfeleit, aminek köszönhetően az ázsiai együttes bejutott a négy közé…
Szenved-e egy vb-győzelemre is esélyes házigazda az elődöntőben olyan súlyos vereséget, mint 2014-ben Brazília, amelyik a fináléba kerülésért 7:1 arányban veszített…
https://www.youtube.com/watch?v=3HG7lcKh3w4
A kérdések nagy többségére a válasz szinte biztos, hogy nem, nem lesz, nem fog sikerülni, nem lesz rá példa.
De lesz más, olyan, ami a 2018-as világbajnoksággal kapcsolatban majd szintén bevonul a labdarúgás történelmébe. Szerbia például azt hihette, hogy örökre emlékeznek majd arra, hogy azt a szövetségi kapitányt, aki kijuttatta a csapatot a tornára, a selejtezők után azonnal leváltják. Persze, tévedni emberi dolog, mert a spanyolok ezt az edzőváltást teljesen háttérbe szorították, azzal, hogy ők két nappal a portugálok elleni meccsük előtt küldték el az edzőt…
Június 14-től július 15-ig a labdarúgásé lesz a főszerep. Aki szereti a focit, az már tűkön ülve várja, hogy az Oroszország–Szaúd-Arábia mérkőzéssel elkezdődjön a XXI. világbajnokság.
Aki pedig nem szereti, az egyetértése jeléül bólogasson Márai Sándor leírásán:
„…Először látok futballmérkőzést. Olyan, ahogy elképzeltem: testedzéshez semmi köze, átmenet egy kocsmai verekedés és valamilyen pubertásos futási inger között. A menekültek egyébként megverik az angol hadihajó lomha legénységét. Egy vörös szakállas, öreg angol tengerész volt a legfürgébb.”
